Mindkettőhöz ideális „útitárs” Kordos Szabolcs Turista from Hungary – A magyar, ha megindul… címet viselő könyve, amely nem titkoltan szembesíteni kíván bennünket saját magunkkal, hogy milyenek is vagyunk akkor, amikor messzi tájakra utazunk.

A szerző újságíró, korábban dolgozott az azóta már megszűnt Mai Napnál és Színes Mai Lapnál, valamint munkatársa volt a Magyar Hírlapnak és a Vasárnapi Blikknek is, jelenleg pedig egy kommunikációs ügynökség csapatát erősíti.

Mindemellett többkötetes szerző is egyben, hiszen a luxushotelek, a hétköznapi emberektől elzárt titkos helyek és objektumok, valamint a taxisok zárt világa után ezúttal az idegenvezetők, a turizmusban dolgozók munkájába, életébe és mindennapjaiba enged betekintést. Teszi mindezt oly módon, hogy egyúttal megkísérli eloszlatni azt a tévhitet, miszerint az idegenvezetők világa csupán abból áll, hogy egyik országból a másikba utaznak, rengeteg új emberrel találkoznak, idegen kultúrákat ismernek meg, csupa kaland, bulizás és élmény számukra az élet, és bizonyára degeszre keresik magukat.

Mindez persze korántsem úgy igaz, ahogyan azt a laikusok elképzelik, hiszen tény, hogy azok a hölgyek és urak, akik erre a pályára adják a fejüket, csinosak, elegánsak, okosak, műveltek, intelligensek, lévén alapvető elvárás velük szemben, mondhatni, munkaköri kötelesség, de mindenki biztos lehet abban, hogy mindezek mögött rengeteg munka, szenvedés, kitartás, lemondás, és persze nem kevés hivatástudat van.

Sok egyéb mellett tehát erről szól Kordos Szabolcs könyve, és persze arról is, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok akkor, ha kitesszük a lábunkat az országból, mennyire változunk meg és át arra a pár hétre, amíg távol vagyunk a megszokott környezetünktől, az otthonunktól, egyáltalán a napi rutinunktól.

Olvasván ezt a könyvet, sokan könnyen magukra ismerhetnek, igen, én is így viselkedtem, ilyen kiállhatatlan, elviselhetetlen, háklis és még ki tudja, mi minden nem voltam, amikor itt és itt nyaraltam. Bizony, ha teszem azt, az illető valahol, valamikor elkövetett egy nehezen tolerálható bakit, például úgy felöntött a garatra, hogy másnap azt sem tudta, merre van az arra, akkor még mindig ott van „pajzsnak” a mindig mosolygós, kedves, türelmes és végtelenül udvarias idegenvezető, aki nem hagyja, hogy a magáról meg- és elfeledkezett, sokszor már csak turistának látszó polgártársunkat „bedarálja” egy idegen és ismeretlen ország. Gondolják csak bátran végig, az idegenvezetők diszkréciója sokunk sokféle titkát őrzi, hiszen ez (is) a munkájuk része; ha valakik, ők aztán igazán remek emberismerőkké válnak a munkájuk során.

Így olvassák hát végig fejezetről fejezetre a könyvet, és mire a végére érnek, alighanem Önök is belátják majd, bizony nem könnyű az idegenvezetők élete (sem). Jó utazást hozzá!