Könyveinek hitelessége valahol saját magában is rejlik, hiszen a felettébb dekoratív, csinos, fiatal írónő – aki nem mellesleg egy 10 éves kisfiú édesanyja – nem titkoltan, saját megélt élményeiből is merít. Fülöp Beáta első regénye Dolce – A megbocsátás ára címmel 2010 márciusában jelent meg. Ezt követte egy évvel később Adela – Az álmok útján címet viselő romantikus-fantasztikus regénye. Sőt, azóta a Hegedűszonáta is napvilágot látott. Ennek ellenére a szegedi származású írónő nem pihen, fáradhatatlanul dolgozik tovább – jelenleg egyszerre két művén is párhuzamosan –, amelyeknek jövőre tervezi a megjelentetését. Többek között ezekről is vall a Lexinek adott interjújában.

Lexi: Mikor és milyen megfontolásból döntött úgy, hogy írni kezd?

Fülöp Beáta: Nem döntöttem el. Még középiskolás éveimben megihletett egy akkori sztárzenekar, amelynek nemcsak a zenéje, hanem tagjainak magánélete is megfogott, így nyomon követtem azt. Kitaláltam, hogy a két fiút alapul véve írok egy történetet. Ez a kis történet három vagy négy spirálfüzetet töltött meg, de mindig is a legféltettebb kincseim között maradt, ezt sohasem hoztam nyilvánosságra. Így kezdődött az írói pályám.

Lexi: Piacképes bölcsészdiplomával a zsebében nem evezett túlságosan „veszélyes” vizekre, amikor író lett?

F.B.: Szerintem a kettő nem zárja ki egymást, és ma már sajnos egy bölcsészdiploma sem mondható piacképesnek, s ez nemcsak az én tapasztalatom. Az egyetem csak segített abban, hogy még nagyobb kedvvel és lendülettel írjak. Összehozott olyan kiváló tanárokkal, igazi, emberséges emberekkel, akik inspirálóan hatottak rám. Az „írói pálya” – ha egyáltalán még van ilyen – nagyon nehéz, és ezzel aligha árulok el nagy titkot. Ha egy író mögött nincs egy erős támfal, ami segíti minden téren, akkor szinte lehetetlen próbálkozás megmaradni. Manapság sajnos sem a bölcsészdiploma, sem pedig az írás nem biztosíték arra, hogy az ember jól megéljen belőle.

Lexi: A szenvedélyek, az erotika, a szerelem, és az emberi érzelmek játsszák a főszerepet könyveiben. Mennyire volt ez tudatos témaválasztás?

F.B.: Nincs tudatosság ebben, mert tökéletesen magamat adom. Azt írom le, amit érzek, amit tapasztaltam. Próbálom mindezt úgy az olvasók elé tárni, olyan érzékletes és árnyalt kifejezésmóddal, hogy az is át tudja élni, akinek még nincsenek se jó, se rossz tapasztalatai ezen a téren, vagy aki még csak vágyakozik valami után, de nem tudja, milyen lehet a beteljesülés, vagy akár egy csalódás feldolgozása.

Lexi: Csinos, rendkívül dekoratív nőként kétségtelenül hiteles lehet mindaz, amit tolmácsol az olvasóknak a könyveiben a szerelemről, a szenvedélyekről. Vajon mennyiben az írói fantázia szüleményei a műveiben szereplő figurák, és mennyit merít a saját életéből, a megélt élményeiből?

F.B.: Minden író a megélt élményeiből merít, csak van, aki többet, van, aki pedig kevesebbet enged ki az „éterbe” a saját lelkéből. A tapasztalás mindenképpen szükséges ahhoz, hogy amit leírok, az hiteles legyen. Minél több a tapasztalat, annál színesebb az írói paletta. Szerintem akkor áll jól össze a dolog, akkor lesz igazán hiteles a történet, ha az olvasó nem tudja eldönteni egy könyvben, hogy vajon mely történés lehet fikció, és melyik lehet az életből merített motívum. Én ezeket a szempontokat figyelembe véve írom a könyveimet.

Lexi: Van kedvenc műfaja?

F.B.: Nagyon szeretem a rövid, egyperces novellákat is, de alapvetően a regényeket kedvelem.

Lexi:  Mit olvas akkor, amikor éppen nem ír?

F.B.: Nagyon közel állnak hozzám Szepes Mária, Márai Sándor, Gabriel Garcia Marquez, Paulo Coelho, Kahlil Gibran könyvei, valamint Ady Endre és Radnóti Miklós csodálatos versei.

Lexi:  Hogyan látja a mai kortárs magyar irodalom helyzetét?

F.B.: Őszintén? Siralmasnak. Azt látom, hogy boldog-boldogtalan próbálkozik a maga módján, így sajnos óhatatlanul akadnak színvonaltalan alkotások,  amelyek szinte minden szűrő nélkül kerülnek ki a piacra, ugyanakkor vannak csodálatosan megírt történetek is, amelyek nem tudnak érvényesülni a saját műfajukban, és nem tudnak eljutni a célközönségükhöz. A kortárs írók lényegében saját maguk mecénásai. Sajnos – tisztelet a kivételnek – az írók nem kapják meg a megfelelő támogatást ahhoz, hogy  műveik méltó helyükre kerüljenek; a könyvesboltok polcaira.

Lexi:  A mai, modern kor kihívásainak megfelelően ön is előszeretettel használja az internet és a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket. Véleménye szerint mennyiben befolyásolja a digitális „kultúra” az emberek érdeklődését, igényeit?

F.B.: Igen, valóban rendszeresen, mondhatni napi szinten használom, mert ebben az digitalizálódott világban valahol belekényszerülünk ebbe, és mivel ez egy kapaszkodósáv a nyilvánosság felé, élnünk is kell a lehetőséggel, és fel kell hajtani erre a bizonyos sávra. Tapasztalatom szerint vannak emberek, akik szívesen olvasnak a számítógépükről, mert sajnos, vagy nem sajnos, a gép előtt töltik értékes idejük legnagyobb részét. De vannak olyanok is – és ezek közé sorolom magam –, akik jobban szeretik a kezükbe venni a papíralapú könyvet, és azt olvassák. Személy szerint imádom például a könyvek illatát. Ha új, akkor azért, ha régi, akkor pedig azért. Persze azért nem vetem el a mostanában oly divatossá vált e-bookok lehetőségét sem, mert a világ olyan tempóban halad és rohan, hogy ha akarjuk, ha nem, kénytelenek leszünk vele felvenni az iramot, és előbb-utóbb behódolunk a digitális kütyük térhódításának.

Lexi: Kiknek ír elsősorban, van-e kimondott célközönsége?

F.B.: Ha teljesen le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy 18-tól egészen a 99 éves korig, legyen az nő vagy akár férfi, egyszóval mindenkinek.

Lexi:  Melyik művén dolgozik éppen, és mikorra várható annak megjelenése?

F.B.: Jelenleg két könyvön is dolgozom párhuzamosan. Az egyik egy fiatalos, szórakoztató trilógia, a másik pedig egy lelkileg mélyebb mondanivalójú, érzelmes történet. Hangulatukban teljesen ellentétei egymásnak. A megjelentetésüket jövő évre tervezem.

Lexi:  A könyvírás mellett mi minden fér még bele az idejébe?

F.B.: Az időmet a szeretteim körében szoktam elsősorban eltölteni, így amikor csak tehetem, a kisfiammal és a párommal vagyok. A szabadban eltölthető aktív és passzív pihenés és feltöltődés híve vagyok.