A nemzetközi kupamérkőzést megelőző napon a videózással egybekötött taktikai megbeszélés közben készséggel adott interjút a Lexinek a magyar válogatottal korábban Európa- és világbajnoki bronzérmet szerző, Pekingben olimpiai 4. helyezett kézilabdázó.

Névjegy

Név: Szűcs Gabriella

Születési hely, idő: Nagyvárad, 1984. augusztus 31.

Poszt: bal átlövő

Pályafutás: Debreceni Sportiskola, Debreceni VSC, Olthcim Valcea (román), Debreceni VSC, HC Zalau (román)

Legnagyobb sikerei: olimpiai 4. hely (2008, Peking); Európa-bajnoki 3. hely (2004); világbajnokság 3. hely; junior EB 2. hely; ifjúsági EB 3. hely; Bajnokok Ligája ezüstérmes (2010); EHF Kupa-döntős (2012), háromszoros román bajnok (2009, 2010, 2011)

Lexi: Most, amikor erre a villáminterjúra sor kerül, még nem tudhatjuk, melyik együttes jut be a Győr–Valcea párharcból a Bajnokok Ligája idei fináléjába. Hogyan látja az esélyeket?

Szűcs Gabriella: Egy ilyen párharcban, két ekkora klasszisegyüttes kiélezett csatájában komoly szerepe van a pillanatnyi formának és a kellő koncentrációnak. Minden egyes alkalommal tiszta szívből szurkolok a lányoknak és a csapatnak. Ezt a kérdést egyébként már a román újságírók is feltették nekem. Szerintem sok múlik azon, hogy milyen napjuk van a kulcsembereknek.

Lexi: Nagyon diplomatikusan fogalmazott, mintha csak egy kész jogász beszélne Önből, de erről majd egy picit később. Második szezonját tölti a román HC Zalau együttesében. Hogy érzi magát a klubnál, milyen célokat tűztek ki a vezetők a csapat elé a bajnokságban, illetve a nemzetközi kupában?

Sz.G.: Valóban második szezonomat töltöm Zilahon. Nagyon jó a csapat, remek a közösség, és kitűnően érzem magam. A csapatom pillanatnyilag a 3. helyen áll a román bajnokságban, az EHF-Kupában pedig a negyeddöntőbe jutottunk, ahol a francia Metz az ellenfelünk. Mindkettő reális és az előzetes várakozásoknak megfelelő.

Lexi: A Valceánál eltöltött időszak, a gyakori mellőzés mennyire hagyott nyomot a pályafutásában?

Sz.G.: Túlléptem már ezen a dolgon. A Valceánál eltöltött időszakban valóban voltak jó és rossz dolgok egyaránt, ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy nem a munkámmal és a hozzáállásommal volt gond.

Lexi: Jó ideje komoly dilemma a két legjobb hazai csapat, a Ferencváros és a Győri Audi ETO kapcsán, hogy inkább a magyar vagy esetleg a rutinos külföldi kézilabdázókra érdemes, illetve szükséges támaszkodni a komoly nemzetközi sikerek elérése érdekében. Ön milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben?

Sz.G.: Az edzőm, a Romániában sokak által tisztelt és elismert Gheorghe Tadici rendkívül büszke arra, hogy a csapatával úgy ér el kiemelkedő eredményt, hogy egyetlen külföldi játékosa van a keretben, de azt is mindig gyorsan hozzáteszi, hogy igazából én sem vagyok az, hiszen Nagyváradon születtem... Ami pedig az esetleges újbóli válogatottságomat illeti, a huszonnyolcas bő keretnek folyamatosan a tagja vagyok, és ami egy élsportoló számára legalább ekkora megtiszteltetés, ha két ország is a legjobbjai között szeretné tudni. Volt csapatom, a Valcea egyébként a Zalautól teljesen különböző felépítésű együttes, más anyagi lehetőségekkel, a keretük tele van külföldi klasszisjátékosokkal. A kérdésére azt tudnám mondani, nekem pillanatnyilag minden pont úgy jó, ahogyan van, hiszen remekül érzem magam a jelenlegi klubomban.

Lexi: Mennyire kíséri figyelemmel korábbi, a pályafutása alakulását nagyban meghatározó klubja, a DVSC szereplését, mélyrepülését?

Sz.G.: Nagyon sajnálatos és számomra különösképpen fájó az, ami a DVSC-vel az elmúlt években történik, hiszen ennek a csapatnak óriási hagyományai, komoly múltja van, amiért köszönet jár a Komáromi házaspárnak, valamint számtalan olyan edzőnek, így például Medgyessy Sándornak, Bíró Imrének vagy éppen Köstner Vilmosnak, akik áldozatos és megszállott munkájukkal a legnehezebb időszakokban is rengeteget hozzátettek ahhoz, hogy a Debrecent nemcsak a legsikeresebb, hanem a legnehezebb, gondokkal terhes időszakokban is meghatározó tényezőként jegyezzék a magyar kézilabdázás palettáján. A konkrét kérdésére válaszolva, természetesen folyamatosan figyelemmel kísértem és kísérem a mai napig mind a „Loki”, mind pedig a szomszédos Hajdúnánás szereplését, utóbbi csapatban ugyanis a húgicám, Szűcs Nikolett játszik.

Lexi: A közeljövőben lát esélyt arra, hogy ismét Magyarországon kézilabdázzon?

Sz.G.: Nyáron lejár a szerződésem Zilahon, több klub is megkeresett itthonról, valamint Romániából, Norvégiából és Franciaországból is, még nem döntöttem el, hogy hol fogom folytatni a pályafutásomat.

Lexi: A sok edzés és a mérkőzés mellett mi az, ami leginkább kikapcsolja és feltölti?

Sz.G.: A profi kézilabda mellett jelenleg tanulok, a Debreceni Egyetem jogi karának vagyok a hallgatója. Szeretnék minél hamarabb diplomát szerezni, és ha mindezek mellett jut rá időm, akkor szívesen megyek színházba, moziba és – természetesen – kézilabdameccsekre.