Felejthetetlen Guns ’n Roses évek ide vagy oda, a kalapos-göndörfürtös gitáros bebizonyította, Axl Rose nélkül is megállja a helyét. Végre megtalálta emberét Myles Kennedy személyében, aki tehetségével és karizmatikus személyiségével nemcsak remekül kiegészíti őt, de maga is megérdemli, hogy külön figyeljünk rá. Cikkünk vele, az énekes-gitárossal foglalkozik, emellett azt boncolgatja, mitől ennyire népszerű és működőképes az „új” felállás.
A G ’n R örök klasszikusokat alkotott, a Slash–Axl páros dalai nem nagyon mennek ki a divatból sosem – a ’90-es évek bandája mind a mai napig életet lehel egy-egy rock buliba, amikor felcsendülnek vagány hangszerelésű és életérzésű nótáik. Slash korábbi törekvései, hogy összehozza újra a régi felállású csapatot, – főként Axl Rose miatt – kudarcba fulladtak. De a jelenlegi produkció teljesítményét elemezgetvén ez nem is feltétlenül baj… Az egomán énekes, Axl pedig a Slash featuring Myles Kennedy And The Conspirators sikerei láttán talán bosszankodik is némileg, hiszen ha a Guns nem is pótolható, de született egy olyan zenekar, amely szerintem még a legnagyobb Axl-t visszakövetelőket is megdöbbentette – méghozzá pozitív értelemben.
Talán nem stílszerű összehasonlítani a két énekest, Axl Rose-t és Myles Kennedyt, viszont mindenképp megemlíteném, hogy az Alter Bridge frontembere sem zenei képzettségében, sem karakterében nem múlja alul a Guns énekesét, sőt! Ezt már a lemezek hallgatásakor is megfigyeltem, de most, hogy nemrégiben élőben is szem- és fültanúja voltam Kennedy zenei teljesítményének, még inkább úgy vélem, valóban büszke lehet Slash új társára.
Az ember azt hitte volna, hogy Slash visszatérésével önmagát helyezi majd előtérbe, de úgy tűnik, ő valóban a csapatmunka híve, és nem feltétlenül egyedül szeret villogni egyedülálló pengetési technikájával. A bandája kiemelkedő zenészekből áll, akik szívvel-lélekkel tolják a rock ’n roll-t, és ami még pluszban szimpatikus, az, hogy érezhetően jól ki is jönnek egymással a tagok. Myles Kennedy pedig nemcsak négy oktávjával, pontosan kiénekelt hangjaival, technikájával mutatja meg, hogy megérdemelten állhat a színpadon Slash mellett, hanem zene iránti szenvedélyével, a Slash és a közte érezhető kémiával, valamint a közönség felé nyújtott közvetlenségével is. Jómagam azt gondolom, ez utóbbi is elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy valaki igazán jó muzsikus legyen. Fontos a zenei alázat és a közönség iránti tisztelet – és a 44 éves úriemberben ez maximálisan adott is. Így mikor Slash-t hallgatok, vagy a muzsikáját dicsérem, mindig külön kiemelem Myles Kennedyt is, mivel szerves része a munkálatoknak és a fellépéseknek.
Mindennek tudatában kérdem én: valóban vissza kell még követelnünk azt a bizonyos rockbandát a múltból…?!