Évtizedek óta jelent kikapcsolódást az emberek számára – bármely életkorban – a televíziónézés. Sokak első dolga egy fárasztó nap után, hogy leülnek a „fekete doboz” elé, s talán órákra ott is maradnak. Kellemes elfoglaltságnak tűnhet, egészen addig, amíg nem kezdjük el „komolyabban” boncolgatni a műsorok tartalmát, és a mögöttes szándékot, hogy egyes adásokat miért is sugároznak…
Leülsz a készüléked elé, fáradtan váltogatod a csatornákat, gondolván, hátha akad olyan műsor, mely hozzáad a személyiségedhez, és nem elvesz belőle. Többnyire azonban mibe botlasz? Nos, a manipuláció magasiskolájába: a tudatalattit átlátszó módon megcélzó reklámokba, félelmet keltő híradásokba, „celebek” életének rendkívül fontos eseményeibe (?), tehetségkutatók százaiba, s felháborító, értékeket a legkevésbé sem közvetítő gyermekműsorokba. Mindez persze csak egy apró szelete az elektronikus sajtó kínálatának.
Évekkel ezelőtt még magam is így cselekedtem: hazamentem, és a televízió előtt kezdtem kipihenni a napi fáradalmakat. Ma viszont már inkább teher számomra a „doboz”, mintsem élvezet. Nem szükségeltetik összeesküvés-elméleteket olvasni ahhoz, hogy észrevegyük, javarészt mekkora károkat okoz a valaha „istenített” szerkentyű. Persze kivételek akadnak, hiszen egyes – reklámmegszakítás nélküli – filmek, kulturális vagy főzőműsorok például értékeket közvetítenek. Azonban az erőszakkal teli híradók talán még több erőszakot és félelmet szülnek, a bulvárműsorok pedig nagyrészt olyan témákkal foglalkoznak, melyek szinte abszolút nem szolgálnak jelentős információkkal. Ha valóban fontos kérdésekre szeretnénk időt szánni, nem ezeket kell néznünk. A tehetségkutató műsorok megjelenésük idején jó ötletnek tűntek, hiszen az alapkoncepciójuk az volt, hogy olyan énekeseket juttassanak megérdemelt helyre, akiknek egyébként nem lenne lehetőségük úgymond befutni. Mára azonban ez a funkció is halványodni látszik, hiszen túl sok ilyen műsort készítettek, – illetve készítenek a mai napig –, ráadásul túl gyakran. Mindez pedig már nem feltétlenül azt sugallja, hogy „Íme, itt egy kitűnő énekes, ismerjétek meg!”, hanem inkább azt, „Sztárt csinálunk belőled, rengeteg pénzt kaszálva a szívszorító, valóságshow-ba illő jelenetekkel!”. Ez utóbbi elgondolás viszont inkább további keresgélésre ösztönöz a kínálatok között…
Ülök a tévé előtt, és nyomkodom a távirányítót. Sorra továbbkapcsolom a csatornákat. Egy csinos hölgy szeretne nekem eladni valami csodaterméket, s a vásárlástól persze örökre megváltozik az életem… így hát megint csak továbblépek. Klisékkel teli sorozatokba ütközöm, és mivel már ezek is kiábrándultságot okoznak, még adok egy-két újabb esélyt a „fekete doboznak”, hátha. Azzal kell szembesülnöm azonban, hogy jobb lesz, ha valódi értékekre fordítom a figyelmem: beszélgetek a barátaimmal, netán olvasok, zenét hallgatok, vagy túrázni megyek inkább.
A média természetesen pozitívumokat is közvetít, az agymosás célja nélkül, viszont nagyon tudatos tévénézőnek kell lennünk ahhoz, hogy a manipulációt kiszűrjük, és csak az olyan információkat fogadjuk be, melyek ténylegesen a minőségi életet hirdetik, s nem romboló hatással bírnak…
A képek forrása: