Csupán azt sajnálja, hogy nem korábban vágott bele a játékvezetésbe. Ezen viszont már túltette magát, és minden egyes feladatot megbecsül, ami jut számára, és egyáltalán nem tartja rangon alulinak, ha fiatalabb, ámde rutinosabb kollégáitól lesheti el a játékvezetés csínját-bínját.

Lexi.hu: Mikor, és kinek vagy minek a sugallatára döntött úgy, hogy belevág a játékvezetésbe?

Kis Krisztina: Nyolc éve játszom lakóhelyem, Erdőkertes, női futballcsapatában, amelynek mindennapjait, közös programjait és mérkőzéseit nemcsak játékosként, hanem egyfajta mindenes-csapatvezetőként is igyekszem megszervezni. Talán azért is sikerülhet mindez olyan könnyen, mert az évek során korrekt és jó kapcsolatom alakult ki a helyi sportkör, az Erdőkertesi Sportegyesület, vezetőivel. Tavalyelőtt az azóta sajnos már elhunyt, Erdőkertesen nagy köztiszteletben állt, méltán elismert és mindenki által szeretett Pásztor Gyula bácsi, egykori önkormányzati képviselő, az egyesület elnökségi tagja, megkérdezte tőlem, hogy mivel a sportkörön belül nincsen játékvezető, és éppen indul Pest megyében az alapfokú tanfolyam, volna-e kedvem beiratkozni. Gyula bácsi rábeszélt, belevágtam a tanfolyamba, már csak azt kívánom, hogy bárcsak jóval korábban kezdtem volna el a játékvezetést.

Lexi.hu: Családi indíttatás, esetleg egy közvetlen családtag mennyire játszott szerepet abban, hogy a labdarúgást választotta sportágként? Hogyan fogadták otthon a döntését a játékvezetést illetően?

K.K.: A családom, a férjem ugyan eleinte csodálkoztak az ötleten, de aztán elfogadták a döntésemet, és hagyták, hogy minden menjen szépen a maga útján, azzal a felvállalt ígéretemmel, hogy nem megy a futball a család rovására.

Lexi.hu: Milyen sportolói múlttal rendelkezik?

K.K.: Szinte nem is emlékszem olyan időszakra az életemben, hogy ne sportoltam volna. Nem tagadom, a hízásra igencsak hajlamos vagyok, ugyanakkor megrögzötten fogyókúra-ellenes is, éppen ezért számomra kiemelten fontos a rendszeres mozgás, a sportolás. Eleinte úsztam, majd váltottam a kajakozásra, amikor pedig divatját élte, akkor aerobicoztam, mellette pedig konditerembe jártam, mígnem végül jött a mindent elsöprő foci.

Lexi.hu: Járt mérkőzésekre, mielőtt játékvezető, illetve asszisztens lett? Mennyire követte figyelemmel a hazai és a nemzetközi futball eseményeit?

K.K.: Szégyellem bevallani, de sohasem szerettem nézni a futballt, ebből a szempontból talán egy kis hátránnyal indultam. Legfeljebb akkor voltam néző a labdarúgó-mérkőzéseken, amikor éppen a fiam vagy a férjem játszott. Mióta játékvezető lettem, azóta viszont már rendszeresen követem az eseményeket, és kijárok a meccsekre, persze továbbra is azt vallom, inkább rúgom a labdát, mint nézem, számomra az előbbi sokkal szórakoztatóbb.

Lexi.hu: Melyik volt az első hivatalos mérkőzés Pest megyében, amelyen közreműködhetett?

K.K.: A Budapest-bajnokságban egy női mérkőzésen, a Kerepesi Sportbarátok Egyesülete és az Angyalföldi Sportiskola összecsapásán debütáltam. Asszisztensként szerepelhettem, két olyan kolléganőmmel, akik hozzám hasonlóan abszolút zöldfülű kezdőnek számítottak. Mondanom sem kell, igazi mélyvíz volt ez mindhármunknak.

Lexi.hu: Főállásban ingatlanközvetítőként dolgozik, ami alapvetően kötetlen munkakört jelent önnek. Hogyan tudja a civil foglalkozását összehangolni a futballal?

K.K.: Az ingatlanközvetítői munkámat – noha valóban nem köt szoros munkaidő – sokszor nagyon nehéz összeegyeztetnem a játékvezetői és asszisztensi feladataimmal, sőt, még a saját edzéseimmel és meccseimmel is. A legtöbb érdeklődő általában esténként vagy hétvégén szeretne házat, lakást nézni, hiszen napközben dolgozik az emberek többsége. Ilyenkor általában előveszem nagyszerűi női logisztikai tudásomat, úgy próbálom összehangolni a munkát, a hivatást, a szórakozást, a családot és a hobbit.

Lexi.hu: Eddigi tapasztalatai alapján nőként mennyire sikerült elfogadtatnia magát a csapatokkal és az edzőkkel?

K.K.: Idáig két szezonban működhettem Pest megyében, elsősorban az U13-as, azaz a serdülő bajnokságban, valamint női mérkőzéseken játékvezetőként, illetve számos öregfiúk-találkozón asszisztensként kaptam lehetőséget. Bevallom, nem igazán tudok, és nem is akarok az egyes bajnokságok között különbséget tenni, hiszen mindhárom közel áll hozzám, és továbbra is szeretnék ezekben dolgozni. Az öregfiúk-meccseken ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a mérkőzés lendületének hevében alkalmanként elhangzanak csúnya, trágár szavak, sokszor ezzel a saját kudarcaikat leplezik, de alapvetően nem bántóak, és amikor elhangzik a hármas sípszó, barátságosan kezet fognak velem, elnézést kérnek, ha esetleg meccs közben megbántottak. Tehát – sokakkal ellentétben – alapvetően jó tapasztalataim vannak, nem volt olyan kellemetlen élményem, amire nem szívesen emlékszem vissza. A gyerekek mérkőzéseit, bevallom, különösen szeretem, hiszen ők még csodálkozva és tisztelettel fogadják el az ítéleteket. Nyilván ez azért is lehet, mert magam is anya vagyok. Ami az edzőket illeti, ők szinte mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Érdekes módon a női meccseken merőben más a helyzet, sokan talán nem is hinnék, hogy a lányok-asszonyok mennyire harcias amazonok tudnak lenni a pályán, és nem mindig fogadják el, hogy női játékvezető vezeti a meccsüket. Itt már sokszor az edzők sem állják meg szó nélkül az ítéleteket, legyen az akár helyes vagy éppen helytelen. Vegyesek a tapasztalataim ezen a téren, szerintem csapata válogatja, mert vannak szelídebb, játszani szerető, sportszerűen futballozó, illetve vadabb és a verbális fölényeskedést, a trágárságot előtérbe helyező, túlságosan is sikerorientált csapatok.

Lexi.hu: Nemrég Balatonőszödön, az impozáns kormányüdülőben rendezték meg a Pest megyei játékvezetők bálját, amelyen Ön az első bálozók között volt. Milyen volt a mulatság, hogy érezte magát?

K.K.: A balatonőszödi kormányüdülőben rendezett évadnyitó bál nívós, remekül szervezett, jó hangulatú rendezvény volt. Sok ismerős és kedves kolléga társaságában élvezhettük a finom ételeket, a táncra hívogató zenekart és az üdülő wellness szolgáltatásait. Volt, akivel egész este nem tudtunk egy szót sem váltani, hiszen olyan ritkán találkozunk így, egy helyen ennyien, hogy mindenki örül, ha láthatja a kollégáit, és beszélgethet velük egy kicsit, esetleg tapasztalatot cserélhet. Sajnáltam, hogy olyan játékvezetők nem tudtak részt venni a bálon, akiknek korábban már asszisztálhattam, vagy akiktől tanulhattam. Ők, az igazat megvallva, nagyon hiányoztak.

Lexi.hu: Mit szeretne elérni Pest megyei sípmesterként, vannak-e távlati céljai a futballban?

K.K.: Reálisan nézve, nekem már nem lehetnek nagyobb céljaim a jövőmet tekintve a játékvezetői pályám során, hiszen túlságosan későn, 38 évesen kezdtem el, emiatt úgy vagyok vele, hogy minden egyes feladatnak örülök, ami nekem jut, ettől függetlenül a szívem az U13-as korosztály, a női ¾ pályás bajnokság, és az öregfiúk asszisztálása felé húz, amint azt már korábban említettem. Ebben a közegben jól érzem magam, és ez a legfontosabb számomra. Azt, hogy mennyi ideig bírom a játékvezetést fizikálisan, illetve az időbeosztásomat tekintve, a sorsra bízom. Egy biztos: folyamatosan igyekszem jobb lenni, szeretnék minél többet tanulni, és ellesni a fortélyokat a nálam rutinosabb sporttársaimtól.