Különös varázsa van télen a Hévízi-tónak, bevallom én nyáron még nem is láttam. Mindig télen vágytam oda, hívogató, ahogyan gőzölög a langyos pára a tó fölött. A tóra épített, cölöpökön álló komplexumot pár éve újították fel, azóta még teljesebb élményt nyújt az idelátogatóknak.

A melegre fűtött fürdőépület belsejében télen is hosszasan nyújtózhatunk a kihelyezett nyugágyakon. Szeretem ilyenkor a szemem a fodrozódó vízen pihentetni, a hatalmas üvegablakokon át ugyanis pompásan belátható az egész tó. Habár télen le kell mondanunk a tavirózsák szépségéről, azért bőven megéri ebben az évszakban is itt üdülni. Ilyenkor esik igazán jól a tó langyos vize a bőrünknek, és elkerülhetjük a tömeget is, nem úgy, mint a meleg évszakokban.

Kényelmesen úszkálhatunk a tó fedett részén, sőt, az úszni nem tudók a számukra kialakított padlózott medencékben fürödhetnek. Férjem rendre kimerészkedett a fedetlen tófelszínre is. Én nem követtem, mert nagyon fázós vagyok, de elmondása szerint odakint még jobban érvényesül a tó kellemes hőmérséklete. A 3 órára szóló belépőjeggyel használhatjuk a sókabint is, ami főleg tüdőbetegeknek hasznos, de fiatalok és idősek egyaránt szívesen eltöltenek bent akár fél órát is. Ha fürdőjegyünkhöz wellness kiegészítő jegyet is veszünk, akkor a fürdőzést mindenféle egyéb wellness szolgáltatásokkal színesíthetjük. Semmi sem koronázza meg a jobban a gyógyüdülést, mint egy kis masszázs, szauna, vagy épp szolárium, ha hiányoljuk a napfényt. Feltétlenül béreljünk vagy hozzunk úszógumit, fantasztikus élmény elengedett izmokkal lazulni a vízben.

Hévízen sokan élnek turizmusból úgy, hogy magánházaik egy részét szállodává alakítják. Mi az első évben egy ilyen családi vállalkozónál szálltunk meg, és nem csalódtunk! A még éttermet is üzemeltető Főnix panzió egyik szobájában kényelmesen pihentünk. A szép, tiszta lakrészben volt külön nappali és hálóhelyiség, ez utóbbinak még egy kis hangulatos erkélye is volt. Az étteremben nagyokat ettünk, hosszasan beszélgettünk, igazán szép élmény volt. Annak ellenére is megérte, hogy innen a tófürdőig legalább 15-20 percet kellett sétálnunk.

Volt olyan év is, amikor a városközpontban, apartmanházban szálltunk meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kaptunk egy lakáskulcsot az üzemeltetőktől és szabadon használtuk a kis garzont, mintha egy frissen ideköltözött pár volnánk. Érkezéskor és távozáskor a ház aljában üzemelő Macchiato kávézóban jelentkeztünk be, ami egyébként egyszerre elegáns és meghitt hely, bátran ajánlom az ide látogatóknak. Az apartmanok nagy része télen nem üzemel, nem fűtik fel őket, de azért lehet találni ilyen szállást is, nekünk sikerült. Itt ugyan nem volt sem családias hangulat, sem svédasztalos reggeli, ez utóbbit pótoltuk: készítettünk magunknak a saját szánk íze szerinti terülj-terülj asztalkát.

Az édes ízek kedvelői mindenképpen próbálják ki a Rigolettó cukrászdát. Jó hír, hogy télen is nyalhatunk itt fagyit, nem is akármilyet, innen származik például a híres „velencei álom” kézműves fagylalt. A sütemények csábítóak, a kávé mennyei, és igazán hangulatos a hely belső kialakítása. Éttermekből sincs hiány Hévízen, mi többet is kipróbáltunk, minden nap új hely, így az igazi. Persze lett rögtön kedvencünk, csak sajnos a hely neve már feledésbe merült, pedig olyan jól játszott a zongorista! Télen sajnos a kiülős, teraszos helyekről le kell mondanunk, de azért így is akad bőven választék.

Ha elunnánk a kirakodóvásárok forgatagát, a gasztronómiai élményeket és a tófürdőt, csavarogjunk egyet a tó körüli oxigéndús mocsári ciprus erdőben, ami egyébként természetvédelmi terület.

Ha ez mind nem elég, még mindig tudunk városnéző túrára menni vagy művelődni. Érdemes megnézni a héttornyú Szentlélek templomot, amely a Szentlélek hét ajándékát jelképezi. Az 1999-ben átadott modern katolikus templom belső tere legyező alakú, az oltár körül félkörívben helyezkednek el a padok. A Szentlélekre utaló galamb a templom visszatérő motívuma: az oltárok és egy, a kupola alatti kőmozaik díszítés is galambformájúak. A város központjában, a sétálóutcán kapott helyet Hévíz város múzeuma, ahol Hévíz történetét, hévízfürdői emlékeket ismerhetünk meg.

Egyik évben befagyott a Balaton amikor Hévízen üdültünk, így nem hagyhattuk ki, hogy átmenjünk Keszthelyre. Mondanom sem kell, páratlan élmény volt a hatalmas tavon korcsolyázni, csúszkálni. Nem készültünk fel előre, de lehetett bérelni korcsolyát a parton, így spontán tudtuk élvezni a ritkán előforduló természeti jelenséget.

Ha nincs olyan hideg, hogy fagyott legyen a tő tükre, akkor is megéri ellátogatni a teljesen felújított Balaton-partra és tenni egy sétát a mólón. Az ott úszkáló kacsák és hattyúk biztosan hálásak lesznek a nekik dobált falatokért. Érdemes szerdai napra időzíteni a keszthelyi látogatást, akkor van ugyanis a híres termelői- és biopiac, ahol télen mézespuszedlit, nyáron kürtőskalácsot kóstolhatunk, és beszerezhetünk többek között mangalicakolbászt, fokhagymakrémet vagy házi lekvárt. Ne felejtsük el meglátogatni a Festetics-kastélyt sem, amelynek nemcsak belsőtere, hanem parkja is gyönyörű. A hideg téli estéken Hévíz elcsendesül, de Keszthely ekkor is tartogat programokat bőven. Mi egyik este azért buszoztunk át, hogy megnézzünk egy színházi előadást.

Mióta babánk született, nem volt alkalmunk visszatérni Hévízre, de nagyon közel áll a szívünkhöz, és mindig szívesen emlékezünk az itt eltöltött téli hosszúhétvégékre. Aki csak nyáron látta eddig, próbálja ki télen is, biztosan más élményben lesz része, mint eddig. Aki pedig még soha nem járt Hévízen, kezdje egy téli kirándulással; nem biztos, hogy nem válik utána megrögzött hévízi telelővé! Mi legalábbis így jártunk, és biztos, hogy megmutatjuk majd a tavat a fiunknak is, ha egy kicsit nagyobb lesz.

Képek: hu.wikipedia.org, heviz-info.hu, Nagyné Poczai Melinda