A szokásos turistáknak való tájékoztatás után beszélgetésünk átcsapott egy sokkal személyesebbe, melynek során nemcsak a kastélyról, a Schossberger családról tudtam meg nagyon sok érdekes információt, hanem a múltba való visszatekintéssel őt és családját is megismertem.

Tura városa (2001-ben nyerte el ezt a címet), Budapesttől alig 50 km-re fekszik Pest megye keleti szélén, az Alföld és az Északi-középhegység déli lankáinak találkozásánál, a Galga folyó völgyében. A városka látnivalói között a legfigyelemreméltóbb a Schossberger-kastély, a barokk magtár, a Falumúzeum és a római katolikus templom. Említésre méltó még a turai hímzés, ami közel 100 éves múltra tekint vissza, és a II. világháború után igen népszerű stílus volt. Nemcsak a divattervezők alkalmazták hétköznapi és alkalmi ruhák tervezése során, hanem hétköznapi használati tárgyak (például terítők) díszítésénél is használták.

A Tura névvel először egy 1220-ból származó iraton találkozhatunk, még "Thwra" alakban. A név eredetét sokan sokféleképpen magyarázzák, ám bármi is az eredete, az biztos, hogy Tura és környéke már a vaskorban is lakott volt. A honfoglalás után nemesi családok sora követte egymást a település és környéke feletti uralkodásban. Ákos nemzetsége, Zsigmond király, a Rozgonyiak, a Báthoryak, majd az 1600-as évektől, több mint két évszázadon át Tura az Esterházyaké volt. 1425-ben az Ákos nemzettség leszármazottja, Prodavizi Ördög Miklós, Zsigmond királynak adományozta cserébe más birtokrészekért. Feljegyzések bizonyítják, hogy már Mátyás király korában vámmal és vásártartási joggal rendelkező település volt, ahol virágzott a kereskedelem is. A török uralom alatt bár török kézre került, nem néptelenedett el teljesen. 1849. július 20-án itt volt a 1848–49-es szabadságharc egyik legnagyobb lovassági ütközete, melynek emléket állít a város főterén magasodó 8 méter magas obeliszk. 1873-ig a helység területe az Esterházyak birtokában volt, akiktől a bárói rangot kapott Schossberger Zsigmond vásárolta meg a területet.

A kereskedéssel és bankügyletekkel már tetemes vagyont szerzett báró, Schossberger Zsigmond, és családja Turán építtette meg nyári vadászkastélyát, lovardáját, Ybl Miklós segítségével. A család, a falu lakóitól elkülönülten élt, visszafogottan, főúri módon, a kor legmodernebb vívmányaival felszerelt luxus kastélyukban. A Felvidékről származó család Schossberger Lázárnak köszönheti felvirágzását, aki Pestre települt kereskedő fiával, Schossberger Vilmos Simonnal együtt, gabonakereskedéssel, bankügyletekkel, a dohány- és cukoriparban való üzleteivel biztosította a család jövőjét. A család nevéhez fűződik az első budapesti pénzintézet megalkotása. A családnak Ferenc József uralkodó magyar nemesi címet adományozott 1863-ban, majd 1890-ben bárói rangot kaptak. Vilmos Simon két fia, Schossberger Henrik és testvére, Zsigmond és gyermekei is örökölték a címet. Schossbergeréket hatalmas vagyonuk, rangjuk, érdekeltségeik is a legfelső kasztba emelték, ám a falubeliek emlékezete szerint az eleinte visszahúzódó család minden tagja a legemberibb módon, kedvesen, bár azért szigorúan bánt alkalmazottaival.

A kastélyt építtető Schossberger Zsigmond 1826-ban született, Mayer von Gunthof Terézzel kötött házasságából négy gyermeke élte meg a felnőttkort: Anna, Nándor, Jenny (Eugénia); Schossberger Jenny és Hevesy-Bischitz Lajos házasságából 3 lány és 3 fiú mellett megszületett a XX. század Nobel-díjas kémikusa, Hevesy György, valamint Viktor (1868–1938).

A Schossberger család, a kastély tervezését Ybl Miklósra bízta, aki az Operaház építésével egy időben (1883) egy grandiózus, igazi francia neoreneszánsz stílusú kastélyt álmodott meg. A kastélyba a vizet, a közeli hőforrásból vezetéken keresztül szállították fel a kastély szobáiba és a pálmaházba. A kastély konyhájában hatalmas kemence, két éléskamra, bortároló segítette a szakácsok és konyhalányok munkáját. Tóth Gáborné emlékei szerint az egyik éléskamrában hatalmas befőttesüvegekben tárolták a tojásokat, mint a befőttet. A Schossberger-család nyugodt, kiegyensúlyozott, visszafogott nagyúri életet élt kora tavasztól késő őszig a birtokon, ahol számos iparmágnás, arisztokrata és bankár fordult meg látogatóként. A birtokon lévő tanyákon pedig még Bartók Béla is végzett népdalgyűjtést 1906-ban. A kastély és a körülötte lévő gazdaság működéséhez munkásokat kellett tartani, akik számára az uraság tanyákat, a gyerekeiknek pedig iskolát építtetett. A kastély melletti tóban gyönyörű halakat neveltek, jelentős volt a fácántenyésztés, nevelés is. Az eredetileg 98 helyiségből álló épületben volt pl. étellift, központi fűtés, villanyáram, vízvezeték, minden szinten fürdőszoba, a falak között 30 cm-es légréteg szolgált szigetelésül, a kandallókürtők pedig a szellőzést biztosították. A kastélyhoz fűtött pálmaház tartozott, tele egzotikus növénnyel. Ybl a kastély tervezése előtt Franciaországban tett egy tanulmányutat, tapasztalatainak megfelelően ez a kastély a Loire menti kastélyokhoz hasonlít. Mivel Ybl az Operaházzal egyidejűleg építette, a két épület között sok hasonlóság fedezhető fel a freskók, az oszlopcsarnok mikéntjében. A változatos, festői megjelenés, meredek, magas tető, kupolák, magas téglakémények, kovácsoltvas díszrácsok, tornyok, díszbádog csúcsdíszek, tetőablakok a francia reneszánsz kastélyokra emlékeztetnek. A tetőt borító különleges francia palát szekérrel hozták, ami abban az időben hatalmas teljesítmény volt. A főépülethez 2 henger alakú torony és a pálmaház csatlakozik, csigalépcső segítségével lehet megközelíteni az épületet pincétől a padlásig. A főbejáraton áthaladva a keresztboltozatos előcsarnokba jutunk, ehhez kapcsolódik a központi csarnok, melynek emeleti galériáját boltívek támasztják alá. A központi csarnok köré szerveződött a társasági élet színtere, úgymint könyvtár, ebédlő, szalonok, biliárdterem. A felső szintre négy dór oszloppal elválasztott balluszteres korlátos, festett mennyezetű főlépcsőn juthatunk, itt régen a család szobái, míg a tetőtérben a belső személyzet szobái voltak. Ybl szeretett a fénnyel játszani: az emelet felett a négyzetes, vaskeretű kazettákban színes üveg volt, ezt 8, tükörrel bélelt fénycsatornán át érkező súrolt fény világította meg. A pálmaház ablakaiban is színes figurás, ólombetétes üvegek voltak, ám ezeknek ma már nyoma sincs. A kupolás térben dísznövényekben gyönyörködhettek a látogatók, szökőkutak csobogása mellett. A kastély díszítőfestéseit Scholz Róbert, az Operaház oldallépcsőjének falfestője készítette.

Schossberger Zsigmond 1900. október 5-én bekövetkezett halála után fia, Viktor vette át a családi ügyek intézését, a kastély az ő tulajdonába került. Viktor folytatva apja nyomdokait jó gazdája volt az épületnek és a birtoknak. Nagy összeggel járult hozzá a katolikus templom 1911-es újjáépítéséhez, a környék felvirágoztatásához. A 30-as évektől kezdődően a család vagyoni helyzete hanyatlani kezdett, szükségszerű volt eladni a birtok egy részét, házhelyeket.

Viktor halála után két gyermeke, Viktor és Klára örökölte a vagyont. A fiatalabbik Viktor, a II. világháború ideje alatt munkaszolgálat közben halt meg, Klára 1945-ben Angliába költözött, ahol Sir Tangye Bazil felesége lett; 93 éves korában halt meg.

A magára maradt kastélyt sok más társához hasonlóan a II. világháború ideje alatt szovjet katonák szállták meg, majd kórházat alakítottak ki benne. A szovjet katonák a kastélyban nem, de a faluban nagy rombolást végeztek, kísérőm elmondása szerint előfordult olyan hogy saját testével takarta el nővéreit a katonák szeme elől. 1946-tól 1973-ig a község általános iskolájaként működött.  A szovjetek nem okoztak akkora kárt az épületnek, mint az akkori Lapkiadó Vállalat munkatársai, akik az alsó szinten lévő tágas tereket felosztották, az emeleten lévő szobákat pedig egybenyitották, hogy szovjet lapszerkesztők részére alkotóházat csináljanak. Természetesen a munkát, az alkotóház kialakítását, nem fejezték be pénzhiány miatt, viszont az okozott károkat elég nehéz helyrehozni. 1991-ben aztán a jogutód Pallas a műemléket eladta egy indiai tulajdonú kft.-nek. Az állam a kastély felújítását azért nem tudta kikényszeríteni az új tulajdonostól, mert kifogásait, hogy éppen most tanulmányozza Angliában (!!!) a kastélyok sorsát, valaki mindig elfogadta. Nagy lelkesedéssel vette át a tulajdonjogok egy részét egy magyar cég, ám sajnos a tervekből még nem sok minden vált valóra. A helyi (100-300 fokos kút) termálvíz kitermelése alapján működő, 125 szobás szállodát, fürdőkomplexumot, golfpályát, konferenciaközpontot terveztek ide. Terveik között szerepelt, hogy egy európai, Ausztriából induló kastélyút elnevezéshez csatlakozva a turisták a város és a környék nevezetességeit, borospincéit is végiglátogathassák. A Schossberger-kastély, hazánk leggyönyörűbb, legvarázslatosabb és (sajnos) legszörnyűbb állapotban lévő kastélya. Szomorú, de fenséges látvány.

Fotó: Fűrész Zsolt