A Pest megyei Kartalon élő Kárpáti Enikő (képünkön) alig hat és fél évvel ezelőtt kezdett el floorballozni, hogy aztán három évvel később máris korosztályos világbajnoki címet ünnepelhessen a magyar utánpótlás-válogatottal, amelynek ő volt a kapusa. Mint mondja, ebben a sajátos sportágban, amely leginkább a jégkorongteremben űzött változatának tekinthető, is sok lemondás, rengeteg munka, kitartás és persze szerencse szükségeltetik a kiemelkedő sikerek eléréséhez. Jó érzés ugyanakkor valamiben a legjobbak közé tartozni, ám a siker egyáltalán nem változtatta meg, ugyanaz a szerény, csendes, visszafogott vidéki lány maradt, aki volt. Kárpáti Enikő jelenleg is Kartalon él, az elmúlt években elvégzett egy OKJ-s sportszervező-menedzser tanfolyamot, hiszen a nem is annyira távlati tervei között szerepel, hogy idővel a sport területén dolgozhasson.

– Mikor és kinek/minek a hatására kezdett el floorballozni?

– 2006 szeptemberében kezdtem el floorballozni, egy barátnőm hívta fel rá a figyelmemet. Indult ilyen foglalkozás a kartali sportcsarnokban, és mivel nagyon megtetszett ez a játék, ezért elkezdtem rendszeren lejárni az edzésekre, de hivatalosan csak 2007 áprilisában igazolt le egy budapesti csapat.

– Űzött-e azt megelőzően valamilyen más, esetleg kiegészítő sportágat?

– Erre röviden és tömören tudok válaszolni: nem.

– Miért épp kapus lett a posztja?

– Lehet, hogy furcsán hangzik, de alapvetően nem szerettem volna kapus lenni, az edzéseken is leginkább mezőnyben játszottam, ám volt egy edzés, amelyen kíváncsiságból beálltam kapusnak, ennek aztán az lett a vége, hogy bent maradtam a kapuban. Az edzőim és a csapattársak ugyancsak unszoltak erre, mivel látták rajtam, hogy nagyon jól megy a védés, és van érzékem hozzá.

– Hányan űzik jelen pillanatban Magyarországon ezt a különleges és sajátos sportágat?

– Ha jók és pontosak az információim, akkor mintegy 1500-2000 fő között mozog az igazolt játékosok létszáma.

– Felnőtt szinten a magyar nemzeti válogatott hol foglal helyet a világban?

– A legjobb tizenhat között vagyunk világviszonylatban, ez egyaránt vonatkozik a női és a férfi válogatottunkra is.

– A magyar mezőny hogyan tagolódik, gondolok itt elsősorban az egyes bajnoki osztályok felépítésére?

– Ez egy országos bajnokság, amelyen belül több osztály található. Természetesen van külön női, férfi és utánpótlás bajnokság is. A férfiaknál háromszintű az országos bajnoki osztály: OB 1, OB 2 és OB 3 van, valamint létezik egy teljesen amatőr liga is. A női bajnokságban összesen csak egyetlen osztály van. Ami az utánpótlást illeti, több korosztályban versengenek egymással a csapatok, U16-os, U19-es és U14-es korcsoportokban. Ezeken túlmenően kiírják a Magyar Kupát, illetve az unihoki-bajnokságot is. A Magyar Kupát természetesen a nőknél és a férfiaknál külön. Az unihoki-bajnokságon belül van U9-es korosztály is, illetve külön-külön a lányoknak és fiúknak van U11-es, U13-as és U15-ös pontvadászat is.

– Milyen út vezetett el legnagyobb sikeréhez, a korosztályos világbajnoki címhez?

– Sok idő, rengeteg erőfeszítés és munka volt mögötte, ez igaz mind a játékosokra, mind az edzőkre. Havonta egy alkalommal egy kétnapos összetartáson kellett részt vennünk, amelynek a gerincét napi kétszer kétórás edzések képezték. A formában tartást ezen felül az egyesületi edzések és a bajnoki mérkőzések, valamint a szórványos külföldi tornák hasznosan szolgálták.

– Véleménye szerint milyen képességekkel kell rendelkeznie egy jó kapusnak?

– Szerintem a legfontosabb a gyorsaság, a lazaság, a magabiztosság és a jó koncentrációs képesség, valamint az sem hátrány, ha megbíznak benned a csapattársaid.

– Jelenleg hol, melyik egyesületben és milyen bajnoki osztályban floorballozik?

– Mostanság a Neumann-Kartal Floorball Egyesületben játszom az OB 3-as bajnokságban.

– A korosztályos világbajnoki cím után miért nem vezetett egyenes út a felnőtt válogatottsághoz?

– A korosztályos vb után szerepeltem a felnőtt válogatottban is, és a kerettel 2011 februárjában jártam is kint a Lengyelországban megrendezett világbajnoki selejtezőn. Sikerrel jártunk, hiszen kijutottunk a Svájcban megrendezett világbajnokságra. Sajnos a selejtezőket követően kisebb hullámvölgybe kerültem, valahogy nem ment úgy a játék, mint szerettem volna, nem tudtam megfelelően koncentrálni, ennek az lett a vége, hogy nem tarthattam a csapattal a svájci világbajnokságra.

– Nagyon fiatal még, ezért nyilván jócskán vannak megvalósításra váró tervei a sportágban?

– Nagyon szeretem a floorballt, amíg csak tudom és erővel bírom, addig szeretném csinálni, és természetesen nem mondtam még le a felnőtt válogatottban való szereplés lehetőségéről sem, minden vágyam, hogy a közeljövőben újra felhúzhassam a nemzeti színű mezt.