Torma Zsófia, a világ első régésznője, 1840. szeptember 27-én született az erdélyi Csicsókeresztúron. Édesapja, Torma József régész-történész volt. Gyermekkorában bátyjával, Torma Károllyal, aki felnőve szintén régészként az aquincumi romok feltárója, gyakran játszadoztak ásatásokból előkerült leletekkel. Kezdetben őslénytani gyűjtéseket végzett, Hunyad megye csigafaunáját kutatta. Vén András tanító „cserepei” fordították figyelmét a Maros áradásai miatt veszélyeztetett tordosi neolitikus telep felé. Az 1875-ben kezdődő ásatás és a felszínre került leletek gyűjtése közel egy évtizedig tartott, közben kutatásait kiterjesztette a közelben található Nádori-barlangokra is. Leletei külföldön is imertté tették, Schliemann, Trója feltárója levélben fejezte ki elismerését. 1876-ban leleteinek gazdagodásával külföldi tanulmányutat tett, részt vévén kétszer is a német antropológusok gyűlésein, hol a legkiválóbb szakemberekkel beszélte meg a főleg szimbolikus díszítésű fazekas készítmények jelentőségét. Őstörténeti felfogásával Torma Zsófia egyedül maradt, mely szerint a nagyszámú újkőkori agyagkorongján az ősi magyar rovásírás és számrovás is található. Ezt a megállapítását még bátyja sem fogadta el. Ily módon több, a tudományos életben meghatározó szereppel bíró szaktekintéllyel került ellentétbe, akik minden fórumon igyekeztek nehézségeket okozni. Keserűen emlékszik életének e szomorú kísérőjére: „… minden dicsvágyat és feltűnéskeltést kerülve gyűjteményem  jelentőségének fontos voltát egyedül abban látom, hogy leleteimet a Maros hullámai elől biztonságba helyeztem, miután más megfelelő gyűjtőre nem akadtak. Tettem ezt annak ellenére is, hogy  az elfogultság és sokoldalú kellemetlenkedés sokak részéről ellenem megnyilvánult és még ma is folytatódik.” Vicclapok gúnyolták, bogarászó kisasszonynak nevezték, amikor 1876-ban a 9. Nemzetközi Ősrégészeti Tanácskozáson egyetlen hölgyként volt jelen. Tanítványa, Téglás Gábor visszaemlékezése szerint: „apránként hozzászokott a közönség ahhoz, hogy benne a regények nevetséges »kékharisnyás« figurája helyett a valódi tanultságnak nálunk ugyan kivételes, de hála Istennek azért már itt is örvendetesen sokasodó mintaképét tisztelje és respektálja.” Szenvedélyesen népszerűsítette a régészetet, közreműködött a Kolozsvári Múzeum megalapításában. Halála után e múzeum adott otthont gyűjteményének. Iskolák, kulturális intézmények építésére saját vagyonából sokat és szívesen áldozott, saját birtokán népiskolát hozott létre. 1899. november 14-én hunyt el Szászvárosban, fél évvel azután, hogy királyi engedéllyel a Kolozsvári Tudományegyetem díszdoktorrá avatta.

Torma Zsófia talált először bizonyítékot Magyarországon a pleisztocén kori ember előfordulására, első volt abban is, hogy hazánkban előtte nő nem végzett tudományos kutatást barlangban, továbbá ő volt a világ első régésznője.

A kép forrása: budun-archivum.tumblr.com