Ezzel fejezzük ki önmagunk egy részét, érzelmi állapotunkat, társadalmi hovatartozásunkat, státuszunkat, ízlésvilágunkat. Azonban nem mindegy, hogy a perfekcionizmus milyen mértékben uralja életünket. Ma sokkal erőteljesebb hatása van ránk a médiának, és sokkal több eszköz áll rendelkezésünkre – legyen egészséges vagy egészségtelen –, hogy az általa sugalmazott, megjelenített ideált elérjük.

A médiában hamis szépségek jelennek meg; Photoshop, különféle retusálási technikák tüntetik el a címlapokon megjelenő sztárok esetleges bőrhibáit, pattanásait, nadrágból kibuggyanó hurkáit. Ezek a „szépségek” kinézetüket tekintve példaképpé válnak főleg a fiatalabb korosztály számára. Sikert, szépséget, boldogságot sugároznak, irreális célok elérésébe üldözik a nőket. Mi az, ami befolyásolja nők milliárdjait az úgynevezett „fejlett” civilizációkban? Vajon az úgynevezett női magazinoknak van bármilyen hatása arra, hogy a mai nők mit tesznek szépségükért?  

A felmérések és kutatások szerint igen, de honnan jött ez az újfajta hatalom, amely képes arra, hogy egészséges nők test- és énképét megváltoztassa, jó esetben a kellemesség, rossz esetben a torzítás felé? A mai média szavak nélkül sugallja a nőktől elvárt magatartást; hogyan legyenek kívánatosak, gyönyörűek, vékonyak, sikeresek, családanyák, mit vegyenek fel és mennyiért; a férfiak pedig hogyan legyenek még ápoltabbak, kidolgozottabbak, mit és hogyan viseljenek. Az elvárásoknak megfelelő lehetőségek sokrétűek: pl. drága plasztikai műtétek, fogyasztószerek, diéták, megfizethetetlen kozmetikumok. A sztárkultusz a média egyik legnagyobb bombája a mai fogyasztókra. A hírességek tökéletesen néznek ki, gazdagok, szexisek, hibátlan alakúak. A fiatalok többsége nincs tisztában azzal, hogy a sztárok sem születnek tökéletesnek. Nem tudják, hogy erősen retusált képeket látnak róluk az újságokban, s hogy plasztikai műtétek sorát hajtották már végre rajtuk, hogy személyi edzőjük van, és sanyargató étrenddel tartják magukat formában.
A férfi modellek újfajta trendet hirdetnek: a metroszexualitást. Külön kozmetikumokat, sminkeket, krémeket, szájfényt gyártanak számukra, és már-már nőies ápoltságot követelnek meg tőlük, sőt a legtöbb modellen már feminim vonások is megfigyelhetők. A kívánt hatás elérése érdekében a modell teljes átalakításon megy keresztül: megváltoztatják az arcvonásait, arányosabbá teszik a testét, retusálják a képet.

Kutatások szerint azoknál az embereknél, akiknek gondjuk van az étkezéssel és a testi adottságaikkal – anorexiások és negatív testképű emberek –, a magazinok lehetnek a fő kiváltó okai a negatív gondolkodásnak. A magazinok mitikus jelentéseket küldenek, melyeket aztán az olvasó dekódol és elemez a maga tudása, intelligenciája, kedve, kulturális értékei szerint. Van, aki csak átfut egy-egy ilyen női magazint, másoknak viszont valóságos ünnep egy lap elolvasása, egész szertartást kerítenek köré. Ilyenkor nyugalmat akarnak, szinte falják a megjelenő híreket, pletykákat, melyeket értelmezni tudnak. A különböző szemléletű olvasók teljesen eltérően értelmezhetnek egy-egy cikket, ezeknek a száma végtelen lehet. Nőiesség és élvezet – ezek lehetnek a fő mottói egy női magazinnak, melynek lapjain keresztül betekintést nyerhetnek mások életébe, a megszokottól eltérő világba, de akár azt is megtanulhatják, mitől nő egy nő, ha éppen azt akarják kiolvasni a sorok közül. Egy központi társadalmat hoznak létre azon nők számára, akik nőiességüket, a nőiesség kultúráját egy közös platformon kívánják megosztani.  Láthatatlan ismerősöket szerezhetünk, tanácsokat kapunk, kikapcsolódhatunk, az író és olvasó egy nyelvet beszélnek, mely tovább erősíti a közösség érzetét.

A hagyományos női-férfi szereptulajdonságok mára már felülíródtak, és új vonások jelentek meg. Ismerjük a jellemzően női dilemmát, a karrier versus család kérdését, de látjuk azt is, hogy a férfi a családfenntartói pozícióból már kiszorult. A test és szexualitás egyre szabadabb megjelenési formái a reklámokban arra sarkallnak mindenkit, hogy észrevegye az üzenetet: aki izmos, karcsú, vékony és szexualitásában felszabadult, az a mai kor figurája, aki kövérkés, átlagosan öltözött, az depressziót sugall, és vélhetőleg sikertelen. A reklámok, a populáris sajtó, a televízió és a filmek a test stilizált képeinek tömegét nyújtják, gyakorlatilag a tökéletest ábrázolják, ezzel is hangsúlyozva a megjelenés és a „kinézet” fontosságát. Az aszketikus testi munka jutalma már nem a kirobbanó egészség, hanem egyfajta feljavított megjelenés, egy „eladhatóbb” én. Médiakutatók szerint az igazán népszerű hősök ma már nem a feltalálók, akik véghezvittek valamit. Helyettük példaképeink lettek a filmsztárok, popénekesek, és a TV előtt ülve látható „szép” emberek, akik inkább az élvezet filozófiáját hirdetik, mintsem a fegyelemét és a nehéz erőfeszítésekét.