„A jelzett kamatokat öt egyenlő részre kell felosztani, amelyeket azután a következőképpen kell megosztani: egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a fizika területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a kémia területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén; egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért.”

Ezeket a sorokat jegyeztette le Alfred Nobel svéd kémikus, 1895. november 27-én kelt végrendeletében. Halála előtt úgy rendelkezett, hogy hatalmas vagyonának kamataiból minden évben bizonyos összeggel részesedjenek azok az emberek, akik valami maradandót alkottak a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, az irodalom, valamint a béke megőrzésének elősegítésében. A díjazottak köre – a Svéd Bank kezdeményezésére – 1968-ban kiegészült egy úgynevezett Közgazdasági Alfred Nobel Emlékdíjjal. Ez a díj körülbelül egymillió dolláros díjazással jár, és természetesen hatalmas presztízsértékkel bír.

A Nobel-díj odaítélésének szigorú szabályait rögzítette Nobel a végrendeletében. Díjat nem tudományos pályafutásért kaptak a tudósok, irodalmárok, orvosok, közgazdászok, békeaktivisták, hanem ha valamilyen konkrét teljesítményt, eredményt értek el. Külön kikötés volt, hogy csak élő személy lehetett díjazott. Posztumusz senki sem kapta meg, bármit is tett életében az emberiségért. (Bár kétszer, Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében, kivételt tettek.) Kikötést abban nem tett, hogy csak magánszemélyek kaphatják meg a díjat. 

A Nobel-díjakat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjakat a stockholmi Karolina Intézet, az irodalmi díjat a stockholmi Akadémia, a Nobel-békedíjat a norvég parlament tagjaiból választott bizottság tagjai ítélik oda.

A fizikai és a kémiai díjakat a Svéd Tudományos Akadémia; az élettani, illetve orvosi díjakat a stockholmi Karolina Intézet; az irodalmi díjat a stockholmi Akadémia; a béke előmozdításáért adandó díjat pedig a norvég Stortinget (parlament) tagjaiból választott, öt személyből álló bizottság ítéli oda.

A jelölés minden évben szakmai szervezetek vezetői, tudósok, akadémikusok választása alapján történik. A jelölésekkel kapcsolatos anyagok pedig 50 évre titkosítva vannak.

Néhány, Nobel által hanyagolt terület azonban kimaradt a végrendeletből, például a matematika (Fields-érem, Wolf-díj), a képzőművészet és a legújabb, ami napjainkban a legaktuálisabb, a Helyes Életmód díj. Ezt a díjat azok kapják, akik valamilyen hosszú távú hatással bíró eredményt értek el a környezetvédelemben, emberi jogok javításában. A matematika a legendák szerint azért maradt ki a felsorolásból, mert Nobel a közeli nőismerősei miatt féltékeny volt a matematikusokra.

Legutoljára teszek említést az úgynevezett Ig Nobel-díjról (Ig=ignoble, méltatlan), melyet azok kaptak, akik valamilyen értelmetlen, érdemtelen kutatást végeztek.

Mivel nem minden tudományos és művészeti terület képviselői részesülhetnek Nobel-díjban (így például matematikai vagy éppen képzőművészeti Nobel-díj sincs), ezért az elmúlt évszázad során több, Alfred Nobel által hanyagolt szakterület díjáról is állították, hogy egyenrangú a Nobel-díjjal. Szokták ezt „bolondos Nobel-díjnak” is nevezni.

Voltak olyanok, aki saját akaratukból nem vették át a díjat. Például Allvar Gulstrand svéd fizikus 1911-ben a fizikai díj helyett az éllettanit választotta, míg Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Richard Domagk Hitler tiltása miatt nem vehették át. Míg a szovjet hatóságok megtiltották Borisz Paszternáknak az 1958-as irodalmi Nobel-díj átvételét, addig Jean Paul Sartre elvi megfontolások alapján utasította vissza az 1964-es irodalmi Nobel-díjat.

De ki volt Alfred Nobel, és miért tekintjük ezt a kitüntetést az egyik legnagyobb szakmai elismerésnek?

Alfred Bernhard Nobel Stockholmban született 1833. október 21-én. Édesapja (puskaporgyáros) és fivérei az ipar különböző területein tevékenykedtek. Nagy szerepük volt az oroszországi olajlelőhelyek kiaknázásában. Édesapja hosszú éveket töltött kint Oroszországban, de mégis szegényen tért vissza hazájába. Tapasztalatait továbbadta fiának azzal, hogy a legnagyobb üzlet a puskaporgyártásban van. Nobel, mint a legtöbb gyerek, rossz magaviseletű volt. Nyolcévesen az apja után ment Oroszországba, ahol segített a gyárban. Itt szerezte meg vegyész képzettségének alapjait. Magántanároktól tanult, járta Európát végiglátogatva a különböző gyárakat, tanulmányozva a különböző technikákat. Nem volt nehéz dolga megértetni magát, hiszen a svéd mellett beszélt még oroszul, franciául, angolul és németül is. Visszatérve átadta apjának tudását, tapasztalatait. Nobelt azonban nemcsak a tudomány és a kémia érdekelte, hanem a költészet is. Szerelmes volt egy lányba, aki meghalt, míg ő utazgatott.

Újabb utazásba kezdett, dolgozott Amerikában Ericsson, majd Párizsban Pelouze professzor mellett. Édesapjával vitába keveredett szabadalmi jogok miatt, majd 1864-ben felrobbant stockholmi laborjuk, ahol többen meghaltak, köztük Nobel öccse, Emil is. Nobel ezután egy hajóra tette át főhadiszállását, és egyedül folytatta kísérleteit. 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot, majd a gyújtózsinórral működő detonátort, robbanó gumit. Élete végén már 335 szabadalommal rendelkezett.

Nobel inkább találmányaival hívta fel magára a világ figyelmét. Sobrero 1843-ban fedezte fel a nitroglicerint mint jelentős robbanószert, de veszélyes volt a használata, mert nagyon érzékeny volt ütésre, nem lehetett megoldani szállíthatóságát. Nobel jó megfigyelőképességének köszönhetően elkészítette a robbanószer egy olyan változatát, ami kovafölddel elegyítve megnövelte annak szállíthatóságát, így értelmet is nyert ez a találmány. A dinamitot aztán egy gyutaccsal kellett meggyújtani, melyet aztán az iparban és katonai célokra is alkalmaztak. Kortársai nem szerették, és kérdőre vonták találmányainak erkölcsi értéke miatt. Azt vágták a szemébe, hogy mások halálán gazdagodott meg. Nobel ennek hatására döntött úgy, hogy hatalmas vagyonát a tudomány és az emberiség haladására fordítja. Mivel családja nem volt, egész vagyonát az alapítványára hagyta.

Nobel 63 éves korában, 1896. december 10-én halt meg San Remóban.

"Inventas vitam juvat excoluisse per artes" Vergilius: Aeneis