Fáradtan, a téli hidegtől átfagyva érkeztem meg a Pedagógiai Intézetbe, hiába öntöttem magamba a kávét, nem akart segíteni. Amíg várakoztam, csak arra tudtam gondolni, hogy vajon végig tudom-e ülni a háromórás előadást - aztán berobbant a terembe Bagdy Emőke, ez a 71 éves idős hölgy, és hirtelen mindent áthatott a belőle áradó hihetetlen energia, úgyhogy teljesen el is felejtettem, hogy alig egy perce még végtelenül álmos voltam.
Nehéz nőnek lenni a XXI. században – már nem elég, ha melegen tartjuk a családi tűzhelyet, hirtelen ránk szakadt egy csomó elvárás az élet többi területén. Teljesítsünk a munkában, teljesítsünk feleségként, teljesítsünk édesanyaként, maradjunk fiatalosak, energikusak és boldogak – asszony legyen a talpán, akinek nem okoz legalább néhanapján nehézséget lépést tartani. De a sokunk alól sajnos gyakran kicsúszik a talaj. Talán könnyű belátnunk, hogy ahhoz, hogy sikeresen megüssük az általunk, a környezetünk és a társadalom által is magasra tett mércét, elsősorban “belül”, a lelkünkben kell két lábunkat megvetve, biztos talajon állnunk.
Mindez akkor a legnehezebb, amikor valami hiba keletkezik a rendszerben. A főnökünk valamiért lehord, a gyerek már megint ellógott bulizni a barátnőivel, a férjünk újfent szanaszét hagyta a gombócba tekert szennyes zoknikat a lakásban – és bennünk gyűlik a méreg, fokozódik a harag, és elkerülhetetlenül belefutunk egy-egy konfliktusba.
Bagdy Emőke szerint nagyon fontos, hogy beszéljünk a problémáinkról – még ha nem is sikerül őket azonnal megoldanunk, kiszellőztetjük vele a lelkünket, csökken a felgyülemlett feszültség. Hiszen mi történik, ha nem adjuk ki a dühünket? Elzárjuk magunkban, hogy aztán apró szilánkként az agyunkba fúródjon, és hátráltasson, fogalkoztassunk bennünket, amíg meg nem szabadulunk tőle.
De persze az is nagyon lényeges, hogy hogyan kommunikáljuk a problémáinkat. Nem érdemes megvárnunk, míg túl sok minden felgyülemlik bennünk, de talán tanácsos, ha nem azonnal, az első dühünkben megyünk neki a másiknak. Stresszhelyzetben a logikus bal agyfélteke lefagy, bezáródik, és helyette a kreatív jobb felünk kel életre, néha valószerűtlen, felfújt életképeket vetítve koponyánk falára, így aztán könnyen mondhatunk ki olyan dolgokat is, amiket később bárhogy is szeretnénk, nem tudunk visszaszívni.
Lehetséges, sőt, valószínű, hogy a legtöbb problémánk abból fakad, hogy a Nagy Fehér Elefánt másik oldalán állunk, vagyis másképp látjuk a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy az, aki az elefánt orrmányával néz farkasszemet másképp írja le az állatot, mint aki pont az ellentétes végéről szemléli – szóval nagyon fontos, hogy egyeztessük és megvitassuk egymás nézőpontjait, hogy teljes képet kapjunk a minket foglalkoztató dolgokról. A kommunikációnak együttműködőnek kell lennie, kölcsönösen nyíltnak és őszintének kell lennünk, különben mit sem ér az egész – hiszen hogyan változtasson a másik egy problémán, ha azt sem tudja, hogy létezik? Lehet, hogy azért nem mondja, hogy szeret, mert fogalma sincs róla, hogy nem tudom?
És mit kezdjünk, ha a másik fél fordul hozzánk? Ha valaki beavat minket az életébe, tanácsot kér? Bagdy szerint a legfontosabb, hogy ne adjunk tanácsot. A másik ugyanis nem ezt várja tőlünk. Ha mégis megtesszük, eltávolítjuk magunktól, árkot ásunk magunk közé. Helyette kérdezzünk inkább. Neki is arra van szüksége, hogy meghallgassák, és ő is rá tud találni a megoldásra – járjuk körbe a kérdést jó alaposan, kérdezznk rá minden pontra, beszéltessük, legyünk jó hallgatóság. Motiváljuk dícsérettel! (Ez különösen szülőként fontos. Egy gyermek identitásképe 10 éves koráig nem alakul ki – addig olyannak látja magát, ahogyan mi kezeljük, ahogy mi lefestjük őt.)
Egy párkapcsolatban azt se feledjük, hogy ostromoljuk folyamatos tanácsadással a Férfit. Építsünk a a védelmező ösztönére, jól esik majd neki, ha gyámolíthat bennünket, ha úgy érzi, hogy gondoskodhat rólunk, ezért ne próbáljunk meg felé kerekedni –egy nő ereje egészen másban rejlik. A mi fegyverünk az emóciók világában keresendő – sokkal fejlettebb az empátiánk, sokkal kiélezettebbek az ösztöneink, az két agyféltekénket összekötő idegpályák száma többszöröse egy férfiének, így sokkal gyorsabban és könnyebben leolvassuk egy másik ember rejtett, nonverbális kommunikációját. Talán innen eredeztethetőek azok a bizonyos rejtélyes “női megérzések”.
Persze elengedhetetlen, hogy hozzánk való, érett személyiséget válasszunk társunknak, aki szintén nem akar uralkodi felettünk, és partnerként kezel minket. Ahogy prof. dr. Bagdy Emőke mondta:
“Én elfogadom a férfit a teremtés koronájaként, ha engem is királynővé tesz.”