Tiszteletadás elődeimnek és kortársaimnak a szabad és tiszta művészetért címet adta Bukta Imre képzőművész annak a performansznak, amellyel kiált az embereknek.  Bukta Imre autodidakta festő, képzőművész, alkotásaival aktívan jelen van a kortárs képzőművészet porondján. Témáit tekintve munkái a mai kor emberéről szólnak, tele tárgyi és vizuális humorral, iróniával és szarkazmussal. Ezek a képek nem súgva-búgva mondják el titkaikat, hanem kiabálnak. Bukta Imre életének eddigi legnagyobb kiállítását láthatja a közönség, melynek kurátora Gulyás Gábor.  Bár a közönség 2012. november 10. -2013. február 10 között tekintheti meg az alkotásokat, azonban mégis december 13-án a kortárs művészetet dédelgető Műcsarnok körül emberek nyüzsögnek és mécsesek égnek a lépcsőn. Gyászoljuk a szabad művészetet? Gulyás Gábor Műcsarnok igazgató lemondásától hangos a sajtó és kiállt mellette a kultúra krémje. Bukta Imre pedig egy performansszal reagál az eseményekre. Tele a terem tanítványokkal, kollégákkal, barátokkal Hatalmas fal, beborítva kétarasznyi kukoricából összetákolt figurákkal. Távolabbról nézve, összefüggő ritmussá alakul és inkább keresztnek látszanak. Megrázó a hangulata. Akár egy temetőben. A falra kivetítve egy fotó a múltból. Egy fénykép, amelyet a cenzúra nem engedett nyomtatásban megjelenni 1974-ben. Egykori önmaga elé áll Bukta Imre és csak sorolják a neveket Nam June Paiktól, Marina Abramovicon keresztül egészen Paul Cézanne-ig folyamatosan. Majd Bukta Imre félremegy és egykori önmaga helyét átveszi egy üres figura. Akkor megjelennek sorra a diákok, kollégák, és „bárki” beállhat. Mindenki helyettesíthető.

Bukta Imre kiáll a lemondását beadott Gulyás Gábor mellett, mert nem lehet korlátozni a művészek alkotói szabadságát, és nem lehet beszabályozni a művészeti intézményeket sem, amelyek teret adnak az alkotóművészek szabad véleménynyilvánításának.

Kleman Ági