De nem a külsőségek és önmagunk túlhajszolása a biztos recept, hanem egy békés külső-belső felkészülés, várakozás. Nekem ezt jelenti az advent időszaka, nem föltétlenül vallásos értelemben. Ajándékokat keresgélek, elképzelem, hogy ki mit készít el az ünnepi menüből, hogy mennyi mindent kell előtte kipipálnom, hogy ne 24-én kezdjek el ráhangolódni az ünnepre és így tovább. Pontokba szedtem, hogy ez körülbelül miből is áll.

1. Ajándékozzunk 

Karácsonykor sokszor őrült költekezésre adjuk a fejünket, csak hogy átadáskor csalódjunk, mert a másiknak nem tetszik a legdrágább, és csalódjunk, mert az ő ajándéka meg nekünk nem jön be. Én imádok ajándékozni, és általában elmondom a családnak, mi az, amire vágyom, de esetleg nem engedhetem meg magamnak. Nálunk belefér az ilyesmi. Nem luxuscikkekre gondolok, hanem például komolyabb konyhagépre a szülőktől.

A felnőttek közül sokan nincsenek tisztában vagy nem merik kimondani, hogy mit szeretnének, de a kisgyerekek mindig vágynak valamire. Az ő ajándékukat tanácsos a szülőkkel egyeztetni. Nem az a cél, hogy csak hasznos dolgot ajándékozzunk (etetőszék, eggyel nagyobb méretű rugi stb.), de lehet, hogy anya és apa nem örülne, ha a kétéves gyerek gépfegyverrel a kezében tombolná végig az ünnepet, miközben folyik ki a szájából az édesség.

Én általában november elején új jegyzetlapot nyitok a telefonomban, ahova a családtagoknak szánt ajándékötleteket írogatom, és ha valami igazán megtetszik, már meg is vásárolom. Ez idén is így volt, és bár korábbra terveztem, (december) 17-én este minden ajándék megvolt, még az év végére vagy jövő év elejére eső születés- és névnapokra is. Szeretem őket saját magam becsomagolni. Ha már nem saját készítésű, legalább csomagoláskor adjam bele a szívem. Arra, hogy saját készítésűt ajándékozzak, rég vágyom, és idén felmérem a helyzetet, hogy ki mennyire nyitott erre.

2. Előkészületek a lakásban

A családban legkorábban én pörgök rá a karácsonyra, az ajándékos részt valóban korán kezdem, de téli dekorációra csak advent első vasárnapján váltok. Ilyenkor nemcsak adventi koszorú kerül a nappaliba, az ajtódísz is karácsonyi hangulatú lesz. Aki szeret díszpárna-huzatokkal variálni, az ilyenkor beújíthat rénszarvasos mintával vagy hópelyhessel. Aki a sokat kedveli, már a karácsonyi világítást is felszerelheti!

Végül a legfontosabb, ami még a rénszarvasos párnákat is lekörözi: legyen tökéletesen tiszta a lakás (igen, az az eldugott kis sarok is a radiátor meg a beépített szekrény között!). Ezt az általam legkevésbé kedvelt feladatot nem kötelező 23-án délelőtt abszolválni, lehet fokozatosan is, úgy talán kevésbé unalmas. Sőt, segítséget kérni sem szégyen, ha megengedhetjük magunknak, hiszen a végeredmény a lényeg.

3. Menedzseljünk okosan, avagy a feladatleosztásról

Egy családban mindenkinek van olyan tehetsége, ami miatt imádjuk. Ilyenkor még jobb, ha ez a karácsonyi előkészületekben hasznosítható. Sokkal jobban sikerül az ünnepi vacsora, ha mindenki olyan feladatot vállal el, amit szívesen végez, és ért is hozzá. Én például a világ minden kincséért sem etetném a szeretteimet saját készítésű töltött káposztával, de ha a tapasztalt szakácsokkal (imádott szüleink) együtt készítjük, és az ifjabb generáció csak kuktáskodik, nemcsak a hangulat jobb, hanem az eredmény is. És számottevő apadás tapasztalható a borospincében. Mézeskalácsot viszont szívesen sütök, és a díszítésben is évről-évre jobb vagyok.

A lényeg, hogy nem kell magunkra vállalni minden „terhet”. Attól, hogy áldozatnak érezzük magunkat, nem lesz belőlünk jobb anya/feleség/… (mindenki helyettesítse be kedve szerint), nem lesz jobb a karácsony sem, ráadásul nagy valószínűséggel még egy olyan kép kerül be a családi albumba, amin pocsékul festünk. Mindenki adja szépen hozzá a legjobbját az ünnephez, hiszen az pont erről szól.

4. Kiskarácsony helyett ne szóljon a Hajtók dala!

Ez kevésbé kapcsolódik szorosan a Karácsonyhoz, az egész életünkre vonatkozik. Általában azok a célok, vagy személyek, amikért vagy akikért állítólag agyonhajszoljuk magunkat, eltörpülnek a nagy rohanásban. Az, akinek az ajándékát vásároltam, nem lesz boldog, ha este rámordulok, és türelmetlenkedem vele, mert az idegeimre ment a pláza. Az a család, akinek anya szívvel-lélekkel készíti a karácsonyi vacsorát, igenis boldogtalan lesz, ha anya hisztis, és rögtön kiabál, mert a gyerek leette az ünnepi abroszt. Ha meg nincs gyerek, akkor a párunkon vagy a körülöttünk állókon vezetjük le a stresszt

Mennyivel könnyebb ezt mondani, mint megvalósítani! Pontosan tudom, hogy egy felnőtt nőnek anyagi felelősséget is kell vállalnia, de ne engedjük elmenni mellettünk azt a jobb életet, amiért dolgozunk.

És életbevágóan fontos, hogy valahogy szúrjuk be a szépségszalont szoros napirendünkbe Karácsony előtt (családi album!).

5. Egyedül?

Gyerekről, párról, stressz-levezetésről beszéltem, mintha senki nem töltené egyedül az ünnepet. Nincs mit szépíteni, nem ez a legvidámabb módja az ünneplésnek. Főleg, hogy körülöttünk minden családokról, párokról, szeretetről, boldogságról szól. Ne hagyjuk, hogy ez frusztráljon bennünket. Gondoljuk végig, hogy mi vezetett ide. Ez az utunk egyik állomása, nem kell messzemenő következtetéseket levonnunk arra vonatkozólag, hogy magányosan, 72 macskával fogunk meghalni. Az viszont, hogy ez egy állomás, nem pedig végállomás, azt feltételezi, hogy innen is továbbindulnak a vonatok, és a valóságban nincs vonat, ami csak úgy magától menne. Ne legyünk bátortalanok továbbindulni. „Fel a fejjel, ki a mellel, gyáva ember, aki nem mer!” Csipike is megmondta. 

Ugyanakkor sok klubban szerveznek ilyenkor családi hangulatot idéző közösségi tevékenységeket, megéri esélyt adni ezeknek.

Azok pedig, akiknek megadatott a boldog légkör, és még maradt fölös energiájuk, gondoljanak magányos rokonaikra, ismerőseikre, hívják fel őket, hívják meg őket vacsorára. Minél többen gyűlünk az ünnepi asztal köré, annál több lesz a szeretet jobb, maradjunk annyiban!

6. Odafigyelés

Ha egy évi kemény munkát követő „hiper-ajándékvásárlás” után utolsó pillanatban gyakorlatilag „beesünk a Karácsonyba”, mint egy kora reggeli meetingre, ne lepődjünk meg, ha nem száll meg hirtelen a béke és a szeretet. Adjunk időt magunknak a ráhangolódásra, beszélgessünk néha a körülöttünk élőkkel (családtagok, szomszédok, barátok, munkatársak), és próbáljuk meg megtalálni mindenkiben a szerethetőt. Ha szeretnénk, eme ritka és értékes észrevételeinket le is írhatjuk a naplónkba, hogy amikor a belső béke puff!, elszáll, fel tudjuk idézni azt, amiért mégsem szólunk be neki elsőre (ezt kivitelezni ugyanis olykor végtelenül nehéz).

Ha olaszosan hangos családunk van – és az utóbbi időben mindenki ilyenről mesélt nekem –, akkor két megoldás van: megpróbálunk nemcsak karácsonykor beszélni egymással, hogy ne ez legyen az egyetlen terepe a félreértések megbeszélésének (értsd: vérre menő veszekedések), a másik az, hogy elfogadjuk, és ilyenként szeretjük egymást.

Ugyanakkor szerintem hasznos, ha minden családtag csökkentett elvárásokkal indul neki az ünnepnek: sokkal kellemesebb egy vörösborfoltos abrosz fölött elkacagni, hogy az egyik sütemény ehetetlenre sült, mint tökéletes külsőségek között feszengeni.

Tudom, a pontok egy részével lekéstem, de talán újévi fogadalomként eldönthetjük, hogy a következő Karácsony a szeretetről és a családról fog szólni a ránk zúduló stressz helyett.

Békés ünneplést kívánok mindenkinek!

Todor-Soó Katalin