Kriszt László rendező-koreográfus 40 éve van jelen a hazai színházi életben. A 80-as években, fiatal pályakezdőként a Színház És Filmművészeti Főiskolán tanult Kazán István osztályában, a szak elvégzése után megalakítja a Komplex Dance Stúdiót a 80-as évek elején, majd hosszú évek tanítás és szabad-úszás után, bekerül a Fővárosi Operettszínházba, ahol több emlékezetes zenés alakítással /Ének az esőben főszerep/ hívja fel magára az operett-musical szakma figyelmét. Ezt a sikeres időszakot, ismét hosszú szabad-úszás követi, de közben elvégezi a Színház És Filmművészeti Egyetem Koreográfusi szakát, Fodor Antal osztályába, és ezzel párhuzamosan televíziós koreográfiáival hívja fel magára a szakma figyelmét. Az elmúlt 12 évben színházi rendezőként, – közben a teológiai diplomát megszerezve – dolgozik. Több nagyszerű korszakos színpadi rendezését –  "Gellérthegyi álmok", "Kislány a pokolban", "Nálunk Auschwitzban", "Mese az állatkertről", "Magányos Johanna", "A pulóvergyűjtő" – láthatta a nagyérdemű. Ahogy ő mondja, „a színész, a táncos, a rendező, a koreográfus, "elsősorban ember, s csak utána művész." valamint " a szerencse is előbb kopogtat azoknak az ajtaján, akik felkészülten várják". Érdekes, színes egyéniség, aki nem csak a világgal, hanem önmagával is nagyon kritikus. Sok tehetséges alkotó kolléga várja, ugrásra készen hogy elinduljanak ezek a projektek. Most portálunknak mesél korszakos művészeti ötleteiről, szakmai munkásságáról, és a minket körbevevő világról.

- Több interjú jelent meg a közelmúltban, azokról a művészeti terveiről, amelyeknek esélye van a nemzetközi kulturális piacra kilépni, mesélne olvasóinak ezekről?
Természetesen! Mostanában felgyorsultak az események, és a hosszú csend /több mint egy évtized/ után, mintha mozdulna valami körülöttem és az alkotó kollégáim körül is. Nagyon tehetséges, fiatal és tapasztalt művész, alkotót sikerült magam köré gyűjteni, közös bennük, hogy tehetségesek és felkészültek a nagy kiugrásra.
- Mondana neveket?
Kerekes Szilárd díszlet-jelmeztervező, Gajdos József, Bognár Zsuzsanna, Robert Johnson és Fodor Rozália koreográfusok, Kárer László operatőr, Vég András projekt menedzser, Pásztor Attila grafikus, Telegdy István fotóművész és mások.
- Miért nem Magyarországon valósulnak meg, ezek a projektek?
Több nagy művészeti projektnek próbáltunk idehaza támogatást szerezni, vagy eljuttatni a megfelelő helyre, de mindegyik kísérletünk kudarcba fulladt, sokszor elkeseredtünk, de tudtuk hogy a projektek nagyon jók, egyediek, különlegesek. Nem adtuk fel, /pedig nagyon sok elutasításban volt részünk/ s most külföldről kaptunk több megkeresést.
- Mik ezek a projektek, mert végül is, erre kíváncsiak az olvasóink!
A három legnagyobb a: "Gershwin Story" két részes modern balett" az  "Európa Balett 27", az EU első közös balett együttese, és végül a "Mindörökké királynő", Erzsébet királynőről szóló különleges zenés játék.
- Hogyan jött a George Gershwinről szóló balett ötlete, részletezné ezeket?
Mivel egészen korán kialakult George Gershwin csodálata a részemről, s mivel a tánc mindig is központi szerepet játszott mind előadóként, mind alkotóként, koreográfusként az életemben, adott volt hogy gondolkozzam valamelyik zeneszerző életét bemutató balettben, erre pedig a legalkalmasabb George Gershwin  volt.
– De miért választotta éppen őt, és nem egy másik zeneszerzőt?
Egyrészt, mert neki van annyi komolyzenei műve, ami meg tudja alapozni egy leendő balett zenei anyagát másrészt ezekbe, a zenékbe benne van Gershwin egész lényének, habitusának az esszenciája. Gershwin zenéi, magáról Gershwinről szólnak, azon állapotairól, amelyekkel életében találkozott, amely impressziók őt érték, legyen az csodálat (Egy amerikai Párizsban) örömök és bánatok (F-dúr zongoraverseny I-III. Tétele) világlátása (Kék rapszódia) s így tovább.
- Akkor térjünk az "Európa Balett 27" ötletére!
Egy régi ötletemről van szó, amelyet nemrég adtunk be egy európai uniós pályázatra.

Ebben arról van szó, hogy az Európai Unióval közösen megalakítanánk Európa első közös nagy balett-társulatát, amelyben 27 tagország 1-2 táncossal venne részt, valamint a társulásra váró öt tagjelölt is képviseltetné magát.  A „Európa Balett 27” résztvevői az első év első felében összeszoktató modern- és klasszikus-balett tréninget, valamint koreográfiai stílusgyakorlatokat tanulnának. A második felében elkészülne az első közös nagy modern balett,  a "Szent Johanna”. A második évben egyéves turnén venne részt a „Európa Balett 27”, és minden európai uniós fővárosban bemutatkozna. Ez óriási lehetőség lenne a magyar kultúrának, táncművészetnek. Persze két év múlva is tovább működne a kulturális projekt, hiszen a „Európa Balett 27” irányítását, a harmadik évben átvenné egy másik tagország.
- Tehát nem magyar, hanem nemzetközi projektben valósulna meg, ugye?
Pontosan. Attól, hogy Európai Uniós pályázatból próbáljuk megvalósítani, ez egy igazi magyar projekt. Pályázatunkban ragaszkodtunk ahhoz, hogy az első két év magyar alkotók közreműködésével (rendezés, koreográfia, jelmez, díszlet, fénytervek) valósuljon meg. Magyar alkotók készítenék a koreográfiákat, és az egész estés táncelőadás, de Európai Uniós táncosokkal lenne megvalósítva. A pályázatba bele is írtuk, hogy „mi szeretnénk magyarok maradni, de európai magyarok”.
- És hogyan lehet majd ennyi ország táncosát összefogni?
A balett formanyelve francia, a modern táncé angol, tehát ez nem probléma. Ami pedig a sokszínűséget illeti,  pont ez a lényeg, hiszen a 27 tagállam táncosai hozni fogják saját nemzeti tradícióikat, s ennek hihetetlenül nagy művészi ereje lenne, hiszen pont ez jelképezi Európa sokszínűségét és művészeti erejét.
- Akkor elérkeztünk a harmadik részhez, a "Mindörökké királynő" zenés darabhoz!

Hát igen, ez is egy igazán különleges, komplex zenés darab lenne, hiszen egy élő királynőről, még soha nem mutattak be zenés játékot. A különlegessége pedig abban rejlik, hogy a gyermekkorát balettben, az ifjúságát musicalben, az idős korát pedig opera műfajban lenne színpadra adoptálva.
- Hát ne is tudom, csak kapkodom a fejem! És ezek nem kellettek idehaza senkinek?

A válasz rövid, nem. Azért fordultunk az Európai Unió és az Egyesült Államok felé. Érdekes, onnan, szinte azonnal jöttek érdeklődések, megkeresések.

- Akkor szinte egészen biztos, hogy nem Magyarországon lesznek megvalósítva, ugye?

Hát idáig úgy néz ki, hogy nem Magyarországon lesznek, de az a közmondás miszerint "soha ne mond azt, hogy soha", lehetnek még idehaza is csodák!
- Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok önnek, önöknek ezekhez a kulturális projektek megvalósításához, legyen az idehaza, vagy máshol!

Aki pedig szeretne többet megtudni ezekről, a kulturális projektekről, azok látogassanak el a www.mindenamiszinhaz.hu oldalra!