Sok helyen azt írod a bemutatkozásban, hogy kimentél a pároddal Gran Canaria-ra, majd úgy döntöttetek, hogy ott maradtok. Csak így egyszerűen. Nyilván azonban ennek voltak pénzügyi és technikai feltételei. Hogyan oldottátok meg?

Igen, így, ahogy mondod: ilyen egyszerűen. Mi mindig ilyenek voltunk, picit latolgattunk és hoztunk egy döntést. Természetesen, ahogy írtam is: kis anyagi háttér kellett hozzá, a technikai dolog pedig az angol nyelv volt, amit a férjem már beszélt. Így minden adott volt számunkra egy új élethez.

Mit volt a legkönnyebb vagy ellenkezőleg, mit volt a legnehezebb megszokni?

 A legkönnyebb a spanyol életstílushoz való alkalmazkodás volt, hiszen nagyon lazák, az élet minden területén. Viszont az, hogy mindent halogatnak, nem fontos a másik ember boldogulása, ezt máig nem fogadjuk el.

Szájról-szájra terjed vállalkozásotok híre. Honnan ez a bizalom? Mit tudtok ti nyújtani, amit mások nem? Gondolom, nem ti vagytok az egyetlen utaztatással/egyedi élményszerzéssel foglalkozó cég a szigeten.

 A bizalom pontosan abból, amit Te is említesz: szájról- szájra terjedünk. Ebből adódik, hogy ha jót híresztelnek, nő a követők száma. Márpedig a miénk rohamosan nő.

Sosem hasonlítottam magam össze másokkal. Nem érdekel, más milyen. Amit mi nyújtunk, egy családias, vagy baráti légkör. Idegenként kezdünk levelezni, majd ismerősként érkeznek hozzák, végül barátként távoznak a vendégeink. Ez a 3 lépcsőfok fontos. Így teljes számomra egy utazás vége.

Természetesen sikereinken felbuzdulva más cég is felbukkant a szigeten, aztán elég hamar el is tűnnek. Az én oldalam és "munkám" élményszerzésen, elégedettségen, vidámságon alapul. Nem utazást árulok, nem látsz nálam árakat, vagy apartmanokat óránként megjeleníteni- talán árakat sosem írtam ki. Mert az én oldalam nem arról szól, hogy ennyiért gyertek ennyi napra. Én nem eladni akarok embereknek, hanem megmutatni a szigetet, ahol élek, vendégeknek. Nem turistáknak, ahogy más nevezi őket.

Milyen személyiség kell egy ilyen munkához?

Ehhez az kell, hogy valaki szeresse az embereket, de legfőképpen, hogy kíváncsi legyen rájuk. Önzetlenül. Ezzel születni kell, ezt tanulni nem lehet. Mert ez egy érzés.

Az Utazás Mánia oldalad hatalmas követőtáborral rendelkezik. Ki csinálja nálatok a kommunikációs, marketing feladatokat?

Igen, boldogság ez nekem, hogy a 2 csoportomban már több, mint 31.000 ember van velünk, 2 év alatt. Az oldalam olyan, ami(lyen) én vagyok.

Tudom, furcsán hangzik, de nem áll mögöttünk semmilyen marketinges csapat. Férjem közgazdász, én pedig viszem az érzelmi részét ;) 2 személyes családi vállalkozás vagyunk mi, és ez így is marad.

Mi volt a legkedvesebb élményed az elmúlt évek alatt? 

Hú, több is van, sokszor sírtam már örömömben én is. Csodálkozni fogsz, de minden hét végén, amikor sírva megy el a vendégem, nekem az is egy kedves pillanat, mert tudom, én tettem hozzá magamból sokat ahhoz, hogy most örömében sírhat. Mert amit ígértem úgy volt. És ez így megy már lassan 2 éve.

Töviről-hegyire ismered a szigetet. Mi az a hely, amit még senkinek nem mutattál meg?

Van egy kis eldugott öböl. A helyiek ismerik. Egy csodás, elvonulós hely. Ez nekünk, a családnak a nyugalom szigete, a Vendégeimnek túl unalmas lenne- talán.

Hazajöttök valaha? Melyik igazából a hazátok? 

Ez évről évre változik:

Először Magyarországot úgy emlegettük, hogy nyáron megyünk majd haza. Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre többet azt mondtuk, hogy megyünk majd Magyarországra.

Magyarországon azt mondjuk, amikor ott nyaralunk, hogy megyünk haza, vagy megyünk vissza a szigetre.

Most úgy érezzük, két hazánk van, bár a szigetre vissza érkezve sosem éreztem azt a lelkemben, mint amikor Magyarországot meglatom a gépből. 

Hogy haza megyünk e végleg...meglátjuk, hol kötünk majd ki, mert a mi utazásunk még nem ért véget :) 

Fotók és bővebb információ: Utazás Mánia Facebook oldala