1. Meddig élnek a babák reflexei?
A babák különféle ingerekre adott automatikus válaszait nevezzük reflexnek, melyek már születésük pillanatában is aktívak. Ezek között vannak olyanok, mint a légzés, a nyelés, a szembogár tágulása-szűkülése, melyek egész életünkben megmaradnak, mások pedig átalakulnak tudatos mozgássá. Ha a baba arcát megcsiklandozzuk, ujjunk felé fordul, és igyekszik bekapni, ha pedig valamilyen hosszúkás tárgyat érintünk a szájához, beindul a szopási reflexe. Ha kétoldalt ráülünk mellette a matracra, rémülten szétcsapja a kezét, ha a tenyerébe dugjuk az ujjunkat, hihetetlen erővel belekapaszkodik és megszorítja. Ha a talpa közepét megcsiklandozzuk, behajlítja az ujjait, s ha a hóna alá nyúlva álló helyzetbe hozzuk, s a lábát a talajhoz érintjük, „sétálni” kezd. Ezek egy egészséges kisgyerek reflexei, melyek egyéves korára teljesen elhalványulnak. Ha ez nem történik meg, annak az idegrendszeri éretlenség az oka, és fejlődésbeli lemaradásra utal.

2. Tud úszni a kisbaba?
Az első néhány hónapban, ha kellemesen meleg és tiszta vízbe merítik hasával lefelé, ösztönösen elzárja a légútjait, és harmonikus mozgást végez a végtagjaival. Ez egy ösztönös mozgásforma, amelyet búvárreflexnek neveznek, és féléves kor után eltűnik. Ez nem összetévesztendő a klasszikus értelemben vett úszással, amelynek tanulására az öt-hat éves kor a legmegfelelőbb.

3. Mikor fordul meg először?
Általában három hónapos kor körül kezdenek a csecsemők a forgolódással kísérletezni. Az első próbálkozások persze többnyire nem járnak sikerrel: hol a kezük szorul be testük alá, hol az irányt tévesztik el, és ettől megrettenve éktelen sírásra fakadnak. Négy hónapos korra a kicsik már annyira megerősödnek, hogy a fejüket hosszabb ideig is képesek tartani, kezükkel ki tudják nyomni magukat, és ezen felbuzdulva kezdenek újabb forgolódási kísérletekbe, melyek pár hét elteltével sikerrel végződnek. A baba először a hasáról a hátára fordul, majd még egy kis gyakorlás után a nehezebb változatot, azaz a hanyatt fekvésből hasra hengeredést is ügyesen megoldja.

4. Tehetem-e járókába?
Amíg nem kezd kúszni-mászni a csemete, vagyis amíg el nem éri a fölfedezős korszakát, addig kibír negyed-, fél órát a járókában, persze csak úgy, ha megfelelő ingerek veszik körül, és biztosítunk neki kellő számú babrálnivalót. Amikor elindul a kúszás-mászás, már nem elég neki az a szűk tér, amelyet egy járóka jelent, hiszen az újonnan elsajátított mozgásformák gyakorlásához nagyobb helyre van szüksége, és azt se felejtsük el, hogy ebben a korszakában a babának fokozottan szüksége van szülei biztonságot adó közelségére is.

5. Igaz-e, hogy később tanul meg mászni és járni a sokat hordozott baba?
A legtöbb kisbaba az első fél évben igényli leginkább a testközelséget, a hordozást. Utána egyre inkább felkelti az érdeklődésüket a környezet, és szívesebben nézelődnek szabadon. Ha már nincs ínyükre a cipelés, azt sírással, fészkelődéssel jelzik. A legtöbb szülő ilyenkor hagyja is, hogy csemetéje szabadon választott mozgásformában élje ki magát, és csak akkor folyamodik ismét a hordozóhoz, ha valahova sietni kell. A szülővel való együttmozgás kifejezetten jót tesz a kicsiknek, hiszen fejleszti az egyensúlyérzéket, a koordinációs képességet, mindamellett hatalmas biztonságérzettel ajándékozza meg őt, ami az idegrendszeri érésben is fontos szerepet tölt be. Szó sincs róla, hogy a hordozott baba bármiben is hátrányt szenvedne, sőt!

6. Öt-hat hónapos korában már ülnie, kúsznia kell?
A kisbabák fejlődési üteme nagyon eltérő lehet, ezt az tudja, aki már több gyermek cseperedését végigasszisztálta. Ne aggódjunk, ha csemeténk nem a nagykönyvben megírtak szerint kezd el egy új tevékenységet! A legtöbb baba 5-6 hónapos kora körül kezd a felüléssel és a kúszás-mászás rejtelmeivel ismerkedni. Ülni először úgy fog, hogy fél kezével támaszkodik, a mászás előfutára pedig az, amikor négykézlábra állva előre-hátra ringatja magát. Mindkét mozgásformához erős nyak- és hátizmok és rengeteg gyakorlás szükséges. A babák ösztönösen érzik, mikor készek egy új mozgásformára, ezért semmiképp ne siettessük! Amit viszont megtehetünk, hogy inspiráljuk: biztosítsunk neki kemény mászófelületet, – puha matracon nehezebb a gyakorlás –, és helyezzünk el tőle bizonyos távolságban vonzó tárgyakat, hogy legyen motivációja a helyváltoztatáshoz.

7. Miért nem mászik?
A babák hihetetlenül leleményesek, és nem mindig a megszokott mozgásformákat választják: láttam már olyan babát, aki a karjaival húzta-lökte magát előre, mint egy bozótharcos, és olyat is, aki a popsiján csúszva közlekedett, de az sem ritka, ha a kúszás után azonnal feláll, és a bútorokba kapaszkodva kezd közlekedni, kihagyva a mászás köztes fázisát. A mászás fontos állomása a mozgásfejlődésnek, hiszen a négy végtag ritmikus, rendezett mozgása az idegrendszert stimulálja, fejleszti, ezért, ha tehetjük, segítsük a gyakorlását! Ne vezetgessük mindig csemeténket, amíg bizonytalannak érzi magát, rá lesz kényszerítve, hogy másszon. Játsszunk olyan játékokat, amelyek a mászást segítik: bújjunk át szék-asztal alatt, utánozzunk kiscicát, kiskutyát!

8. Mikor tud fogni, csippenteni?
Tíz hónapos korukra a babák olyan finoman tudnak bánni ujjacskáikkal, hogy akár a rizsszemeket is képesek felcsippenteni. Ilyenkor nagyon oda kell figyelnünk, hogy semmilyen veszélyes anyagot, lenyelhető és fulladást okozó tárgyat (gyógyszert, gombot) ne hagyjunk általa elérhető helyen! Természetesen ami a hátránya, az az előnye is, hogy ilyen ügyes a csemeténk, hiszen ahogy fejlődik kézügyessége, úgy tud mind izgalmasabb játékokat is játszani. Kézügyességét többféle módon is fejleszthetjük: adhatunk neki ruhacsipeszeket, cérnagurigát, kulcscsomót. Megbízhatjuk, hogy szedegesse fel a szétgurult borsócskákat, tehetünk a tányérjába kölesgolyókat, zöldségkockákat, amelyeket kézzel megeszegethet, esetleg valamilyen neki való mártogatósba tunkolhat. Sokat segítenek a jól ismert mondókák is (Kerekecske-gombocska; Hüvelykujjam almafa; Csip-csip csóka), melyeket a kezünkkel játszunk, és ennyi idősen el lehet kezdeni a só-liszt gyurmás játékokat is.

9. Mikor teszi meg az első lépéseket?
A nagykönyv szerint a gyerekek egyéves korukban kezdenek el járni. Ám ne dőljünk be ezeknek a szabályoknak! Van olyan kisgyerek, aki már tíz hónaposan totyog, de az sem ritka, ha másfél, kétéves kora körül teszi meg az első lépéseket. Persze olyan gyerkőcről is hallottam, aki fifikásan, szülei jelenlétében nem járt, ha viszont senki nem volt a közelben, azonnal lábra kelt. Neki így kényelmesebbnek tűnt az élet, mindenhova hozták-vitték, s csak akkor járt, ha neki úgy tartotta kedve.
A járásra is igaz az alapszabály: ne siettessük gyermekünket a mozgásfejlődésben! A megfigyelések szerint azok a picik, akiket nem siettetnek – nem ültetik, nem vezetgetik, nem rakják bébikompba, rácsos járókába – akár tizenöt hónapos korukig is várhatnak az első lépésekkel. Addig viszont rengeteget ügyesednek a „négykézlábas” üzemmódban, és hihetetlen sebességgel tudnak így is közlekedni.

10. Miért ne sürgesd a járást?
Tévhit, hogy minden egyszerűbb lesz majd, ha gyermekünk két lábra áll. A gyermeknevelés egyik fontos alapszabálya, hogy ne sürgessük, hajszoljuk az időt! Minden korszaknak megvan a maga szépsége és nehézsége.
Sok anyuka úgy gondolja, amint gyermeke járni kezd, nagyokat sétálnak majd a szabadban. Ez a feltevés több ponton is téves: egyrészt nem biztos, hogy gyermekünknek éppen sétálni lenne kedve, vagy lehet, hogy egy rövid séta után elfárad, és inkább nézelődne a babakocsiban. Másrészt, még ha saját lábán is jön-megy, cseppet sem biztos, hogy épp azt az irányt választja, amit mi elképzeltünk.
Amikor egy kisgyerek járni kezd, kitágul előtte a világ, új dolgok felfedezésére nyílik lehetősége, ugyanakkor a sok új inger hatására sokszor ragaszkodóbbá válik, hatványozottan szüksége lehet a biztonságot jelentő szülői közelségre. Sok anyuka panaszkodik, hogy miután gyermeke megtanult járni, szinte mindenhova követte őt, rátapadt. Ez teljesen természetes, és mint minden más csoda, ez sem tart örökké!

10+1. Milyen veszélyek leselkednek a kúszó-mászó, járó gyermekre a lakásban?

• Az első hónapok leggyakoribb balesete, hogy a „még nem forgolódó baba” leesik az ágyról, pelenkázóról, ezért soha ne hagyjuk őt felügyelet nélkül, vagy tegyünk hálót, rácsot az ágy szélére! Ma már szinte minden bababoltban és bútoráruházban beszerezhetők.
• A kúszó-mászó csemeték kiemelt kíváncsisággal közelítenek meg minden tiltott és veszélyes dolgot, ezért támasszuk ki biztonságosan az ajtókat, szerezzünk be konnektorvédőt, az éles szekrény- és asztalsarkokra élvédőket, a fiókokra kihúzásgátlót! Ha lépcső is van a lakásban, érdemes zárórácsot is beszerezni, nehogy lezuhanjon gyermekünk!
• Kiemelt veszélyforrás a konyha és az étkező: soha ne hagyjuk gyermekünket egyedül fővő-sülő ételek társaságában vagy etetőszékben. Érdemes lelógó terítő helyett egyszemélyes alátéteket választani, és arra is figyeljünk oda, hogy a tálalt étel soha ne legyen tűzforró!
• Zárjuk el a gyógyszereket, apró mágneseket, gombelemet, vegyszereket, szeszes italokat és a fulladást okozó apró tárgyakat! Ne felejtsünk elöl varródobozt, gyufát, cigarettát! A mérgező szobanövényeket és értéktárgyainkat is helyezzük olyan magasra, amit felfedező kedvű utódunk nem érhet el!

A képek forrásai: babyhaven.com, aeshaonline.com, whattoexpect.com, apparentparent.blogspot.com, secretsofbehaviour.com