Őrülten bosszantó, amikor főzöl a gyermekednek, akinek azelőtt a halas bébiétel volt a kedvence, és néhány zöldségen kívül szinte mindent megevett, és egyszer csak nem kéri a főztödet. Mondjuk azelőtt sem evett belőle sokat, és megvoltak a kedvencek, de hogy egyáltalán ne kérjen, arra nem számítottam. Nem vagyok nagy szakácsnő, könyvből és anyukától kapott telefonos segítséggel kezdtem, ezért még inkább kétségbe estem, hogy nap, mint nap hiába dolgoztam. Abban, hogy egy gyermek nem eszi meg a tökfőzelékedet, nincs semmi kivetnivaló, de hogy a húst sem eszi meg, semmilyen formában, azt már aggasztónak találtam.

Megkérdeztem orvost, védőnőt, de válaszuk az volt, hogy a gyerek tudja, hogy mire van szüksége, és vannak ilyen meg olyan korszakok. A könyvekben is ezt olvastam, így egy idő után már nem aggódtam, csak bosszankodtam. 

Kisfiam a bölcsiben sem evett meg semmit, a kenyérről le kellett neki szedni a felvágottat, és egy idő után már alapból hús nélkül tálalták a főzelékét. Egyszer állítólag a rántott husit feldarabolva megette, amit alig hittem el, főleg, hogy itthon egyáltalán nem kellett neki. 

Aztán hároméves lett, és újra aggódni kezdtem. Dac, szülő bosszantása, ez volt ekkor az orvos válasza, meg hogy szakorvos úgy sem tud segíteni, hiszen nem fizikai betegségről van szó, egyszerűen fel akarja hívni magára a figyelmet. Két lehetőség van: vagy a kedvencét főzzük, és így végképp elrontjuk, vagy letesszük elé ami van, és lehet, hogy három napig nem eszik semmit (a gyerek állítólag bírja), de azután meg fogja enni, ami van. Én viszont ezt csak egy napig bírtam, aztán jött a kedvenc tejfölös tészta. 

És egyszer megtört a jég: autóval utaztunk vidékre, nagyon éhesek voltunk, vettünk a McDonald’s-ban sajtburger menüt, és a kocsiban elfogyasztottuk. Kisfiamnak hátra adogattam a sült krumplit, mert csak azt ette meg. De hirtelen elkérte a sajtburgert is, beleharapott. Nemcsak a tetejét ette le, ahogy néha szokta, hanem a fél hamburger hiányzott, természetesen a hússal, uborkával együtt! Kezdetnek nem volt rossz, bár nem úgy képzeltem, hogy majd hamburger lesz az  első „húsfajta”, amit másfél év után először lenyel.

Másnap kisfiam aranyosan ennyit kérdezett: „Anya, főzöl nekem hangúbert?” Hát persze, hogy főztem. Vettem hamburger zsemlét, de amikor húst szerettem volna tenni bele, fiam tiltakozott, hogy fúj, azt nem eszi meg. Így maradt a csak sajtos „hangúber”. 

Azután megszületett a kistesó, jöttek egyéb gondok is, és az étkezési probléma felerősödött. Szegény már ott tartott, hogy tényleg undorodott a hústól, ha mi azt ettünk, legyen az csirkemell vagy éppen májkrém, felállt az asztaltól, és öklendezett. Ez már nem dac és bosszantás, mondtam magamnak, vegetáriánus lesz a gyerek. Nem is tudta, hogy mi húst eszünk, és ha megérezte az illatot, máris öklendezett. Ezt megjátszani nem lehet. Elég nehéz volt elfogadni elsőre ezt a húsmentes táplálkozást, amikor mi nagy húsevők vagyunk. De állítólag tudja a gyerek szervezete, hogy mit kíván, és a szervezetével én nem vitatkozhatom még akkor sem, ha az anyja vagyok. 

Elkezdődött az ovi, néhány napig nem evés, majd csak kóstolás, míg végül néhány főzeléket megevett, amit azelőtt szintén nem fogyasztott. A levesek jól mentek, ahogyan eddig is, persze hús nélkül, a vajas kenyér felvágott és zöldség nélkül. Mire négyéves lett, az uborkát és a zöld salátát megette, és egész sok ételt, amit mondjuk itthon még mindig nem. Ilyenkor egy anyának az jut eszébe, hogy vele van a baj. Hiszen az oviban megeszi, akkor itthon miért nem?

Egyszer azzal jött haza, hogy ő szereti a „dínóhusit". Hát legyen, szerezzünk be gyorsan „dínóhusit". Először csak macit kaptam, reméltem, azt is szereti. Elsőre nem jött be, de másodjára igen, úgyhogy örültünk, még egy fajta hús a hamburger mellett. Mondjuk cseppet sem nyugodtam meg, mert egyikben több a hús, mint a másikban. Később vettünk dínó formájú, előre panírozott rántott húst is, de ha az nem sajtos volt, akkor az sem felelt meg drága kisfiamnak. 

Most négy és fél éves, majdnem öt, és újabb húsfajta került a palettára: bolognai spagetti, ha apróra van darálva benne a hús. Ebben azért már van egy kis tápanyag, így gyakran veszünk, rendelünk, készítünk ilyet. Az oviban már másféle húst is megeszik, például a paradicsomos húsgombócot és valamilyen szivacshusit, ami – gondolom – főtt, de itthon hiába próbálkozunk vele. Egyik nap azt kérdezi tőlem: „Anya, szereted a rántott májat? Mert én igen.” Hú, nagyon megörültünk párommal, nagymama készített is neki, amikor legközelebb mentünk, mert előre elújságoltuk neki a jó hírt. De sajnos nem jött be, meg sem kóstolta. Mint ahogyan nagyon sok étellel ugyanez a helyzet: meg sem kóstolja egyáltalán. Esetleg az oviban.

Egyelőre itt tartunk, egészen jól kezeljük, mindenki tudja a családban, hogy kisfiunk nem eszik húst. Amit megeszik, azt készítjük, vesszük, hogy legalább annyi bejusson a szervezetébe. Sok-sok tejterméket, sajtot, joghurtot, tejfölt fogyaszt, úgyhogy a fehérjebevitel megvan, persze nem ugyanaz. De tojás, dió – ilyesmi is elmegy. Gyümölcsök közül is jópárat elfogyaszt. A vasbevitel is fontos lenne, azt már nehezebb pótolni, mert a babot, lencsét sem igazán szereti, és az olajos magvaktól is öklendezik. Persze az édesség, az jöhet. A nagymamák is próbálnak a kedvére tenni, mert ők is rájöttek, ha mást főznek, az unoka nem eszik semmit. 

Most várakozó állásponton vagyunk: vegetáriánus lesz-e vagy sem? Mindenesetre legalább már nem áll fel az asztaltól, ha mi húst eszünk. Talán nem is undorodik annyira, ha néha-néha el is hagyja a száját az a bizonyos „fúj" szócska. Egyszer azt mondta, ha majd felnőtt lesz, akkor fog enni húst. Kíváncsi leszek… 

A kislányom imádja a húst, de ő meg keveset eszik. Még mindig néha bosszankodom ezen az evés témán, mert én mindig jó evő voltam, és csodálkoztam, hogy néhány gyermek az óvodában miért válogat. Most tanulom a megértést ezzel kapcsolatban, már egészen jól haladok.

Egyébként kisfiam bár vékony, erős, izmos, eleven, és szinte sohasem fáradt. Lehet, hogy nem a hústól függ, de azért ha néhány év múlva is változatlan lesz a helyzet, elviszem szakemberhez. Még kérdés, hogy milyen szakember tud ebben segíteni, de a háziorvos biztosan tud tanácsot adni. Addig is pedig mi történik, ha a gyerek nem eszik húst? Eszik, amit szeret, én meg próbálok ennek eleget tenni. 

Ha te is hasonló cipőben jársz, és bosszant a gyerek nem evése, vagy hogy bizonyos dolgokat nem eszik meg, itt van néhány tanács, melyet tapasztalatból és némi utánajárás után merek leírni: 

• Az orvosok szerint legtöbbször nincs oka az étvágytalanságnak, és a gyerek szervezete érzi, hogy mennyi táplálékra és pontosan mire van szüksége. Ezért NE unszold állandóan az evéssel, mert egy ördögi körben találod magad: étvágytalanság – szigorú, kétségbeesett anya – stresszes gyerek – étvágytalanság.
• A rokonok, nagyszülők megjegyzéseit is korlátoznod kell valahogy, ne állandóan azzal foglalkozzanak, hogy miért nem eszik ez a gyerek. Ez nemcsak őt stresszeli, de téged is, mert magadat hibáztatod. Ahogyan minden gyermek személyisége más, úgy fejlődésük, növekedésük üteme is eltérő, és minden gyermek életében előfordulnak bizonyos étkezési megtorpanások, szokások. És ne feledd, az egészséges gyerek nem hal éhen!
• Ne magadat hibáztasd, ha máshol megeszi a gyerek az ételt, de otthon nem! Összetettebb dologról lehet szó: vagy egy ilyen korszak, hogy nem kívánja a szervezete, vagy dac stb. Érdemes gyermekeddel minél többet beszélgetni, hogy megismerd, mit miért csinálhat.
• Ha gyermeked eleven, vidám, csak nem eszik, és emiatt vékony, akkor nincs baj. Ha valami krónikus betegségről lenne szó, az általában más tünetekkel is együtt jár.
• Amikor az étvágytalanság tartósan elhúzódik (itt nem arról van szó, hogy vagy csak húst, vagy csak zöldséget, gyümölcsöt nem eszik, hanem alig eszik valamit a nap folyamán több hónapig, esetleg évekig), akkor utána kell járnod, mi a probléma oka.
• Ne adj gyermekednek a fő étkezések között olyan ételt, italt, ami elveheti az étvágyát, kevesebb nassolást engedj meg.
• Ha kisfiad, kislányod egyetlen falatot sem eszik meg abból, amit elé tettél, próbálj meg közömbösen reagálni, és vedd el előle a tányért. Ha evett belőle egy-két kanállal, picit dicsérd meg.
• Mindig keveset szedj neki, mert a nagy mennyiség is elveheti a kedvét, hiszen a kisgyerek nem szeret sokat ülni az asztalnál.
• Ne kényszerítsd olyan étel elfogyasztására, amit nem szeret, de azért ne minden alkalommal a kedvencét készítsd. Tegyél elé többféle finomságot, amit ti is esztek. Ha nem nyúl egyikhez sem, ne adj neki mást. (Ezt a legnehezebb betartani, én ritkán alkalmazom, de van gyerek, akinél bejön.)
• Nagyon fontos, hogy a gyerek jól ki legyen fárasztva délelőtt és délután is, és legalább fél órát friss levegőn töltsön! Ekkor felpörög az anyagcseréje, és biztosan jobb étvágya lesz, ahogyan szokták mondani, még a vasszöget is megeszi. Csodát azért nem kell várni, amelyik gyerek nem eszik húst, akkor sem fogja megenni, de mennyiségileg biztosan többet fogyaszt.
• Van olyan gyermek, aki, ha többször tesznek elé kevesebb ételt, megeszi. Így a háromszori fő étkezést érdemes több kicsire váltani.
• Gyorséttermi ételeket kerüljétek, ha tudjátok, mert a zsíros krumpli és a szénsavas üdítők megterhelik a gyerek gyomrát. Krémes torta helyett pedig inkább piskótát vagy gyümölcsöt próbáljatok adni neki.
• Azt is hangsúlyoznom kell, hogy nagyon fontos a rendszeres családi közös étkezés! Próbáljatok meg legalább együtt vacsorázni, a gyermek lelkének jót tesz. Ha látja, hogy együtt fogyasztjátok az ételt, van rá esély, hogy többet egyen, vagy megkóstoljon olyan ételeket, amiket eddig nem evett.
• Egy kis szakmai információ: a hús az egyik legjelentősebb fehérjeforrás. Egy kisgyermeknek körülbelül napi 16 gramm fehérjére van szüksége az egészséges fejlődéséhez. Mit is jelent ez? Ha megeszik körülbelül 70 gramm csirkemellet, akkor az elegendő. És mi van akkor, ha a gyermeked nem eszik húst? Hasonlóan magas a fehérjetartalmuk a különféle tejtermékeknek, mint például a sajtoknak, túrónak, tejfölnek, valamint ide sorolható még a tojás. Így pótolhatod a csirkemellet körözöttes kenyérrel vagy főtt tojással, sajtos meleg szendviccsel.  Amennyiben tejtermékeket sem fogyaszt gyermeked, főzzél neki babot, lencsét, kínáld meg olajos magvakkal, ezek nemcsak fehérjét, hanem a szükséges vasat és különféle vitaminokat is biztosítanak.

Végül arra biztatnálak, hogy ne keseredj el, és ne erőltesd az evést. Fogadd el, hogy ez egy ilyen korszak gyermeked számára. Érzi, hogy mire van szüksége, és tudja, hogy mit szeret. Idővel majd fog enni ezt is, azt is; amíg vidám és eleven, nincs baj. Tudom, könnyű ezeket mondani, mert bosszankodsz nap, mint nap. Ha kicsit elvonatkoztatsz a problémától, és saját magadat sem hibáztatod, akkor egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy egy jó kis játszótéri délelőtt után már a második tányérral szedsz kisfiadnak vagy kislányodnak a rizses húsból. Nem a tésztát vagy az édességet fogja kérni újra és újra. Addig is kitartás!

Képek forrásai:

flickr.com/photos/30485986@N07/5610055107 by Francois Karm,

healthland.time.com, img.webmd.com, post-modern-family-tumblr.com