Fantázia és félelem

A kisgyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak mindenre, érzékeiket ösztönösebben használják, és fantáziájuknak még nem szabnak határt racionális magyarázatok és törvényszerűségek. Idegrendszerük is fejletlenebb, ezért a napközben őket ért negatív hatásokat sokszor fantáziájukat használva „semlegesítik”. Amire azonban érdemes figyelni, az a hosszan elhúzódó, nem csökkenő félelem, mely átcsaphat szorongásba is.

Ha gyermeked állandóan arra panaszkodik, hogy valaki bent van a szobájában, és ezért fél bemenni, szellemeket, fura lényeket lát, akkor a következőket teheted: 

-   Menjetek be együtt a szobájába, nézzetek körül, kukkantsatok be minden kis zugba, s miután meggyőződtetek róla, hogy nincs ott semmi különös, tereld el a figyelmét, kezdeményezz beszélgetést, játékot valami egészen más témában!

-  Mesélj neki a „rettegett lényről” viccesen, alkoss olyan mesét, amely segít feloldani félelemét. Tedd szerethető, esetlen, emberi tulajdonságokkal felruházott alakká félelme tárgyát! Adjatok neki mulatságos nevet, rajzoljátok le!

-  Fontos, hogy mindig beszéljétek meg a problémát, ne intézd el egy legyintéssel, hiszen ez gyermeked számára fontos és nyugtalanító dolog, amivel nem tud egyedül megbirkózni.

-  Vedd komolyan a félelmeit! Ha azt mondod neki, hogy nincsenek olyan lények, amelyeket lát, és fölösleges félnie, elveszít egy nagyon fontos dolgot gyermeki világából. A sorozatos el nem fogadás hatására a gyermek fantáziája, kreativitása szenved hátrányt, mondván „Anya úgysem ért meg, minek is mondjam.”

 A visszatérő félelmek, akárcsak a rémálmok utalhatnak arra is, hogy gyermeked nem tud feldolgozni egy eseményt, túlzott elvárásoknak kell megfelelnie, és ez meghaladja az erejét, ezért gondold végig, nem történt-e valamilyen jelentős esemény, változás a családban, mely megrengette a család stabilitását, vagy gyermeked a külső (családon kívüli) világban találkozott valami sokkoló élménnyel. 

Különleges képességek

A gyerekek egy része rendkívül fogékony olyan dolgokra, melyek már az irracionalitás határát súrolják: látják a bennünket körülvevő aurát, előre meg tudják mondani, ha valaki megbetegszik, sőt, olykor egy váratlan esemény bekövetkeztét is megérzik. Nővérem kisfia pici korától kezdve gyönyörűen rajzolt, s rajzain rendszerint megjelent a már nem élő nagypapa, akit soha életében nem látott, még fényképen sem. Állítólag ott élt velük, és a család biztonságát vigyázta, ezért őt nem is töltötte el félelemmel az ottléte, teljesen természetes volt számára a nagypapa a konyhasarokban. Egy másik ismerősöm kisfia az embereket körülvevő aurát látta, és azt is pontosan meg tudta mondani, kinek a szervezetében lappang betegség. Ha valakinek fájt valamije, azt piros színűnek nevezte, s a nagypapa vesebetegségét is ő fedezte fel elsőként.

Személy szerint úgy vélem, nem szabad elutasítóan viselkedni, ha ilyen megmagyarázhatatlan képesség birtokában van gyermekünk, hiszen ezekről a jelenségekről nem sok mindent tudunk. Az új, ismeretlen jelenségeket a többség eleinte mindig értetlenül fogadja, gondolj csak Jules Verne regényeire, vagy akár arra a felfedezésre, hogy a Föld gömbölyű.

Ezeket a képességeket el kell fogadnod, hiszen ezek is gyermeked részei. Azzal segítesz neki, ha megtanítod, hogyan kezelje ezt az adottságát, amely többnyire a kor előrehaladtával elvész.

Forrás:www.mommo.hu

A cikk megírásában szakmai segítséget nyújtott dr. Kiss Orsolya gyermekpszichológus