A modell szakma útjai rögösek, és bizony a sok kéjsóvár férfi tekintettől pásztázva roppant veszélyesek is. Könnyű letévedni egy ártatlan, hamvas báránykának a szülőknek megígért tisztességes ösvényről.

Jómagam 14 évesen kerültem a szakmába, és eleinte anyukám kísért el a fotózásokra, de miután édesapám halála miatt egyedül nevelt, keveset hiányozhatott a munkahelyéről. Én pedig hamar keresett modell lettem, és a suli után éjszakába nyúlóan jártam forgatásokra, fotózásokra. Ha adtak pénzt: taxival, ha nem, HÉV-vel jártam haza Békásmegyerre. Persze ez mind régen, a békés szocializmusban esett meg, amikor még a közbiztonságot sokkal jobbnak éreztem, és bátran tömegközlekedtem a városban. Külföldre csak 1988 után jutottam, igaz, hamar Rómában, egy Playboy-fotózáson találtam magam.

A kaland, a szerelem és a szex átszőtte tarkán az életemet, és csokorba kötve átnyújtanék néhány történetecskét, amelyeknek nem biztos, hogy én vagyok a szereplője, hiszen sok lány suttogott pikáns kalandokat a fülembe a divatbemutatók próbafülkéjében.

Álljon itt is az örök mondás (amelyet szerény személyem írt): „A fekete, csodálatos Gép fallikus szimbólum. Ne felejtsük, nagyon könnyű vele elcsavarni egy modell fejét, nemre ,korra való tekintet nélkül.”

7 évet dolgoztam modellként, és be kell vallanom, hogy szinte soha sem értettem pontosan a fotósok instrukcióit. Kénytelen voltam magamban keresni a hibát, és többek között ezért is határoztam el 21 éves koromban, hogy fotós leszek. Legutóbb a Tripont work shopjában tartottam előadást a modell és a fotós néhol bizony korántsem felhőtlen viszonyáról, és miután nagy siker volt, és még kollégáim se sértődtek halálra, ezért a vázlatát szívesen megosztom veletek. (További kérdésekre pedig szívesen válaszolok.)

1, Amikor hülyének néznek

A fotós azt hiszi, csak ő képes felfogni a koncepciót, a fantasztikus gondolatmenetet, és ezért csak a pózokra szóló instrukciókat osztja meg a modelljével.

Köztük a legidegesítőbbek:

– Légy dögös!

Azt ugyan még pontosan senki nem állapította meg, hogy hogyan kell dögösnek lenni. Az én értelmezésemben a szájat fel kell puhítani, alsó ajkat benedvesíteni és kicsit leejteni, majd az értelmet száműzni a tekintetből, és bután kérlelően bámulni a kamerába. Minél agymentesebb a pillantás, annál dögösebb a modell.

– Legyél még dögösebb! 

Ennél a felkiáltásnál négykézláb áll az ember, és a fent említett arcképzéssel néz a kamerába. A terpeszbe, hátulról átnézés miniszoknyában nem túl előnyös mert előbb-utóbb egy vastag ér kidudorodik a homlokunkon. A térdelés is sok veszélyt rejt, hiszen egyrészt hosszan nyoma marad, és sokat kell dörzsölni az álló póz előtt, másrészt gyenge csontozatú lányoknak hamar megfájdul az inkriminált testrész.

– Szúrj!

Ezt a kitételt legutóbb a Fókuszban hallottam egy kollégám szájából. Ilyenkor a modell megpróbálkozik egy olyan szúrós tekintettel, amellyel, jó esetben, szinte áthatol az objektívon. Ennek a technikája úgy állítható elő, hogy kissé hunyorítunk a felső szemzugban, de azért meredten bámulunk a kamerába.

Aki botoxol, az nem szúr.

– Legyen kifejezés a tekintetedben!

Nekem még fotós nem magyarázta el, hogy ez mit jelent… Mert pontosan senki se tudja, milyen kifejezésről van is szó. Valószínű, hogy a sok hiábavaló instrukciótól már annyira butává torzul a modell arca, hogy az még egy közepes kaliberű fotóst is zavar, és nyilván így próbálja kibillenteni a modellt katatón állapotából.

Aztán ott van a hallgatag fotós. Nem szól, áll, méricskél, nézelődik, körbe jár, veszettül gondolkodik. Fogalmad sincs, mikor exponál. Ez 2 dologból adódhat. Vagy figyeli a modellt, és természetes mozdulatot akar leképezni, vagy annyira belemerül saját gondolataiba, hogy az se zavarja, hogy modellje tanácstalanul tanakodik.

Összefoglalva: a fotósok általában nem tekintik partnernek a modelleket, és ez látszik is a végeredményen, hiszen aki maga is csak egy csinos agyatlan próbababát lát, az azt is kapja. A képek konganak, mint egy üres faló. A koncepció, ha egyáltalán volt olyan, elsiklik a képek felett. Aztán persze van, akiknek ez nem is baj, hiszen a divatfotóknak általában nincs mondanivalója, csak a ruha képi megjelenítése a lényeg, a lehető legkorszerűbb fotótechnikákkal, photoshoppal megspékelve. Az aktuális pózok, a trendi dizájn lebeg a stylist által megbolondított fotós rovatvezetők szeme előtt.

És jönnek a szereplők:

– Rogyasztott alapállású, sápkóros értelmiségi, tikkadt narkós lány zavart tekintettel, de puhán szétnyíló duzzadt ajkakkal.

– Lapos, kiskorú pillantású modell meztelenül high fashionban, az már tényleg az igazi eksztázis.

– Tavasztündérként bakot ugrálva a stúdióban lehetőleg színésznő múlttal.

– Álhanyag testtartással előredőlve minimum 180 centijével, de persze csámpás lábbal, 42-es méretben.

– Városi, szemüveges, egyetemet végzett okostojás. Neki nincs szájfeltöltése!

– Akinek van és még más tömése is elöl, a mellkasán, az férfimagazinban nyomja, lehetőleg vagy már (vagy még nem) szépségkirálylány titulussal megspékelve. Ő escortlányos szervezők laptopjában tárolja a portfólióját, nagyobb halra lesve, persze azért közben bőven gyűjtve a modelles képeit is.

A rózsaszirmos tejben áztatott csinos lányokat eddig csak férfimagazinokban láttam, és egy jelenetet mindig megér a koppintás. Volt, hogy egy fészekalja szépségkirálynő aspiráns merült egyazon sminkbe, a fehér habokba, vajmi meredek nézettséget produkálva.

 

 

Aztán ott van még az a fránya világítás.

Vannak trendi világítások, ami maximum egy 14 éves, 180 cm magas, kiugró pofacsontú anorexiás modellnek áll jól. Ez a „fölülről élesen” nevű rémálom, a boom állványról, bár bokszolóknak, utcai harcosoknak és menő playboyoknál elmegy.

Az ilyen pufók arcú, dagadt szemhéjú éltesebb modelleket, mint pl. én, laposan, totál szemből kell fotózni, méhsejt ráccsal. Ha van haja, akkor nem árt a hajfény is, bár ez inkább 20 éve volt nagy divat, de akkor viszont mindig...

És jönnek sorban a „pokoli világítások”, amelyek alapvetően mindenkinek rosszul állnak 25 éven felül. Itt ismét kibontakozik a modell és a fotós viszonya, hiszen a tökéletes képre törekvő fotós bizony nem mindig a legszebb arcát szeretné látni a képen a modellnek.

Például az oldalról soft boksz merészen - na, az halál, ha nem vagy tökéletes. A féloldali árnyék bizony nagyon kevés embernek áll jól, bár deresedő üzletembereknek cigarettafüstben roppant megnyerő lehet.

Az alulról világító, kísérteties neonfényről inkább csak egy horrorfilmrészlet juthat az eszünkbe.

A kemény és lágy fények váltakozó megvilágításában az ember bármit csinál, de egy pillanat alatt a csúf, öreg, ráncos boszorkányból átváltozhat, jobb esetben, szórt csillogású királylánnyá. Az aranyszabályt ne feledjük el: „A túlexpozíció a fiatalság záloga, úgymond a photoshop előtti stádium.”

Mi van akkor, ha a modell nem tetszik a fotósnak?

Egy szóval is válaszolhatok: Baj. Nagy baj.

A fotós szemében azt kell látni, hogy lenyűgözted, mert csak imádatban lehet ezt a nárcisztikus műfajt művelni.

Ha úgy érzi a modell, hogy nem jó, akkor szar is lesz.

Mi van akkor, ha tetszik?

A fekete, csodálatos Gép fallikus szimbólum. Ne felejtsük, nagyon könnyű vele elcsavarni egy modell fejét, nemre, korra való tekintet nélkül is.

A fényképezés jó esetben mindig extatikus állapot. A jó fotós mindig beleszeret arra a röpke percre, pillanatra a modelljébe. Akkor lesz igazán más, különleges a modell a képen, ha a fotós abban a sűrített expozíciós pillanatban saját imádatát is ki tudja fejezni. Elhaló nyögésekkel és mámorító kis sikolyokkal telik meg az amúgy is felforrósodott műterem. Az izgalom tapintható. A fotós keresi a tökéleteset, a mindenkit lenyűgöző villanást, az extatikus pillanatot. És néha meg is találja. A modell is érzi, hogy csak itt, csak az ő saját fotósának szemén keresztül lehet varázslatos és ellenállhatatlan. A szikra kipattan, és nehéz elfújni a fotózás utáni kávézgatás közben. Sokan nem is akarják elfújni a hirtelen jött szenvedély lángját, és bizony nem egy jó kis szaftos történetről hallottam már az elmúlt 30 évben, amit a szépségszakmában töltöttem. Mondjuk mostanában kicsit macerásabbá vált a dolog, hiszen nem könnyű a szerelem hirtelen jött oltárán áldozni a főszereplőknek: a műterem tele lődörgő emberekkel. A sminkes, a stylist, a fodrász, az asszisztensek mind részt akarnak venni a nagy mű kidolgozásában, ezért sokszor jó hatással vannak az egyébként társas kapcsolatban élő fotós és modell bimbódzó kapcsolatának korai elfojtásában. Pedig bizony ez az a láng, amit sokan nem is akarnak elfojtani.

Mára ennyi, de tervezem a folytatást, és várom a kérdéseket is.

Következő fejezetek címei, kedvcsinálónak:

Az erőszakos fotós, aki mindenkiből egyformát csinál.

A fotós és a szex… második felvonás amikor összejön.

A fotós és a kapitalizmus… Nem tesz jót a szexek.

A Megrendelő és a szex.

A fotós és a humor.

Férfi-női fotós. Előnye, hátránya...

Belenézni, vagy ne…

Smink, ruha - mi van akkor, ha a minden rosszul áll

Pontosság

Munka és az alkohol

Munka és a drog

Bizalom: ki nem fizetett sorozatok és a netre engedély nélkül kikerült anyagok

Justine, avagy az erény meghurcoltatása

„Egy tökéletesen erényes világban azt tanácsolnám, hogy kövesd az erényt, mert azért járna jutalom, az vezetne csalhatatlanul a boldogsághoz; egy velejéig romlott világban azonban csakis a bűnt javasolhatom. Aki nem egy úton jár a többiekkel, menthetetlenül elpusztul, folyton összeütközésbe kerül a többiekkel, s mivel ő a gyengébb, óhatatlanul ő húzza a rövidebbet.”