Jaj, a könnyektől szóhoz sem jutok – komolyan! Egy hete kitettem a falamra a privát Facebook-oldalamon, hogy egy festőművész-zenész pár nagyon rá van szorulva a segítségre, és feltöltöttem néhány festményüket, próbaképp, hátha valakinek megrendül a szíve, és adakozik, hátha megvesz valaki pár képet... Csoda történt. Nem is hittem volna, hogy ilyen sokan segítenek majd, és hogy igazi karácsonyuk lehet ezeknek a csodálatos embereknek! Annyian összefogtunk, annyi képet vásároltak az emberek, hogy 250 000 Ft összegyűlt – én pedig annyira meg vagyok hatva... Nem a pénz, hanem a csodálatos szívek, az egység, az összefogás miatt! Évek óta azon gondolkozom, hogy hozhatom vissza a gyermekkori karácsonyi hangulatokat, hangulatomat... Hát így! Mert ettől karácsony a karácsony, hogy ezeket az embereket boldoggá tettük, hogy Andrisnak nem kellett eladnia a 20 éve féltve őrzött gitárját azért, hogy a tartozásaikat ki tudják fizetni! Ők pedig? Köszönik nagyon! Meg vannak rendülve, remegnek, sírnak, mert megérezték Isten jelenlétét, mert újra van hitük! Amiatt, mert összefogtak, mert szívből cselekedtek azok, akik ezeket a festményeket megvették! Én ezt nagyon köszönöm!

Kedves Olvasók! Áldjon Benneteket az Ég, és legyen boldog karácsonyotok!

Csodák igenis vannak és lesznek! Csak hinni kell, tényleg... Köszönöm... Köszönöm, hogy ennyien össze tudtunk fogni... Istenem, csodás ez a karácsony... Csodás...

Ölelés! Vera