Egyszer egy barátom besokallt. Ott akarta hagyni 2 gyermekét az asszonnyal együtt. Kész, ő ezt nem csinálja tovább! Elég volt. Kérdeztük, miért, mit szeretne. Azt válaszolta, hogy szabadságot.

Mi a szabadság?

Hé, ember!! Az igazi szabadság nem azt jelenti, hogy valaki nem szekíroz minden nap, hogy van lehetőséged bármikor tivornyázni, hogy minden nap éjszakáig sörözöl a haverokkal, hogy gondolsz egyet, aztán elmész, nem szólsz senkinek, és nem is kell beszámolnod, hol voltál.

Te hülye vagy? Tényleg azt hiszed, hogy ez a szabadság? Ezekért a dolgokért otthagynál egy családot? Örökké tivornya és sörözés? A 2 gyereked meg otthon vár, mert nekik apu a világ közepe, aki a mindenük? Apu, aki lelécel, mert az egóját nem tudja hátrarugdosni a sor végére? Fegyelmezd már meg magad! Hol élsz, hol tanultad ezt? Mert anyádtól nem, az biztos!

Tudod, mi az igazi szabadság? Szerintem nem tudod.
Arról nem a gyerek és az asszony tehet, hogy leláncolva érzed magad, hanem te lettél saját magad legnagyobb akadálya, te nem tudod felszabadítani magad a kényszerképzeteid uralma alól, te nem bírsz az egóddal, hanem hagyod elhatalmasodni magadon, te nem tudsz felnőni! Mert nem akarsz, mert makacs vagy, lusta, és tudod mit, ha az életre azt mondod, hogy nehéz, és te nem bírod, arról csak és kizárólag te tehetsz. Nem tudod többé kikerülni a problémák megoldását, itt az idő belemenni a sűrűjébe! Hát tedd, cselekedj magadért meg a családodért!

Nagyon nehéz most neked.
Téged most békén kell hagyni. Aztán a magányos pillanataidban, kérlek, ne a környezetedben, magadon kívül keresd a hibát, hanem belül kutakodj, erősödj meg, mert te vagy a férfi, a családfenntartó, a példamutató, az, akitől tanulnak a gyermekeid. Annak a 2 kis porontynak te vagy a keménység, a komolyság, a biztonság, az erő, az isten!

Semmilyen szabadságról kreált kép nem ér fel azzal a szeretettel, melyet tőlük kapsz. Az a fajta szeretet, kötelék örökké tart, ők mindig ott lesznek neked, soha nem hagynak el, akkor sem, ha nem mész velük folyton sörözni.

Szóval kérd meg az asszonyt, legyen megértő, és lépjen le a kölkökkel pár napra az anyjáékhoz, te meg szállj magadba, és nőj fel, ne hozz meggondolatlan, hirtelen döntéseket! Az igazi társ pedig ezt érteni fogja, és enged, hiszen bőven megadja a szabadságot, melyre szükséged van.
Most már csak az kell, hogy te is szabadítsd fel magad a béklyód alól, és tudd azt mondani, hogy: „Ez ilyen egyszerű?”

Szép hetet!

Vera