Pàr gondolat az elengedéssel kapcsolatban:

Van olyan, amikor történik néhány "tragédia" az életedben. Mit teszel? Először beletemetkezel, majd megbánod minden tetted, mindenért haragszol, mert vigyázhattál volna, túl merész voltál, vagy túlzottan önmagadat adtad és azt gondolod, ezért nem fogadtak el, és ezekből fakad a mostani fájdalmad, amiről nem beszélsz senkinek, amit rejtegetsz mindenki elől, mert szégyelled, mert félsz az újabb sérüléstől.
Rosszul érzed magad attól, hogy így történt? Hidd el, nem kell. Persze lehet magadba szállni és sajnálni magad, de inkább tanulni kell, megélni kell, sírni kell. Így jó. Az önfegyelem egy csodás, erős személyiséget alapozhat meg. Azok a pillanatok megfizethetetlenek, amikor csak magaddal éled meg a sztorijaidat, ha nem szórod szét őket a világban, mert van olyan, mikor nem beszélsz róla senkinek és a fájdalmad egyes egyedül éled meg, és még úgy sem osztod meg senkivel, ha állandóan feltépik a sebeid, mert bármit meglátsz, arra emlékeztet... Ez egy jó lecke, egy belső küzdelem, az, hogy nem a világnak élsz, hanem annak, aki a tükörből köszön vissza rád mindennap. Csodás kapcsolat indulhat magaddal ilyenkor, egy kicsi cinkostárs fejlődik benned, a lelked őrzője, egy részed, egy szeleted a személyiségedből. Ez is te vagy és mégjobban te leszel, ha átvészeled az ilyen megpróbáltatásaid, mert csak a tiéd, senki másé ez a fejlődés, és ha rájössz, hogy ez mekkora dolog, akkor érzed majd magad igazán erősnek. Bármi is legyen az a "tragédia", a gyász folyamatát nem tudod kikerülni, nem tudod megtagadni... Az időt te alakítod, hisz minél jobban el tudod, el akarod engedni, annál gyorsabban túl leszel rajta... Az is csodálatos dolog, ha később eszedbe jut és egyszerűen elsírod magad miatta, mert megteheted, mert fontos volt neked az a dolog, mert hálás vagy, hogy így történt és nem is csinálnád másképp, próbálj meg ne haraggal gondolni rá, teremts a szívedben békét, bármennyire is fáj...
Akkorra már csak időnként lesz ilyen, és  tudod mi a legszebb az egészben? Az, hogy ez az egész átalakulhat valami nagyon finom, meleg érzéssé, amely elegánssá, méltóságteljes emberré formálhat téged...
És még tudod mi a szép? Hogy egyszer minden elmúlik és helyébe lép az összes olyan dolog, ami a túléléshez kell, amit soha, senki nem vehet el tőled!

Szép hetet!
Ölelés!

Vera