Scholtz Attila: Valóban új útra léptem, hiszen eddigi – 32 éves – karrierem java részében emlékzenekarok élén énekeltem, most viszont nem egy rocklegenda előtt tisztelgő csapat énekese, hanem konkrétan a legendás csapat tagja lettem, ami nyilván óriási különbség. A zenekar ikonikus vezetője egyébként Németh Gábor dobos, akinek a neve összeforrt a Dinamitéval, én „csak” frontember lettem. A közös történetünk is a CF-fel indult, amikor 2005-ben tribute-bandaként egyedülálló módon úgy döntöttünk, stúdiólemezt készítünk feldolgozásainkból, Gábor volt a hangmérnökünk, az ő stúdiójában dolgoztunk. Itt figyelhetett fel Gabi arra, hogy a bluesalapú klasszikus hard rock műfajában otthonosan mozgok, és amikor a Dinamitnak helyettesénekesre lett szüksége, engem hívott fel, hogy ugorjak be azokon az estéken, amikor épp gazdátlanul marad a mikrofon. Ez négy éve volt, és természetesen örömmel mondtam igent a felkérésre, ahogy pár hónappal ezelőtt arra is, hogy a „cserepadról” előrelépjek a „kezdőcsapatba”...

Fenomena: Igen más stílusú banda ez zeneileg, mint a Purple és a Led Zepp. Keményebb vonalat képvisel. Hallgattál korábban is hasonló zenét? 

S.A.: Nem gondolom, hogy nagyon eltérne a stílus vagy keményebb lenne a zenekar, szerintem hasonló vonalról van szó: jól tetten érhető a hetvenes évek nagyjainak hatása a Dinamit muzsikájában. Ha meghallgatod például az Ott van a híd című dalt, nagy valószínűséggel a Purple Sail Away nótája fog beugrani, holott a zenében egyáltalán nincs plagizálás, csak a hangzás, a hangulat, a lüktetés hasonló. Talán annyiban keményebb a Dinamit megszólalása, hogy a második lemeznél két szólógitárost alkalmaztak, ami a '70-es évek brit bandáinál nem volt jellemző.

Fenomena: Képzett énekes vagy, több évig jártál is profi hangképző tanárhoz. Nyilván klasszikust is tudnál énekelni, netán bármilyen műfajt - ha akarnál... Ám mégis megkérdezem: mennyiben más Purple-t énekelni és ilyen "keményebb" műfajt?

S. A.: Igen, tíz évig jártam klasszikus hangképzésórákra, bár sosem volt cél, hogy az opera vagy akár csak a musicalek irányába is elmozduljak. Az órákon arra fókuszáltunk Chiovini Márta tanárnővel, hogy a lehető legerőteljesebb rockhangot tudjam megszólaltatni úgy, hogy az ne legyen káros a hangszálakra. A Purple-vokalistáival összehasonlítva, az eredeti Dinamit-éneklés talán kissé nyersebb, karcosabb, direktebb, de egyértelműen hallatszik a felvételeken, hogy Vikidál Gyula hősei között is ott volt Ian Gillan és David Coverdale. Jó irányból érkezem tehát, csak arra kell emlékeztetnem magam, hogy egy kicsit „szőrösebb” torokkal üvöltözzek (mosolyog).

Fenomena: Elég neves tagjai voltak/vannak a Dinamitnak. Gondolom, rendkívül megtisztelő az számodra, hogy Vikidál Gyula és Rudán Joe után Te is frontember lehetsz a zenekarban. 

S.A.: Ez így van. Gyulát mindig is a legjobb hazai rockénekesnek tartottam, de Joe is inspiráló szereppel bírt a pályámon. Húszéves korom körül rengeteget jártam a Coda zenekar koncertjeire, és még a CF megalapításának ötlete is egy ilyen bulin fogant meg bennem. Amikor hallottam, hogy a Coda műsorának körülbelül 80 százaléka Led Zeppelin feldolgozás, és ezzel sikeresen turnézik a zenekar, arra gondoltam, talán érdemes lenne létrehoznom egy DP-tribute bandát, de még bátrabban gondolkodva: 100 százalék Purple-lel. Akkoriban ugye ez még nem volt olyan kézenfekvő ötlet, mint most, hiszen még csak a „tribute” szót sem ismerte senki, a CF volt az egyik úttörője a műfaj magyarországi megteremtésének, és ebben Joki és a Coda is szerepet játszott. Joe később fel is lépett velünk sztárvendégként.

Fenomena: A Mini, a Skorpió és a P. Mobil hatása is érződik véleményem szerint a Dinamit muzsikáján - bár ez érthető a tagok zenei múltjának köszönhetően. 

S.A.: Elképesztő a kollegák zenei múltja! Amikor a színpadon bemutatom a csapatot, néha belekezdek egy felsorolásba, aztán rájövök, hogy reggelig sorolhatnám a rengeteg csúcs bandát, amelyekben a fiúk alaptagok voltak. Mindegyikük játéka abszolút egyedi és jellegzetes, így természetesen ez végigvonul náluk a zenekarok során át. Két éve pedig egy új hatás is érkezett a bandába, a klasszikus zenéé. Hornok István csatlakozásával egy zongoraművész került a billentyűk mögé, és bár a hagyományos koncerteken ebből nyilván kevés láttatható, nemrég egy igen érdekes fúzióra volt módunk Pistivel. Az ikonikus Tinédzser dalt adtuk elő a Duna Televízió „Családbarát” elnevezésű műsorában, ahol ő komoly zenei átiratát játszotta a zongorán, én pedig az eredeti megközelítéssel nyomtam rá a rockéneklést. Magam is kíváncsi voltam, mi sül ki ebből vajon, de szerintem izgalmas eredmény született.

Fenomena: Szándékosan utánanéztem a Wikipédiában, szerepel-e már a neved... Szerepel! Bár laikusok szerkesztik az oldalt, ám mégis sokan olvassák. Én meg éppen ezért kíváncsi voltam. Milyen érzés ez számodra? Egyáltalán számít valamit?

S.A.: Én nem néztem még utána, de ha valaki veszi a fáradságot, hogy ezzel foglalatoskodjon, mert tetszik neki a hangom vagy bírja a burámat, az természetesen jó érzés. Köszönet nekik, bárkik is legyenek azok! (nevet)

Fenomena: Mi lesz a CF-fel? Ugyanannyit "turnéztok" majd, mint eddig? A CF lesz továbbra is a favorit számodra?

S.A.: A CF hamarosan a 24. születésnapját ünnepli, és szerencsére elmondhatom, hogy a lassan negyedévszázados történelmünk során rengeteg barátra, követőre tettünk szert, akiknek örömet okoz, ha hallhatnak minket a színpadon. És mivel a mi örömünk is adott még mindig, ez már két nyomós ok arra, hogy ne hagyjuk abba! A CF az én kis gyermekem (aki közben felnőtt…), én álmodtam meg és neveztem el a '90-es évek közepén. Magam tartottam össze akkor is mindig, amikor néha épp egy kicsit hullott volna szét… Rengeteg érzés köt hozzá, és még annál is több munkát tettem bele évekig fanatikusan, sokszor magányos harcosként, máskor egy-egy elszántabb zenész- vagy szervezőtársammal vállvetve. A szívem csücske a zenekar nyilván.

Fenomena: A Dinamit tagjai nyomon is követték a DP-s munkásságodat? Esetleg jártak a koncertjeitekre is?

S.A.: Ahogyan már említettem, Németh Gabi korán képbe került velünk, de később is dolgoztunk együtt, amikor az ő szervezésében lépett fel koncerteken a CF. A basszusgitáros Zsöci is eljött egy koncertünkre pár hónapja, ami sokat jelentett nekem, hiszen annak idején, amikor 14 évesen először kaptam fel a fejem a rockzenére. A Dinamit első lemezén kívül az Edda első két korongját hallgattam rongyosra, amin az ő szenzációs basszusgitározása hallható. Csábítgatom is, hogy lépjen fel velünk sztárvendégként, és mivel maga is nagy Purple-rajongó, nem kizárt, hogy el is csábul majd (mosolyog).

Fenomena: Hamarosan koncertjük lesz Magyarországon, mármint a Purple-nek. Nyilván nem hagyod ki. Tudom, hogy jóban vagy velük. Ilyenkor a backstage-ben azért ejtesz velük pár szót? Pláne, hogy kiválóan beszélsz angolul, hiszen angoltanár is vagy, bár ezt kevesen tudják... 

S.A.: Igen, december 9-én újra eljönnek hozzánk, és természetesen ott leszek, ahogy minden eddigi hazai koncertjükön is jelen voltam. Nagy örömömre személyes kapcsolatban vagyok a mostani DP tagjaival, a dobos Ian Paice-szel koncerteztünk is közösen. A korábbi Purple-tagok többségével is találkoztam már, és az alapító, basszusgitáros Nick Simper zenekarának is tagja vagyok évek óta. Ha lehetőségem nyílik rá, mindig szívesen találkozom velük egy kis csevejre, annál is inkább, mert csupa végtelenül jó fej paliról van szó. A civil hivatásom valóban angol nyelvtanár, ami ilyenkor tényleg jól jön. A DP-koncertet – mint mindig – most is nagyon várom, de addig még lesz szerencsém a saját bandáimmal is zúzni párat. November 2-án a CF-fel látogatunk el ismét a Kálvin téri Muzikum klubba, ahol a DP legendás Burn albumát adjuk majd elő dalról dalra, kiegészítve más korszakok nagy himnuszaival. November 9-én pedig a Dinamit robban majd ismét egy nagyot a Legenda Sörfőzde Centerben. Mindenkit szeretettel várok mindkét bulira.

Címfotó: Petró Adri