Kedves olvasóink megszokhatták, hogy időről időre beszámolunk a Kazán István Kamaraszínház előadásairól. Nemcsak azért mert színvonalas előadások jellemzik, hanem mert, manapság oly kevés híradás közvetíti az értékkel bíró kultúrát, színházat. Beszélgetőpartnerem Kriszt László dramaturg-rendező, akinek a nevéhez olyan klasszikusnak számító előadások fűződnek, mint: Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Mastrosimone: Pulóvergyűjtő, Albee: Mese az állatkertről, Sárdi Mária: Kislány a pokolban, G. B. Shaw: Szent Johanna, Tadeusz Borowski: Nálunk Auschwitzban, Herzl Tivadar: Izrael lángja, a Samuel Beckett nyomán íródott Mindjárt jövök abszurd-szimbolista játék és a mostani, Szenes Hanna: A hegedű című színműve, mely a zsidó kibucok úttörő időszakában játszódik. Távolabbról közelítve, a színmű a  "Zsidó hősök - Szenes Hanna 100 -" kulturális program keretében lett bemutatva!

- Miért tartotta fontosnak színpadra alkalmazni a kulturális program keretében?
Egyrészt mert így vált teljessé az irodalmi munkásságának átfogó bemutatása, másrészt a kibucról szóló színműve az álomszerű mélységből előbukkanó emberi közösség iránti igényét, az egyén önkiteljesítésének küzdelmeit, az örök jóravalóra törekvést, a zsigerből jövő új haza meglelését és a fiatalság egyik legnagyobb csodáját, a szerelem vágyának kivetítését közvetíti. E vágyak pedig egy sokkal nagyobb emberi és kulturális horizontra nyitnak kaput, amely, legalább is számomra, egyetemes értékeket hordoznak, hiszen, csak egy példát kiemelve, ami a zsidóságnak erec Izrael, az a magyaroknak a Kárpát-medence.
- Szenes Hanna születésének 100-ik évfordulóját a Magyar Kormány is támogatta, ebben az évben több róla szóló kulturális program volt látható, miben különbözik, miben más az önök színházi koncepciója a hasonló rendezvényektől?
Nem tudom, hogy mások milyen felfogásban nyúltak Szenes Hanna emlékéhez, irodalmi hagyatékához, mi mindenesetre egy átfogó, komplex képet akartunk megjeleníteni, felhasználva az autentikus levelezését, verseit, a róla szóló beszámolókat, mindezt kiegészítve autentikus zsidó zenével és a róla szóló történelmi előadással. Ennek egyfajta csúcspontjaként pedig, elsőként alkalmaztam színpadra "A hegedű" című színművét.

- Egy ősbemutatón, mivel szembesül a dramaturg-rendező?
Mivel nincs színházi háttéranyag, amihez viszonyítani lehetne, például, hogy milyen megközelítést alkalmaztak már a dramaturg-rendező kollégák, ezért amikor az irodalmi szöveget színpadra alkalmazom, akkor egyszerűen hallanom kellett, hogyan hangzik a leírt, majd a későbbiekben kimondott szöveg. Szenes Hannának, a hegedű című írása, habár színműnek lett besorolva, mint irodalmi kategória, azért muszáj volt egy kicsit a 21. század színpadi narratívájához igazítani, hogy a szöveg, s főleg annak tartalma újra élővé váljon, s ne csak hallják, hanem értsék is a nézők. Nehéz, de felemelő volt az ez irányú munkám, hiszen egy olyan ember, egyetlen irodalmi alkotását kellett hűen visszaadnom, akit nagy tiszteletben tartanak Izrael Államban.
- Amikor részt vettem a félig előadás, félig stream felvételen, ön azt mondta, hogy Szenes Hanna egyéni tragikus sorsát, egy tágabb spektrumban látja!
Feltétlenül, hiszen ebben az időszakban, amit vészkorszaknak is nevezünk, egy egész Európai zsidó nemzedék pusztult el, ölték meg. Ez az emberi veszteség pedig, nem csak Magyarország, nem csak Izrael Állam, hanem egész Európa számára volt veszteség, ezért muszáj egyfajta mementóként megjeleníteni, hogy soha többet ne fordulhasson ez elő.
De elég, ha csak a doni katasztrófára utalok párhuzamosan, ahol szintén egy egész fiatal magyar nemzedék veszett el.
- Milyen volt a színpadi munka, milyen kihívásokkal kellett szembesülni?
Improvizáltam.
- Ezt hogy kell érteni?
Kísérleteztem, s ami nem működött a színpadon, megkerestem hogyan tud működni, ehhez pedig kaptam kiváló színészkollégákat, akik türelmesek és főleg partnerek voltak. Merthogy a színházi munka az egy nagy közös játék, amely ha átitatódik emberséggel és szakmaisággal, akkor tud maradandót vagy emlékezetest létrehozni.
- Kiket láthatunk majd a folytatásban, mert, hogy nyáron ezt, egyfajta elő bemutatóként mutatták be!
A három főszereplőt Gunyecz Annát, Gergely Zsófiát és Illés Tamást külön ki kell emelnem, de a többiek is, mint Szalay Eszter Barbara, Horváth László, Papp László színészek, Horváth József, Rosenfeld Dániel Imre, Neumark Zoltán, Mezei Gábor zeneművészek, Dr. Róbert Péter történész, Kárer László operatőr, Galambos Zoltán fényterv és Győri Attila fotós, akik mindannyian kiváló munkával járultak hozzá a kulturális program megvalósításához.
- Mikor lesz látható és hol legközelebb?
2022 őszére tervezzük tovább játszani a Fészek Művészklubban.
- Színházat csinálni, anyagi támogatás nélkül nem lehet!
Örülök, hogy megemlítette, minket az NKA támogatott, de mások is segítettek, nem feltétlenül anyagiakkal, hanem például dologi, tárgyi vagy szakmai hozzájárulással. Ezúton is köszönet mindenkinek, akik idáig vagy a jövőben fognak minket támogatni

- Beszélgetésünk végén, aki szeretne többet megtudni erről a kulturális programsorozatról, az hol tud több információhoz jutni?
A www.kazanistvankamaraszinhaz.hu, www.kikszinhaz.hu, és a www.mindenamiszinhaz.hu weboldalakon.
- Köszönöm a beszélgetést!

Cikk: Cs. Pál.

Fotó: Győri Attila.