A Kazán István Kamaraszínház 16 éves fennállása alatt olyan közönségsikert arató előadásokat mutatott be, mint: Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Albee: Mese az állatkertről, Mastrosimone: Pulóvergyűjtő, Sárdi Mária: Kislány a pokolban, Tadeusz Borovszki: Nálunk Auschwitzba vagy a G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből készült, Magányos Johanna monodráma. Sartre: Zárt tárgyalás című drámájával gondolom, ezt kívánják folytatni!

Ha az értékkelbíróságot vesszük alapul, akkor igen, ha a közönségsikert, akkor nem feltétlenül. A közönségsiker ugyan is, nem feltétlenül hordozza magába a művészi értékeket, mert közönségsikert arathat /s arat is/ a közönséges, a vulgáris, a rossz példaképként állítása,
a végtelen ripacskodás, stb. láthatunk erre manapság is, nem egy példát.

A Zárt tárgyalás, ön szerint, miért időszerű?
A Zárt tárgyaláshoz hasonló irodalmi művek, mindig időszerűek, maximum az adott társadalmi történések hol felerősitik, hol ellaposítják, ugyan is az emberiség nagy kérdései, mint: „mi az élet értelme, mi módon teljesíthetjük be létünket, hogyan lehet erkölcsösen élni”, stb. mindig ott feszülnek az egyén és a közösség, az egyén és a társadalom közt.
A most elhúzódó járvány pedig akarva-akaratlan felerősítette ezeket a kérdéseket.

Akkor ez, tudatos darab vállasztás volt!
Igen, teljes mértékben. A lassan 2 éve velünk lévő járvány, rendkívül megviselte a mindenkori kultúrát, ezen belül a színházat, s mivel a színházat /mint mindent/ emberek csinálják, hihetetlen egzisztenciális, morális és pszichés terheléssel, kihívással szembesültek.
Az előadás, éppen a megélt életek megélését, vagy kiélésének kérdéseit tárja a néző elé.
Az élet megélése ugyan is, maga az élet értelme, az élet kiélése pedig a magunk mögött hagyott élet lehetősége csupán, tehát nagyon nem mindegy hogy melyiket teljesiti, melyikkel azonosul az ember!

Az önök társulatát hogy érintette a pandémia?
Akárcsak a többi, államilag finanszírozott vagy magán társulatot, rendkívül megviselte a járvány, magán színházként minket talán sokkal jobban. Az emberek visszahúzódtak, minimalizálták a kapcsolatukat az élő kultúrával, az egész áthelyeződött az online térre. Természetesen az virtuális tér nem azonos az itt és most művészeti élményével, és ezzel a paradox helyzettel, nem is tud nagyon mit kezdeni a szakma.

Mind ezek ellenére, önök új színházi weboldallal rukkoltak elő, színészeket keresnek a társulatukba, új showműsor „New Orleans-tól a Boadway-ig” énekes és táncos casting és a Magyarország jó hírnevét erősítő programsorozat felhívást tettek közzé!
A kultúrában ritkán, szükségből kell erényt kovácsolni! Amikor nincs fegyver, pénz, paripa, akkor kell a művészi kreativitás felé fordulni, s az emberi tényezőkre helyezni a hangsúlyt.

Mit ért ez alatt?
A volt színész növendékeim, akik ma már inkább kollégák, ugyan úgy magukon érzik ezt a több éve fennálló lehetetlen helyzetet, ezért kreatív részt vállalnak a színház csinálás nem könnyű feladatából, s kezdéséként összehoztak egy új színházi weboldalt, a kikszinhaz.hu ami egyébként a Kazán István Kamaraszínház rövidítéséből jött létre. A színész castingot azért hirdettük meg, mert nagyon sok, képzett, jó színész nem tud színpadra kerülni, mert egyszerűen nincs lehetőégük. A Fészek Művészklubban ahol működünk, mi megteremtjük az alapvető színházi körülményeket, dramaturgia, rendezés, próbahely, a szakmai fejlődést stb,
a csatlakozni kívánó színész kolléga pedig adja a tudását, a munkáját, hozzájárul, segíti fenntartani és fejleszteni a kamaraszínházat, mert csak közös erőfeszítéssel lehet a felszínen maradni, a színész pedig csak a színpadon színész. Lassan át kell állitani azt a gondolkodást, miszerint én színész vagyok, nekem mindent tegyetek a fenekem alá! Ez csak akkor lehet igaz, amikor az adott színész már befutott, de addig el is kell tudni érnie úgy, hogy az alatt az idő alatt még fejlődnie is kell! A 2022-es show műsor énekes-táncos castingunkkal, a „Gershwin Show” és a „Musical Pódium” zenés sorozatát fogjuk folytatni.
A „Magyarország jó hírnevét erősítő programsorozat” online közzétételét az tette szükségessé, hogy ezedig nem sikerült a szokásos csatornákon eljuttatni a kultúrpolitika felső vezetéséhez, pedig mind a Magyarországi mind pedig a nemzetközi kulturális programok komoly művészeti értékeket képviselnek. Abban bízunk, hogy felfigyel rá a magyar és a nemzetközi gazdasági elit, hiszen a kultúra is egyfajta üzlet, pláne ha egyedi, új és különlegest képvisel.

Milyen gondolatokat osztana meg a kultúráról az olvasókkal?
A színházban /de ez igaz a mindenkori kultúrára is/ azt szoktuk mondani, hogy vagy emlékezetest, vagy maradandót kell alkotni, a többi úgy is a kukába végzi, jelenleg kb. 80%-a kukába végzi, s hiába a Magyar Kormány nagyvonalú támogatása, ha nincs, egyfajta értékmérő kontrol. Ami pedig a színházat szertő vagy művelő fiatalokat illeti, munka, kitartás, áldozathozatal, elmélyülés nélkül nem lehet magasszintű művész, közepes igen, de annak mi értelme? A legtöbb, a színházat vállasztó fiatal, idővel abbahagyja, elfordul a közepes, a színvonal nélküli, értéknélküli megélhetési létmód felé, /hiszen a világ is többnyire ezt preferálja/, s az életük /színházi/ álma ugyan úgy szertefoszlik, mint majd a későbbi vágyaik. Ugyan is ahhoz, hogy az életben elérjük a vágyainkat, álmainkat, adott területen nagyon magas szintet, színvonalat kell elérni, s ahhoz ugyanazok a képességek, kellenek. Ha ezek a tulajdonságok nem fejlődnek, nem fejlesztik folyamatosan, akkor a személyiségük, mint merítés üres lesz, nem lesz mit kivenni önmagukból a későbbiekben!

A végére hagytam azt a kérdést, hogy kikkel dolgozik együtt és mik a jövőbeli tervei?
A kérdést köszönöm, hiszen én egyedül semmire sem lennék képes. Gunyecz Anna, Gergely Zsófia, Illés Tamás színészek, Rosenfeld Dániel Imre kulturális menedzser, Kárer László operatőr-vágó és Telegdy István fotós képzik  a jelenlegi magot, de éppen ezt a kört szeretnénk bővíteni! Ami pedig a felhívásainkat és a jövőbeli művészeti terveinket illeti, meglehet tekinteni a www.mindenamiszinhaz.hu és a www.kikszinhaz.hu weboldalainkon!
Mi, mindenesetre tesszük a dolgunkat, hiszen a színházat vagy szívből csinálja az ember, vagy sehogy!
Köszönöm a beszélgetést!

Cs. P.