Fenomena: Nagyon népszerű a Facebookon a Vicc a verza nevű oldalad. Mióta csinálod?

Magyar Péter (a továbbiakban M.P.): Köszönöm szépen. Igen, valóban meglepően sokan rákattantak az oldalra, mióta elkezdtem. Egészen pontosan 2019 decemberében talált meg az ötlet, a nagy karácsonyi semmittevés/mindentevés közepette. Akkor néhány szöveges viccel kezdtem, aztán 2020 elején álltam rá a képes poénok gyártására.

Fenomena: Hogy jött az ötlet, hogy létrehozd az oldalt?

M.P.: Már évek óta posztolgattam az ötleteimet különböző szójátékos csoportokban, és ezek általában elég népszerűek voltak, így egyszer csak eszembe jutott, hogy mi lenne, ha elkezdenék egy sajátot. Már csak egy nevet kellett hozzá kitalálnom. Olyasmit akartam, ami önmagában is tartalmaz egy kis szójátékot, és kifejezi, hogy itt poénról van szó. Ugyanakkor sok minden belefér szójátékokon kívül is, ha elég vicces. Bár tény, hogy a tréfáim elég nagy százalékát szójátékok teszik ki, sosem akartam beskatulyázni magam ebbe a szerepkörbe. Próbálom feszegetni a határaimat, és a humor más területein is kipróbálni magam. Visszatérve a névválasztásra, mivel én nagyon szeretem több oldalról, oda-vissza megvizsgálni a dolgokat, kiforgatni a szavakat, és általában mindennek a vicces oldalát meglátni, nagyon megtetszett a Vicc a verza névötletem. Ez a latin vice versa (jelentése: oda-vissza - a szerző) szóösszetételből ered, A köznyelvben gyakran vica verzaként emlegetünk leginkább (helytelenül - a szerző). Gyorsan beírtam a keresőbe, hogy van-e már ilyen névvel Facebook-oldal, és mivel nem volt, egyből le is stipistopiztam.

Fenomena: Mióta foglalkozol szójátékokkal?

M.P.: Mióta az eszemet tudom. Egészen kicsi koromban már anyukámat kérdeztem a konyhában, hogy miért pont úgy hívják azt a zöldséget, hogy karalábé, miért nem karakézé. Hiszen a kar és a kéz jobban összetartozik, mint a kar és a láb, nem igaz? Vagy később, amikor már olvasni is megtanultam, láttam egy Delikát ételízesítőt az asztalon és megfigyeltem, hogy ha megcseréljük az első és utolsó betűit, akkor kijön, hogy teli kád. Általános iskolában elég visszahúzódó voltam, de azért már ott is rájöttem, hogy képes vagyok megnevettetni másokat, mikor egy földrajzatlaszban az Amerikai Egyesült Államokat átjavítottam Egybesült Államokra.

Fenomena: Hogyan jutnak eszedbe? Látom, elég "termékeny" vagy, naponta többet is kiteszel. Csak úgy "beugranak"? Aztán, ha beugrik egy, elkezd szárnyalni a fantáziád, s még több jut eszedbe?

M.P.: Legtöbbször az ötletek találnak meg engem, az élet hozza őket. Nemegyszer előfordult, hogy a feleségemmel beszélgettünk, és abból alakult egy-egy vicces szituáció. Gyakran tesztelem is rajta a poénokat, elég jól tűri. De egy felirat, egy név, egy történés, vagy bármi átalakulhat viccé a fejemben. Csak ritkán van, hogy nem jön semmi. De ha jön egy ötlet, és épp nincs rá időm, akkor gyorsan beírom a telefonomba, aztán később foglalkozom vele. Néha egy viccről eszembe jut egy másik is, amely még jobb is, mint az eredeti.

Fenomena: Mit gondolsz alapjában véve a magyar nyelvről? Bámulatos, amiket kitalálsz. Sokan úgy gondoljuk, a magyar nyelv a legfantasztikusabb a világon, nos, ahogyan a Te vicceidet elnézem, még inkább rájövök, hogy ez bizony így van... 

M.P.: Köszönöm, erről most beugrott egy hasonlat, hogy olyan, mintha séf lennék, aki vicceket tálal fel nektek a Vicc a verza nevű étteremben. A magyar nyelv első osztályú alapanyag, ezért könnyű jót kifőzni belőle. Én személy szerint imádom a magyar nyelvet, és nagyon büszke vagyok rá, hogy magyar lehetek. Valóban az egyik legkülönlegesebb nyelv a világon.

Fenomena: Eleve jó voltál magyarból? Meg gondolom, angolból is, hiszen a "hunglish" poénok is jól mennek. 

M.P.: Mindig is szerettem a magyar irodalmat, a verseket, de a bemagolós részeket utáltam. Sosem voltam különösen kiemelkedő sem magyarból, sem semmilyen más tantárgyból. Gyerekként sokat olvastam, leginkább kalandregényeket. Gyakran nyári szünetben is, amíg a többiek kint fociztak. Iskolában nem tanultam angolt, csak egy kis oroszt, meg németet, de azokat sosem kedveltem. Az angolt viszont szeretem. A feleségem egyébként angoltanár, amúgy meg 2013 nyara óta London egy nyugisabb részén élek a feleségemmel, két gyermekemmel, s két macskánk is van. Egyébként felszolgálóként dolgozom. Úgyhogy már elég jól rámragadt ez a nyelv is.

Fenomena: A fotókat Te készíted, vagy stockfotókkal dolgozol?

M.P.: Legtöbbször nem saját fotóval dolgozom, hanem ingyenesen letölthető képeket használok, gyakran szerkesztem is őket. 

Fenomena: Tényleg, hogyan működik ez? Meglátsz egy képet, s eszedbe jut róla valami, vagy pedig fordítva van?

M.P.: Általában előbb születik meg az ötlet, és aztán keresek hozzá képet. Gyakran több képből ollózom össze a végeredményt. Az egészet a telefonomon szerkesztem, gyakran két-három alkalmazást is használok egy képhez. Az egyikkel körbevágok dolgokat, ha mondjuk más háttér kell, a másikkal a szövegbuborékot rakok rá, satöbbi.

Fenomena: Egy kedves ismerősöm, Maczák Péter létrehozott egy oldalt, "Hááát, ez kééééész!" címmel. Így találtam rád. Elég sok poént megosztottak, ami a Te fantáziád szüleménye. Zavar az, hogy megosztjuk a poénjaid? Hogy tetszik az oldal? Vannak konkurenciáid, mit gondolsz róluk? 

M.P.: Egyáltalán nem zavar, sőt, örülök neki. Így több emberhez eljut az egész, hisz' ahogy mondtad, te is így találtál rám. Tetszik az oldal, eddig rengeteg jó poént láttam rajta.

Van néhány szóvicces oldal, akik saját poénokat készítenek, mint például YouPitör, amit Takács Péter csinál, vagy a Fárasztás, Vesco Dani oldala, akikkel baráti a kapcsolat, szeretem és tisztelem őket, nem gondolok rájuk konkurenciaként, hiszen ők inspiráltak, hogy én is elkezdjem a saját oldalam. Vagy ha már itt tartunk meg kell említsem személyes kedvencemet, Hartay Csaba író oldalát, a Viharsarki Kattintóst, ami fanyar, ironikus humorával, szellemesen tálalt cinizmusával vett le a lábamról. Csabival és a Viharsarki társszerzőjével, Tyahun Gáborral szintén nagyon jó a kapcsolat, ők is szeretik és követik a Vicc a verzát, gyakran kommentelünk egymás posztjaihoz, ezzel is inspirálva egymást. 

Fenomena: Gyanítom, Te vagy a legnépszerűbb. Mennyi követőd van?

M.P.: Bevallom, jólesik, hogy ezt mondod, de nehéz elhinnem, hogy én lennék a legnépszerűbb. Jelenleg tizennyolcezren követnek, ami így leírva szintén elég hihetetlen. Emlékszem, amikor kijöttünk Angliába, azon aggódtam, hogy itt nem lesz kivel megosztanom a szóvicceimet, és most: tessék. Itt vagytok 18 ezren, ami roppant felemelő érzés. Köszönöm!

Fenomena: Mi is köszönjük. :-)

Peti oldalát itt találjátok: https://www.facebook.com/peti.magyar979

A másik MP oldalát pedig itt: https://www.facebook.com/groups/899736400049749

Mindkettőhöz bátran csatlakozhattok, nem tesznek fel kérdéseket a srácok... ;-))