Miért Kerti szonáta? Gondolkodtam el, mikor a kezembe vettem Finy Petra író, újságíró, költő friss kötetét, amely az Athenaum Kiadó Kft. gondozásában jelent meg. Már maga a borító is gyönyörű: Földi Andrea kezeinek munkáját dicséri. Egymásba fűződő virágok, citrusillat: ám több összetevője is van az "aromának", ezt csak akkor érezzük, ha elkezdjük az olvasást.

Ha már szonáta. Ahogyan elolvastam a könyvet, nekem a szimfónia műfaja is eszembe jutott, egy olyan összetett szimfónia, mely tartalmazza ugyanúgy a mélységet, mint a magasságot. A hallgató katarzist érez, mivel talán olyan gondolatok is "megcsaphatják" az elődás közben, mint a szeretet, a bánat, a letargia, majd ezek váltva egymást. A résztvevő csak ámul és bámul, behunyja a szemét, s a világ szinte összes érzése megjelenik a lelkében. A zenészek néha lágyan muzsikálnak, néha erőteljesebben, néha egészen hangosan szólnak, szinte még a színház csillárja is átérzi az élményt. Olykor megriad, olykor örömet magába szívván mozdul meg. 

Nem is csoda ez a kötet egy Mozart-szonáta is lehetne, csak itt nem hangok vannak, hanem betűk. Ezek éppúgy csilingelnek, mint a fantasztikus zeneszerző alkotásai. A betűk életre kelnek, s táncolnak, néha lágyan, akár egy keringőben, néha "durván", mintha egy rockkoncertet játszanának.

Finy Petra más szemszögből mutatja be a második világháborút, mint azt ahogy általában szokás. A nők bátorságát és lelkierejét helyezi előtérbe. A mű maga fikció, de szereplői olykor létező személyek, csak éppen nem nevükön szólítva őket. Az író szavaival élve: "A Kerti szonáta tisztelgés azok előtt is, akik változtatni akartak a rendszeren, és főként azok előtt a nők előtt (Rajk Júlia, Ember Judit, Solt Ottilia, Hodosán Róza stb.), akik oly nagy szolidaritással, bátorsággal és érzékenységgel dolgoztak a társadalmi változásokért, mégis gyakran elfejtkeznek róluk.)"

Folyamatosan megismerjük a három legfontosabb szereplőt, az idős Magdát, testvérét Médit, s Fridát. Mindegyikük más-más személyiség. Magda derékfájdalommal is lelkesen rendezgeti kertjét, amelyben majdnemhogy A-tól Z-ig virágzanak a gyönyörű és illatos növények. Folyton odafigyel rájuk, Médi pedig segít a kertészkedésben, de lelkiekben teljesen más, mint testvére. Éppúgy, mint Frida, aki kissé furcsának tartja Magda lelkesedését, ő egészen más. Férfias külsőre és belsőre is egyúttal. 

A történet 1987-ben játszódik, a rendszerváltozás előtt. Nagy a feszültség. Közben a virágok szonátája mégis szól. Finy Petra a zenei műfajnak megfelelően érzékelteti a helyzetet. Néha mi, olvasók is "szorongunk", megpróbáljuk átérezni a helyzetet, máskor viszont fellélegzünk, mert Petra mindig megemlít egy-egy virágot, s ilyenkor kicsit mi is megnyugszunk. A zene folyamatosan szól. A fő- és mellékszereplők nyelvezete pozitívan értve nem szokványos, néha a szerző olyan "szavakat ad a szájukba", amelyek nem csúnyák, de az indulatot remekül bemutatják. A szereplők között nyilvánvalóan akadnak besúgók is, és a többiek próbálják kitalálni, ki lehet az, illetve kik lehetnek azok. Így óvatosan viselkednek egymással. 

A nővérek (Magda és Médi) a műben idősek, ám visszaemlékeznek a második világháborúra is, amikor is gyermekként a legnagyobb kínok, fájdalmak, dörrenések közepette is kitartottak, nem adták fel a "harcot", küzdöttek az életben maradásért. 

"Mondom a mesét! Az igazságról szól, vigyázz..." Egy mondat a könyv végéről, ami az egész történetre vonatkozik. Finy Petra írt már regényt párkapcsolati válságokról és transzgenerációs traumákról is. Ebben a könyvében a megkezdett úton halad tovább: a magánélet és a közösségi létezés egymásba folyó kríziseiről beszél. Szabadságról és meghunyászkodásról, bizalomról és álurásról, hazugságról és lázadásról. Egyszerre szerelmi és történelmi regény - háttérben a '80-as évek ellenzéki mozgalmaival, házkutatásokkal, spiclikkel, máig feldolgozhatatlan közös múltunkkal." (Nyáry Krisztián, irodalomtörténész)

"A női történetmondás ősi hagyományát felevenítve állít emléket Finy Petra a magyar közelmúlt történetéből kihagyott nőknek - mint Rajk Júlia vagy a demokratikus ellenzék női tagjai-, illetve életeseményeknek - mint a második világháborúban elkövetett nemi erőszak -, akiknek és amelyeknek bizony ott lenne a helyük minden történelemkönyvben. Olvassák figyelemmel az összefonódó történeteket, amelyekkel régi adósságunkat törleszti a múltunkkal való szembenézéshez vezető úton." (Pető Andrea, történész, egyetemi tanár, az MTA doktora)

Jó szívvel ajánlom a könyvet nőknek és férfiaknak egyaránt.