A szerző Balatoni futár című friss alkotása már csak a cím miatt is kíváncsivá teszi az embert, miről szólhat vajon a regény. Miért pont a magyar tenger, s miért pont a XIX. század? No és milyen futárról van itt szó?

Tóth Gábor Ákos valószínűleg a tó nagy szerelmese lehet, hiszen többedjére írt regényt a Balatonról, nem is akármilyen stílusban, rendkívül sokszínűen, olvasmányosan.

Mint ahogyan az előszóban is íródik, a regény szereplői között felfedezhetünk valóságos és kitalált személyeket is. E képpen irodalmi alakokat is, mint például Jókai Mórt, s vele együtt feleségét, Laborfalvi Rózát. Még sorolhatnám... Ám a mű voltaképpen fikció: az író szépen ötvözi a megtörténteket a képzeletével. 

Kezdésképp máris három évvel találjuk magunkat az utolsó hazai kolerajárvány után. Egy fiatal újságíró Balatonfüredre kerül száműzetésképp. A helyiek fura alakot látnak benne, de mégis vannak olyanok, akikkel jó kapcsolatot ápol.

Szinte érezzük az akkori balatonfüredi "légkört", az ízeket, az illatokat. Amolyan csodás marketing is lehetne ez a tó északi fővárosának, tele érdekes beszélgetésekkel, leírásokkal. Pontos képet kapunk minden szereplőről, a tárgyakról, a környékről. Az író által máris Füredre teleportálhatunk. A XIX. századi fekete-fehér fotók máris színessé válnak, s magunk is szereplői lehetünk a regénynek, persze megfigyelőként.

Számomra nagyon szimpatikus, hogy a szerző bőven visz humort is a regénybe (némi szarkazmust, netán iróniát), így sokszor el is mosolyodhatunk olvasás közben. 

A csavar pedig a könyv vége felé kezdődik, amikor is a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője belebotlik egy eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe... 

A fotó forrása: Digitális Képarchívum (korabeli ábrázolás Balatonfüredről)