„Leejtette a telefonját”, „ezzel szexelt, azzal szexelt”, „megmutatta bájait”, „megcsalta a feleségét”. Abban a világban élünk jó ideje, amikor sok ember bizony szeret mások „kulcslyukán” bekukkantani. Bizony a szenzációéhség óriásira nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben.
A jelenség főleg az 1990-es évek végén kezdődött el igazán (azóta is tart), amikor megjelentek a „sztárok” – manapság divatosan mondván: „celebek”. Hogy énekesekről, színészekről, médiamunkatársakról – ecetera – ejtünk-e szót, az szinte tök’ mindegy. A tehetség megléte sem feltétlenül mérvadó. Van közülük, aki megérdemli, hogy szerepet kap a médiában, van, aki egyáltalán nem – az utóbbiakat „médiajelenségnek” nevezem én. Egy azonban biztos, jólesik a közönségnek olykor kinyitni az ablakot, s a nem lehúzott redőnyök, el nem húzott függönyök mögé belesni.
Kordos Szabolcs újságíró-szerkesztő már számos kötetet írt a kulisszák mögé tekintve. Bizonyos szakmákat sorakoztatott fel, korrekten mutatja be Hungary című sorozatában, mi folyik a „színfalak mögött”. Benézett több sötét színű lepel mögé is: hogyan mulat az elit, milyen az élet egy luxushotelben, hogyan zajlik az élet egy repülőgépen, beszélgetvén légiutas-kísérőkkel, netán pilótákkal. Sorolhatnám.
A legújabb kötete, a Showbusiness, Hungary. Az említett példák közül talán ez a legérdekesebb, mert tényleg egy olyan témát feszeget, ami bizony még azokat is érdekelheti, akik a bulvárújságokat messziről elkerülik. Meg kell jegyeznem, tényfeltáróan ír eme kiadványban: nem bánt meg másokat, rendkívül empatikus, s úgy ír alanyairól, hogy nem tudjuk eldönteni, éppen kivel interjúzik. Remek hozzáállás ez, ám másképp nem is igen tehetné, mert anonimként sokkal inkább őszinték az emberek, így a kötet igen hitelessé válik. Meg persze létezik a világon személyiségjog is.
Már ha a „sztár” szót meghallom, borsódzik a hátam. Kezembe vettem a könyvet, és azt mondtam magamban „érdekel ez engem?”. Véleményem szerint nem léteznek „sztárok”, csak népszerű emberek. Aztán elkezdtem olvasni az első fejezetet, s úgy fest, mélyen egyetértünk a szerzővel. Olvasom, olvasom, nem tudom letenni a könyvet. Nem gondoltam volna pedig. Olyan választékosan, izgalmasan fogalmaz, hogy bizony elképedtem. Neveket cserél fel, teljesen összekavar minket Kordos, hogy még véletlenül se’ jöjjünk rá arra, éppen ki mondja el titkait. Le a kalappal. Persze jól csengő vezetéknév-keresztnév párosokat említ, de az interjúalanyainak kilétét egyáltalán nem fedi fel. Olykor talán sejthetünk ezt-azt, találgatásainkat sem vehetjük azonban tutibiztosra.
Egyből a ’90-es évek zenéivel kezd, szót ejt az akkoriban ismert együttesek haknijairól, s egy menedzserrel beszélget. Rendkívül izgalmas téma. Lány- és fiúbandák, akiket szétszednek a tinik, szinte szó szerint. Menekülniük kell a formációtagoknak előlük. Nem énekelnek élőben a popikonok, a CD-t feltesz, s megy a playback. Ez azonban senkit nem érdekel, a közönség hatalmas, mindenki énekel, táncol, egyesek szerelmesek a lányokba vagy éppen a fiúkba. Így aztán azok kénytelenek eltitkolni, ha éppen feleségük van, és nekik pedig muszáj is lenyelniük a tagadást. A rajongók nyilvánvalóan reménykednek abban, hogy összejöhetnek majd a tagokkal… Persze akadnak idősebb fanok, akik sikerrel is járnak, a hírességek pedig olykor nem tudnak ellenállni. A pénz meg csakúgy dől – sőt, dézsából öntik.
Szerintem a kötet egyik legizgalmasabb része ez, ugyanis itt tényleg olyan dolgokat tudhatunk meg, amiket annak idején nemigen vertek nagydobra. Szép nők, helyes pasik. Jól táncolnak a színpadon, maguk elé tartják a mikrofont. Némelyikük tehetséges, valóban jól énekel. Én például személyesen találkoztam egy ilyen emberrel, akit hallván azt gondolja az ember, hogy „ó, ezt nem gondoltam volna…” Azóta is a pályán van, de már hallatja zseniális hangját – mindenki döbbenetére, hogy „ő az?” És persze akadtak olyanok is, akik szépek voltak, de valószínűleg igen hamisan dalolászhattak, ha a klipekben megjelentek, mindeközben azonban más rendkívül jó énekesek hangjára tátogtak. Szó szerint, akár a halak.
Az író kíméletlenül ír a bulvársajtóról is később: a blikkfangos cím a lényeg, illetve az, hogy fogyjon a lapszám. Több legyen az előfizető. Felvállalja azonban ezt a tényt, maga is része e tevékenységnek, de nagyon őszinte, s pozitív csalódás az egész lénye. A műve pedig tényleg igen olvasmányos.
Szeretnéd megtudni, kiket említ mégis szó szerint a szerző, netán találgatnál éppen ki az interjúalanya, betekintenél az olvasás által Te is a bizonyos kulcslyukon? Időt utaznál a popszakmában, a színházi világban, képzeletben részese lennél mindennek? Akkor Te vagy az az ember, akinek feltétlenül a kezébe kell vennie ezt a nagyszerű kötetet, amelyet nem fogsz tudni letenni – pláne, ha magad is éhes vagy… a pletykákra.
Megjegyzés: a kötetben név szerint is megjelenik egy-egy eladó neve (pletykáktól mentesen), de még ez is legyen titok. Egyelőre. Ezért nem teszek fel képeket.