A Párizs királynője című, igen izgalmas regényt az amerikai Pamela Binnings Ewen írta az 1900-as évek elejétől híressé vált ikonról. A kötet hiteles képet nyújt a művész életéről, ám a műfaj keveredik. Nem derül ki világosan, hogy a szerző "kiszínezte-e" a történetet. Avagy a Chaneltől a könyvben szó szerint elhangzott szavak, a munkatársaival folytatott párbeszédek valódiak-e. Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozólag nem találtam információt. Mindenesetre egy igazán izgalmas irományt vehetünk a kezünkbe.

Sok mindent megtudhatunk a hölgyről – aki a férfiasan nőies eleganciáról, parfümjeiről ismert. Leginkább az „ötösként” emlegetett, csodás illatú kompozícióról (hivatalosan Chanel No. 5). Ez még ma is szerepel a drogériák, parfümériák polcain. A regényből kiderül az is, miért pont az "ötös" nevet viseli a termék, valamint, hogy miért Coco (eredileg Gabrielle) lett a beceneve. Ám nem árulok el „kulisszatitkokat”…

Kissé ambivalens személyiség Chanel, aki nemcsak a divat világában vett részt, hanem a II. világháborúban is: annak elszenvedőjeként, de később kémként is. A kötetet ezért is ajánlom az olvasóknak, ugyanis egy másik oldalát is megismerhetik az egyébként finom úrinőnek.

Nálunk a nagyszerű írás a 21. Század Kiadó gondozásában, fordításában jelent meg 2021-ben – tehát egy abszolút aktuális kiadványról "beszélünk". 

Coco a németek uralma alatt sokat szenvedett, s mindent megtett annak érdekében, hogy a cégét ne veszítse el, s hogy a hetven összetevőből álló illatcsodának titkos receptje is az ő kezében maradjon. Igazi túlélő, ambiciózus dáma volt, ugyanakkor erős személyiség, sőt, antiszemita is, számos sötét titokkal.

"A Párizs királynője empatikus, de szókimondó kötet, magával ragadó történelmi regény. Az időtlen elegancia, az egyszerűség, a jázmin illatú parfüm mögött megpillantunk egy kétségbeesett nőt, akit a körülmények megoldhatatlan helyzetbe hajszolnak, és nem tud szabadulni a gondjaitól." - írja a Foreward Reviews elnevezésű amerikai magazin. 

Meg kell említenem némi asszociációt a regény kapcsán. Magam nagyon kedvelem a parfümöket. Olykor be is sétálok egy-egy parfümériába, hogy megtudjam, melyik újdonsült illatköltemény lehet kompatibilis a bőrömmel (minden illat más hatást kelt más-más ember bőrén, hiszen mindannyiunk bőre más-más illatú eredendően is, nyilvánvalóan a PH-értéknek köszönhetően). Amelyben jól érzem magam, s amelyik illatfelheje önbizalmat ad számomra, s láthatatlanul is felöltöztet, amely embertársaimat arra ösztönzi, forduljanak meg utánam: „hmm, vajon mi lehet ez az illat?!”.

Amikor elkezdtem olvasni e könyvet, csak azért tértem be vásárlás közben egy drogériába, hogy leemelhessem a polcról az „ötöst”. Már messziről tudtam, hol kell keresnem. Szinte kiabált utánam, „ne keress tovább, itt vagyok”. Nem ismertem ezt az illatot. Magamra fújtam: azt éreztem, Coco olyat alkotott, amelyben minden, a húszas-harmincas években járó hölgy is jól érezheti magát. Holott az alkotás színe igen sötét, ez pedig arra utal, idősebb korosztálynak szánták.

Át is éreztem az életérzést, annak ellenére, hogy én egy úgymond sportosan elegáns nő vagyok: egy plázában járok, hirtelenjében azonban egy 1940-es évekbeli partin találom magam. Coco ikonikussá vált "kis fekete" koktélruháját viselem. S a hátamon egy fehér gyöngysort hordok. A hajam lófarokból kontyba vált át, finom ékszert viselek a fülemen is, s körömcipő van rajtam. Mindenki utánam néz… Emiatt (is) azt gondolom, ez a könyv érdekelheti bármelyik nőt, stílustól függetlenül. Kicsit úgy éreztem magam, mintha teljesen kibújtam volna a saját bőrömből – fura érzés volt, de kellemes is egyben.

A nő tehát kemény asszony volt, aki részben szerelmes típus, részben nem vetette meg azt sem, ha több szeretőt tart… Mindegyik, az életében szerepet játszó férfira felnézett, csodálta az eleganciáját. Talán ez a tény is ihlette férfiasan nőies ruhadarabjait is.

Hangsúlyozom, hogy sanyarú sorsban élte meg gyermekkorát, szülei, édesapja nem igazán foglalkoztak vele, s testvéreivel sem – kolostorban nevelkedtek fel, s varróként dolgoztak.

Szegény volt, gyermekként takarított. Felnőttként mégis jó érzéssel gondolt vissza a jó emlékekre, amelyekben szintén bővelkedhetett. Nevezhetjük őt szerintem parfümőrnek is akár (illatokkal foglalkozó, parfümöket gyártó szakember, aki javaslatokat is tesz, miként válasszunk illatot magunknak - a szerző). Az illatokról sok minden eszébe jutott, s vidáman tekintett vissza általuk életének vidám éráira. Különösen meghatározó volt számára a jázmin illata, amely az "ötös" fő jegye (abszolút meghatározó illatanyaga).

"(...) Mindannyiunk életében van egy fordulópont, egy pillanat, ami mindent megváltoztat – a jövőt és a múlt iránti érzéseinket. (...) – ilyen volt számára, amikor "Papa" otthagyta őket. És Coco mégis talpra állt. Úgy vélem, sokat tanulhatunk tőle, noha már nem tudhatjuk őt az élők sorában.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet az olvasóknak (mivel részben történelmi regényről is beszélünk férfiaknak is), nagyon érdekes írás. Számomra kettőssége ellenére is szimpatikus a divatikon. Önökre bízom, mit gondolnak majd. A könyvet azonban kétség kívül nehéz letenni…

Képek forrása: 21. Század Kiadó; Pinterest