Az elmúlt hetekben volt némi remény arra - nekik és a zenekedvelőknek is -, hogy a szigorú intézkedésekből visszavesznek, s lehetséges fellépni, koncertre járni. Nem valósultak meg ezen "álmok", de úgy fest, van egy kiskapu...

Mint nagy zenekedvelő (és egyúttal nem "vÍrustagadó" - mily' divatos kifejezés lett ez...) magam is bánkódom azon, hogy egyszerűen nem tudok szórakozni. Nekem a szórakozás márpedig a koncert. És nemigen vagyok ezzel egyedül. 

Számos zenekar nem tud megélni - pláne, amelyek tagjainak nincs főállása - jelen helyzetben, hiszen semmiből nincs bevételük. A mindenkire rossz hatással lévő, tavasz óta tartó rémálom minden emberi lény idegeit marcangolja, kevés a türelem, az új "kiegészítő", a maszk, a megbetegedések lehetősége mindenkit frusztrál. Minderre a zeneterápia jó hatással lenne, ha lehetne. Nem elég azonban egy okostelefon és egy füles. Élőzene! Az kell!

Nos, mint említettem volt, valóban létezik kiskapu. Több formáció tart szobakoncertet például, sorolhatnám még a megoldásokat, persze a zenészek sehol sem látnak ilyen esetekben tomboló közönséget, s persze hiába imádnak a tagok a hangjukkal, a hangszereikkel adni, kapni, nekik is fontos, hogy megélhessenek. Belegondolván, ez elég szörnyű érzés lehet. A zenefanoknak meg az a rossz érzés, hogy nem tombolhatnak egy-egy fellépésen. 

Mi is a kiskapu? A minap részt vettem egy tök' jó online koncerten, ugyanis a Hard Rock Hotel Budapest kitalálta, hogy a közönségnek úgy is kedvez, ha nincs bevétel. Online-koncertadásokba kezdett a luxushotel. Tudni illik róluk, hogy általában a magyar popzenét képviselik, ha fellépésekről akad szó, ám most váltottak: tribute-zenekarokat is felölelnek. Remek "húzás". 

Ki ne ismerné Bryan Adams-t, a nagyszerű kanadai énekes-gitárost? (Nem mellesleg egy remek fotóst személyében, aki nem hiszi, járjon utána.) Nos, ha őt ismerjük, akkor talán azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon létezik egy remek zenekar, aki az ő dalait játssza - minél inkább hasonlítva az eredeti előadóra, s annak szerzeményeire. 

Korábban már írtunk a Room Service-ről, Csakvári László frontemberrel, Bryan "magyar szinkronhangjával" készítettünk interjút. Legnagyobb sajnálatomra - mint Bryan zenéjének kedvelője - volt némi fáziskésésem. Egy "véletlen" pillanatban, amikor az Everything I Do...-t hallgattam, bukkantam rá a Room Service-re - utólag is elnézést a magyar bandától, de tényleg körülbelül eltelt több mint egy évtized, s én még csak most kapcsoltam, hogy "azta!". 

Regényt tudnék írni, s hiába tehetném meg ezt a világhálón, nem gyötörném az olvasók idegeit. Sem. Nem fecsérlem a szót, aki nem hisz nekem, hogy mennyire zseni a magyar BA-tribute, az nézzen utána. Én most a koncertről írok pár szót, mondatot. 

Szóval Hard Rock Hotel. Sosem voltam még ott, de ezek után igyekszem mindezt pótolni. Meghívtak egy remek zenekart, luxus körülmények között adtak egy kiváló hangzású, látványú koncertet a Twitchen tök' ingyen, amelyhez hozzávetőlegesen 800-900 vájt fülű csatlakozott. Remek volt a stáb (a zenéről a későbbiekben...), s külön jó volt, hogy biztosítottak kommunikációt a zenészek és a hallgatóság közé. Sokan reagáltak, hozzászóltak az előadáshoz, amelyet kivetítőn látott a zenekar is, s a frontember lelkesen mosolygott, s válaszolt is ezekre, szinte mindegyikre. Piros pötty.

No, pontban 19:00-kor (ritka ez ám a koncertek körében, akad, hogy egy óra csúszás is van, ami elég idegőrlő...) a színpadon volt a Room Service (Bryan 2004-es albumáról nevezték el magukat). A stáb is pontos volt, s szerintem a "rajongók" már félórája a képernyők előtt ültek, mint ahogyan egy "igazi" koncerten szokás. De ott ugye még sorba is kell állni, itt virtuális sorban állás volt, s virtuális "az első sorban fogok tombolni"-hangulat.

Így tettem én is. Nagyon hiányzott már egy jó kis koncert, s nem csalódtam. Előre mondom, tízes skálán tízes volt a "cucc" (na jó, 9,5, de csak azért, mert nehogymá' ;-)), csak apróbb hibákat észleltem, de nyilván mindenkinek új volt ez a "vonal". 

A srácok "in medias res" elkezdték a várva várt "zajongást". Csákvári László énekes, gitáros remekül konferált a nem mindennapi környezetben, az elegáns hotelben. 

Elkezdődött a sok nóta, hozzávetőlegesen egy órán át tartott a zenebona. "Bryan" - noha nincs itt szó utánzásról, hiszen az énekes hamarosan saját lemezzel is előáll, saját szerzeményekkel - belecsapott a lecsóba, s elővette az énekeshez hasonló (! - nem ugyanolyan) énjét. Sokan megbélyegezték már őt, hogy nem egyedi, nem lehet őt hallgatván elvonatkoztatni a kanadai énekestől, de aki részt vett már koncertjükön, rájön, hogy ezen rosszindulatú megjegyzések talán csak féltékenységből erednek. A rajongók kétlem, hogy panaszkodnának, pláne, hogy az együttest külföldre is megannyiszor hívják. Nem véletlenül. 

Ő nem Bryan Adams, s mint a Fenoménának elmondta, nem is akar az lenni. Ha elmennék mellette az utcán, nem kiáltanék fel, hogy "Wow, itt van mellettem a híres zenész". Ugyan ebben a formációban Laca (ahogyan sokan nevezik) hajaz az énekesre hangilag és külsőleg is, a hasonlóság nem arról szól, hogy egy hasonmást látunk, hanem arról, hogy van egy fickó, aki azért EMLÉKEZTET Bryanre, mert a kedvence, mindenegyes dalát kívülről fúj, s mivel ő számára a favorit, nyilván beleivódott az ismert énekes minden mozdulata Csákvári László lényébe, előadásába - már ha Room Service-ről van szó. Tehát ő nem egy klón, ez akkor is így van, ha a Megasztárban vagy az X-Factorban a zsűri ezt másképp vélte, nézzenek utána a fiatalember munkásságának. Akkor egyértelmű lesz. Az, hogy a frizura és az öltözet hasonlít, az egy dolog. Ja, a hang is, de csak ebben a formációban... 

Szóval... felcsendültek a legnagyobb slágerek, mint Everything I Do I Do It for You, Heaven, Run to You... De felesleges felsorolni a körülbelül tizenkét dalt, szerintem nem lehetett panasz. Persze, beletettem volna a setlistbe még ezt-azt, de hát a végtelenségig nem tarthat ám a koncert, s ráadás sem volt a virtuális "vissza, vissza!" ellenére, ám ez azért valóban más, mint élőben. 

Le a kalappal a zenekar előtt, hiszen zseniálisak voltak mindannyian. Az énekes-gitárost már említettem, rajta kívül remekül helyt állt a billentyűs Hallgató Tamás (ő viszonylag új tag, sajnos a fotóinkon még nem látható - de legközelebb ;-)), a dobok mögött Lakatos Attila ült, Tóth Csaba "bőgőzött", vokálozott, Takács Attila szólógitározott, s szintén besegített a vokálba - ezúttal is. Remek hangszerelést hallottunk, remek koncertet, mindenki elégedett volt. Reméljük. A frontember apróbb hibáiról szót ejtett, de ez nemigen tűnt fel senkinek abban a bő egy órában, maximum, aki kötekedni akart, de ez szóba sem merült. Szőrszálhasogató sem leszek. Nem is nagyon tudnék az lenni ezen esetben. Nagyon élveztem a koncertet, s gondolatban az első sorokban álltam s denszeltem. S köszönet az élményért a hotelnek - IS.

És néhány videó: