A Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdiója, rendhagyó színész órákra készül idén ősztől. Erről és a színházak működési perspektívájáról beszélgetünk Kriszt László rendező, stúdió vezetővel.
- Sok minden változott a színházak életében!
Igen, teljesen megváltoztak azok a körülmények, amelyek a színházak ez idáig megszoktak. Mivel a színház egyik sajátja az élő-jelenvalóság, vagy is, mind a néző, mind az előadás élőben találkozik, ez mostanra a pandémia fenyegető megléte miatt, szükségessé tette, teljesen átalakította, magának a színháznak a működési mechanizmusait. Erre, minden színház, figyelembe véve az adottságait, lehetőségeit másként reflektál, tudva azt, hogy színház és néző, elválaszthatatlan egymástól. Szakmán belül, szoktuk mondani, sok minden nélkül is lehet színházat csinálni, de néző nélkül, lehetetlen.
- Milyen megoldásokat alkalmaz a színházi szakma?
Véleményem szerint, általános értelemben, nem sok választási lehetősége maradt, habár még reménykedik abban, hogy valami csoda folytán, a megszokott működés mechanizmus fog majd működni. Erre, lássuk be, csekély az esély, mert ha megnézzük, hogy maga a színház, zárt térben funkciónál, a nézők centikre ülnek egymástól, a színházak levegőcseréje mindenhol megoldatlan, szóval, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor a jövőben, mint lehetséges járványgócokként kell tekintenünk a mindenkori klasszikus színházra. Mindegy, hogy zenés, próza vagy táncelőadásról van szó.
- Ezek, nem jó jövőképet vetítenek előre!
Nem, sajnos nem. Addig amíg nincs meg a vakcina, amíg a lakosság döntő többségét nem oltják be, addig egyszerűen nincs megoldás. Ebből adódik a színház egyik működési válsága. Mert ha nincs néző, akkor nincs bevétel, nincsenek szponzorok, hiszen miért is fizetnének azért a reklámért, amely nem jut el a potenciális néző réteghez, és itt a kör be is zárul. Egyedül a kormány, (ez idáig) nagyfokú támogatása tette lehetővé, hogy ne menjenek tucatjával csődbe a színházak. De ez sem maradhat hosszú távon fenn, másrészt a kis színházak, az alternatív színházak, lassan de biztosan haladnak a csőd felé.
- Mi a véleménye az online színházi megoldásokról?
Igen, láttam az ez irányú kísérleteket, de valljuk be őszintén, az online színház, nem egyenlő, nem tudja pótolni a színház legnagyobb erejét, vagy is az élő kapcsolatot. Az emberek nagy többségénél amúgy is hátrébb szorult a színházi kultúra befogadása, hiszen elsőrendűvé vált a megélhetés biztosítása. Másrészt ott van maga az internet, a televíziók több száz csatornája, esetleg könyv és a rádió. Aki pedig ősztől megkockáztatja, hogy elmegy színházba, az azzal fog szembesülni, hogy hozzájárul, a járvány berobbanásához, s ő maga is megfertőződik, pontosan a színház zárt terének jellege miatt.
- Rémisztőbb mint gondoltam!
Igen, sajnos nem szívmelengetőek a kilátások, de ez van, ezt kell valahogy túlélnie a mindenkori színháznak, idehaza és a nagyvilágban egyaránt.
- A pandémiát mint egyik okként jelöltük meg, vannak még más okok is?
Igen, habár ez már kizárólag szakmai okként jelölném meg. Manapság a televíziós sorozatokból ismert (ál) színészekre mennek be a színházba többnyire az emberek. Akiket a televíziókban látnak, (sorozatokban) az számít sztárnak. Ugyanakkor az ismertség (legtöbb esetben) nem egyenlő a tényleges, értékkel bíró művészettel, hiszen ezek a tévés a sorozatok nem a színvonalról, hanem a gyorsan, könnyen befogadható, ezzel együtt múlékony szórakoztatásról szólnak. Itt már a néző csak, mint számadatként van jelen. Eltűntek a Darvas Ivánok, Sinkovits Imrék, Pécsi Sándorok, Kis Manyik, stb. Kimondhatom, hogy a színház (tisztelet a kevés kivételnek) értékeiben, devalválódott, értékét vesztette. Hiába a színházi sikerpropaganda azoktól, akik busás fizetésekért vezetnek színházakat, a színházi kultúrát szerető és értő nézőket nem tudják megtéveszteni, és ők az igazi nézők, nem pedig azok, akik a sorozatsztárok miatt mennek színházba. Nem véletlen az sem, hogy a fajsúlyos darabokat felváltotta az olcsó szórakoztatás kínálata, (megint csak tisztelet a kivételnek) hiszen melyik sorozatsztár lenne képes eljátszani egy nagy szerepet? Egyik sem. Ez a kereskedelmi televíziókból (évtizedekkel ezelőtt) elindult gagyi sorozatgyártás negatívan hatott vissza a színházakra. Pedig vannak zseniális színészek, csak ők vagy vidéken vannak, (az országos ismertség megszerzésének csekély lehetőségével), vagy Budapesten játszanak, de nem hajlandóak részt venni a minőség nélküli sorozatokban.
- Hogyan változik, maga a színészoktatás?
Maga a színész képzés szorosan összefügg a, színházi próbák struktúrájával, hiszen az is zárt térben történik, mindegy hogy egyetemi vagy középfokú oktatásról beszélünk. Ugyanúgy, ahogy megváltozott a színház működési mechanizmusa, ugyan úgy meg kellett változtatni a színészképzés struktúráját is. Itt persze vannak alternatív megoldások, például a kiscsoportos oktatás, több online feladatot kell otthon megoldani, hangsúlyosabbá válik az egyéni foglalkozás, többet kell olvasni a hallgatóknak. Mindenesetre nálunk kötelező lesz a képzés alatt a szájmaszk viselése, és a kézfertőtlenítés. Tudomásul kell venniük a hallgatóknak, hogy a biztonság a legfontosabb, és ezért el kell tudniuk viselni ezeket az óvintézkedéseket, legalább is, addig amíg a pandémia fennáll.
- Beszélgetésünk végén, milyen általános konklúzióval tudna élni?
Ami a színházak, pandémia átall kiváltott működési problémáit illeti, az meg fog előbb-utóbb oldódni és lehet, hogy pont ezek a katasztrofális hatások fogják a mindenkori színházat az értékkel bíróság irányába fordítani, s a gagyit meghagyja a kereskedelmi televízióknak és az internetnek. Mert mégiscsak a „színház örök küldetése” az értékteremtés.
- Aki szeretne többet megtudni a színészképzésről, az látogasson el a https://mindenamiszinhaz.hu/?p=851 weboldalra!