Kriszt László rendező, színdarab írására adta a fejét, s mint ahogy elmondta, nem tartja magát írónak, de a járvány okozta helyzet, s az abban (általa is) megélt félelmek arra sarkalták, hogy színpadi adaptációban mutassák be, Albert Camus A PESTIS című művét alapul véve, hogy milyen hatással van a járvány szülte  félelem az egyénekre és a közösségekre. Erről kérdeztük az író-rendezőt.

- Az elmúlt években legfőképp színházi rendezéseivel kapcsolatban halhatott önről a szakma. Hogy jött az ötlet, miszerint egy világhírű regényt dramatizáljon, ahogy ön fogalmazott, virtuális színházra?
Egyrészt maga a jelenlegi járványhelyzet volt az, amit mindenhol, mindenki átél az egész világon, és mindenki valamilyen módon a saját életén keresztül érez, amely végül is a színpadi írás területére sodort, másrészt, mielőtt belefogtam volna, beszéltem a HeArt Társulatvezetőjével, Kálmán Henriettával és Ripli Zsuzsanna színésznővel az elképzelésről, akik nagyszerű ötletnek tartották. Harmadrészt pedig bevillant, Kárer László, a L-Fly Music Crew vezetőjének, a nemrég általa mutatott új, elektronikus instrumentális zeneműve, ami inspirálóan hatott ahhoz, hogy végül is belefogjak.
- A járványtól hogy jutott el a félelemig?
Ez az a lehetetlen helyzetet, amely a legtöbbször félelmet generál az egyénekbe és a közösségekbe, félelmet a betegségtől, az egzisztencia elvesztésétől, az egyre reménytelenebb jövőképtől, tehát maga az élet adta helyzet az, amire reflektálni próbáltam, de tegyük hozzá, nem teljesen a magam kútfejéből, hanem alapul véve Albert Camus regényét, amelyet több mint 70 éve irt.
- A Félelem, ezt a címet kapta a színdarab. Miért pont ez lett az új előadás címe?
 Egy viszonylag zárt közösségbe lép be a pusztító járvány, akárcsak napjainkban, hiszen mindig az egyének összessége teszi ki, az adott közösséget, és így vagyunk ezzel mi is, amelynek a legkisebb eleme a család. És hogy ne untassam a leendő olvasókat, lényegében Camus regénye, végigkísér egy járvány lefolyását, s a mesélőn keresztül mondja el a történéseket. Egy szemszögből, a mesélő nézetéből láttatja az olvasóval, hozzáteszem, nagyszerűen, nem véletlenül vált, világhírűvé. De ha csak a regénybeli alapötletet veszem kiindulásként, az még nem teszi teljes-mértékben aktuálissá, hiszen míg a pestis gyógyíthatatlan volt, addig a koronavírus nem az, de ugyan úgy tud gyilkolni, nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is.  És itt jön be, maga a félelem, mint emberi attitűd.

- Mit ért ez alatt, megmagyarázná?
A regény, amely általában könyvformába kerül, a kezünkbe megadja a lehetőséget arra, (nem ritkán, így is teszünk) hogy letegyük, amikor úgy érezzük, s akár három, vagy négy részletben olvassuk el. A színház viszont egy olyan tér, dimenzió ahol a történetet egy meghatározott intervallumban kell, hogy befogadja a néző. Vagy is egy, egységes ívet kell, hogy bejárjon a színpadi mű. Tehát leegyszerűsítve: „valahonnan elindul, és valamin keresztül, elérkezik valahová”. De hogy visszatérjek az eredeti kérdésrészhez, Camus regénye az olvasáson keresztül láttatja (a mesélő által) az eseményeket, ritkán párbeszédek formájában, a színdarab viszont, élő, hús vér emberek (színészek) által van megjelenítve. A színpadon viszont élőben, testközelben látja a néző a történetet, annak helyzeteit, szituációit. Ezért kellett változtatni, egyrészt mert a színház, párbeszédek, ritkán monológok formájában közvetít, másrészt, olyan dramaturgiai ívet kellett kialakítani, amely követi a színház speciális törvényszerűségeit. És hát mag az aktualizálás is, lényeges szempont volt számomra. Ebben az értelemben kellett átírni vagy, ahogy mi fogalmazzuk színpadra alkalmazni Camus regényét.
- Mennyiben tartotta meg a regény történetét, és mennyiben tért el attól?
Maga a járvány, mint alaphelyzet, természetesen megmaradt, a regénybe megismert karakterek azonban átalakultak, mondhatjuk kibővültek, s ez által, személyesebbé váltak, az átírás egyik lényege is ez volt a részemről. A másik hogy új karakterekkel, új drámai elemekkel bővítettem ki, a már virtuális színházra irt előadás szövegkönyvét.
- Mitől érzi aktuálisnak ezt az új színpadi művet?
Úgy gondolom, hogy Albert Camus, A pestis című műve napjainkban vált igazán aktuálissá, akkor, amikor a 2020-as koronavírus járvány világeseménnyé vált. Olyan világjárvánnyal találta magát szemben a világ összes országa, amely sem egyént sem nemzetet nem kímélt. Mind ez akkor érte el a világot, amikor a globalizmus, háborúk, természetrombolás, vallási összetűzések, a szegénység, együttesen volt jelen a társadalmak 21, századi történelmében. A járvány kitörése előtt a fejlett világ eljutott odáig, hogy a közösségi kapcsolatai devalválódtak, a pénz mindenhatósága elsődlegessé vált, az egyéni önzés felülírt minden erkölcsi normát, az értékeket felváltotta az értéktelenség kultusza. Mindezekre jött a koronavírus járvány, talán, mint egy figyelmeztető jelként, hogy nagyon sok mindenen kell változtatnia az emberiségnek ahhoz, hogy megérhesse a következő 22. századot.
- Hogyan képzeljük el azt, hogy virtuális színház?
A jelenlegi helyzetben az élő színház nem megvalósítható, ezért döntöttunk úgy, hogy felhasználva az internet adta lehetőségeket, az olvasópróbák után, úgy fogjuk rögzíteni, összevágni az előadást, hogy mindig csak azok a karakterek lesznek láthatóak, akik az adott jelentben szerepelnek, ezzel is mintegy virtuálisan illusztrálva a színházat. Hozzáteszem, a virtualitás, soha nem lesz képes pótolni az élő előadást, de a jelenlegi helyzetben megpróbálunk a szükségből erényt kovácsolni. Természetesen a cél az, hogy a járvány megszűnését követően, a színházi élet visszaállása után, elő tudjuk adni élőben a színpadon is, hiszen a mindenkori színház erejét, varázsát, csak a színpadon képes létrehozni, kifejteni.
- Ha röviden kellene összefoglalni a leendő virtuális színházi előadást, akkor hogyan tenné ezt?
A helyszín egy Algériai város, amely a történet szempontjából szinte lényegtelen, mert lehetne bármelyik város a világban. Ebbe a (városi) közösségbe tör be a járvány. A pestis, felborítja a hétköznapok megszokott rendjét. Mire felfogják, hogy mivel állnak szembe, már késő. A járvány tragédiák sorát indítja el, s halál követ, halált. A félelem eluralkodik minden polgáron. A helyi vezetés csak követi az eseményeket, előjönnek az ügyeskedők, megszólalnak megmondók, de megjelennek azok az emberek is, akik megpróbálkoznak a lehetetlennel, menteni az embereket. Egy város, egy járvány, a felszínre jövő félelem, amely egyesekből megvetendőt, másokból követendő hőst teremt.
- Látva a társadalmunkban kialakult, járvánnyal kapcsolatos, egymástól különböző állásfoglalásokat, óhatatlanul felvetődik a kérdés, van e politikai üzenete a darabnak?

Nincs, nem is lehet. Ezt a problémát a mindenkori politika csak követni tudja, megpróbálva a negatív hatásokat csökkenteni, egyebet nem is tud tenni, hiszen ilyen precedenssel még nem találkozott egyik ország sem. Éppen ezért tartom lehetetlen megközelítésnek azt, hogy valamelyik (bal vagy jobb) politikai megközelítésből készüljön egy adott előadás, hiszen akkor pont azt veszíti el a színház, amelynek egyik saroköve az igazság, annak egyetemes emberi értékeinek a közreadása. Ezek okán, a járvány emberi, morális, negatív és pozitív hatásait igyekeztem előtérbe helyezni, hangsúlyozni, a történeten és a karaktereken keresztül és nem a politikait.
- Beszélgetésünk vége fele, mikor, hol és kikkel kerül bemutatásra?
Beszélgetésünk legnehezebb részéhez jutottunk el, hiszen április 30-án készültem el vele, de az óta is, akárhányszor újraolvasom, mindig találok benne igazítani, bővíteni valót, tehát ez még jelenleg is formálódik, alakul. Úgy érzem, ez majd a leendő olvasópróbák alatt is így marad. Több társulat is érdeklődött már, jelenleg azonban az egyeztetések fázisában tartunk. Akit pedig érdekel, ez az igazán érdekfeszítő előadás, és annak alkotói fázisai, a https://mindenamiszinhaz.hu/ weboldalon tudhat meg többet.