Edzésmánia- de hol van a határ?

A 21. század szépségideálja eltorzult. Mindenhol agyon sminkelt, vézna, túl izmos, márkás ruhákba öltöztettet Barbie és Ken babákat látunk. A fogyasztói társadalom azt üzeni, hogy csak akkor lehetsz valaki, ha követed a trendet. Egyesek bármit megtesznek ezért az életérzésért.

Persze nincs is azzal gond, hogy ha valaki egészségesen táplálkozik, sportol. Hiszen a legjobb gyógyszer az egészségre, a megelőzés. Ám mindez csak addig működik, ha megtartjuk a test és a lélek egyensúlyát. A nagyfokú teljesítménykényszer egyeseket szélsőséges irányokba terelhet: a karcsúság érdekében nagyon sokan elkezdenek koplalni, sportolni. Egyeseknél a túlzásba vitt diéta vagy testmozgás pszichés zavarokhoz vezethet, melynek előbb-utóbb testi tünetek megjelenése a következménye. Ezzel pedig eljutunk egy új típusú étkezési zavarhoz, az exorexiához, a kóros sportoláshoz.

 Ugyanazt a háttérdinamikát tartalmazza, mint az anorexia. A testsúly és az alak teljes kontrolljának a megtartása az egyre emelkedő edzésszámmal nem jelent mást, mint olyan szenvedélybetegség kialakulását, ahol az eredetileg egészségesnek induló mozgás válik a betegség tünetévé. A függőség kialakulása, hasonlóan a többi addikcióhoz, azt jelenti, hogy az illető egyre növeli az adagokat, edzés hiányában feszült és indulatos lesz, mindent megtesz azért, hogy a saját tervét véghez vigye. Az illető beteg, továbbra sem elégedett külsejével, kövérnek, puhának látja magát. Nem alakul ki betegségtudat, hiszen ő csak "egészséges és csinos szeretne lenni".

Ami egészséges, az káros is?

Az exorexia kialakulása észrevétlen, mert egészséges életmódnak látszik. A mögöttes gondolat, miszerint „nem fogyókúrázni kell, hanem ledolgozni a felesleget” eleinte nem tűnik fel, hiszen alapvetően szinte minden dietetikai tanácson elhangzik, a bevitt és elégetett kalóriák aránya a legfontosabb a hízás elkerülésénél.  Egy exorexiás ember naponta több órát tölt az edzésről, testsúlyról, alakról való fantáziálással. Nagyon fontos számára az edzés megtervezése és az „adag” emelése.  Ennek véghez vitele, pedig kielégüléssel és örömmel jár, bármilyen szigorú szabályokat is alkot magának. Számára az edzés minősége az élet minőségét is jelenti már, tehát olyan központi elemmé növi ki magát, ami elsődleges és elengedhetetlen. Ez pedig azt jelenti, hogy a testmozgás fokozásában egy tudattalan tényező játszik szerepet, az én jó állapotának az elérése, amihez képest nem számít a szociális izoláció, vagyis az a veszteség, amit a környezet, barátok, társasági élet jelent. A probléma késői felismerése súlyos gondokat okozhat. A beteg ugyanis a testi épségét veszélyezteti a túlzott mértékű fogyással, a test energiatartalékainak felélésével, a mértéktelen sportolás okozta ortopédiai elváltozásokkal. Ráadásul e testképzavar mellé gyakran társulhat más betegség is, mint az anorexia vagy épp a bulimia nervosa.

Mi a megoldás?

Az exorexia még új keletű, de kezelésében a szorongások és depresszió oldására gyógyszeres terápiák és feltáró pszichoterápiák ajánlatosak. A csoportos pszichoterápia hatékony, ahol a sorstársi érzés plusz terápiás hatásként van jelen. A legfontosabb tényező az önismeret, önbizalom, testkép és önelfogadás területe, hiszen ebben a betegségben is az öndestrukció a vezető tünet. Általában minden ilyen betegség gyógyítása csak akkor kezdődhet el, ha az illető felismeri és beismeri, hogy baj van vele. Külső nyomásra (családtagok, barátok) sikertelen kezelések történnek, mert nincs saját elköteleződés. Hiába mondják a többiek, „már karcsú és izmos vagy”, ez nem számít, ahogy a legtöbb táplálkozási zavar esetében sem.

Táplálkozási zavarok globálisan

Sokan azt gondolják, hogy a modern világ kitermelt magának egy újabb kórós függőséget, ami a szépségideál elérésével van összefüggésben. Az evészavarok három legismertebb típusa az elhízás, a kóros soványsággal járó anorexia és a falási-hányási ciklusokkal jellemezhető bulimia népegészségügyi kérdést is jelent, hiszen a kifejezett elhízás a hazai felnőtt népesség ötödét érinti. Egy 1994-es felmérés szerint a magyar lakosságnak 13-14 százaléka volt kifejezetten elhízottnak tekinthető, majd 2000-re számarányuk elérte a 20 százalékot. Európai összehasonlításban Magyarország a középmezőnyben van: a betegek száma becslések szerint 30-50 ezerre tehető.

Exorexia jelenleg az emberek 4-5 százalékánál fordul elő, és közülük csak kevesen fordulnak orvoshoz. Az evészavarok növekvő gyakorisága, valamint újabb formáinak megjelenése és ezek súlyossága a pszichiátriai ellátórendszer fejlesztését indokolja. Míg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában számos evészavar-klinika működik, Magyarországon mindössze 3-4 osztályon folyik megfelelő ellátás.

 A táplálkozási zavarokat illetően elmondható, hogy a téma rendkívül összetett, sokrétű és sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy beszéljünk róluk különösen napjainkban.