Erről beszélgettünk Kriszt László rendező-koreográfussal, aki, nem tartozott a nagy természet és klímavédők közé, de most már ő is úgy látja, hogy cselekedni kell, mert az utolsó órában vagyunk. Persze, mint elmondta, nem csapott fel klímavédőnek, inkább a színház és a tánc eszközeivel próbál hatni, felhívni a figyelmet erre az átfogó problémára.

- Na szóval, hogy is van ez, hogy jön össze a klímavédelem és a színház?
Kezdjük az elejével. Ha a 80-as években végig sétáltunk a Körúton a Nyugatitól a Blaháig, vagy a Rákóczi úton az Astoriától a Keleti pályaudvarig, akkor azt  vidáman megtehettük, jót beszélgetve megnéztük a kirakatok kínálatát. Ma, ha csak egy utcát kell sétálnia ezen a környéken, akkor megfullad az ember a rengeteg kocsi kipufogó gázától, a boltok pedig eltűntek, mert ki az a marha, aki megpróbál ezeken a helyeken sétálgatni. Csak a személyes benyomásomat mondtam el, de gondolom nem csak ezek a helyek váltak élhetetlenné Budapesten. Ha most csak azt veszem, hogy, a hozzám hasonlókat fosztottak meg egy ilyen jellegű élménytől, akkor az hagyján, de ezeken a helyeken emberek is élnek, csak ez nem jut eszébe egyik városvezetőnek sem. És ha ilyen az emberekhez való hozzáállás, úgy általában, akkor milyen lehet a természethez való hozzáállás? Elmondható hogy a levegő és a természetszennyezés az, ami végül is elvezetett a jelenlegi klímaváltozáshoz.
- Akkor ön, most világosodott meg ez ügyben?
Értem az iróniát a kérdésében, de úgy látszik kellett egy svéd kislány, Greta Thunberg, aki szívhez szólóan tudta megszólítania az embereket, s mit tagadjam, engem is. Szóval nagy a baj, olyannyira hogy a hozzám hasonló, ez eddig hallgatóknak is meg kell szólalnia, mert ha nem most, akkor mikor?
- Azt mondják erre a kislányra, hogy beteg!
Nézze, most mondhatnám, hogy az a beteg, aki ezt mondja, de erre a szintre nem mennék le, mert pont ugyan ilyen alpári szinten próbálták ócsárolni, hiteltelenné tenni őt. A kérdés nem az, hogy ki mondta, hanem az, hogy igaz vagy nem igaz az, amit mondott, és szerintem igaz, amit kimondott. Ugyan is nem várhatjuk el azoktól a nemzetközi óriás cégektől a másképp gondolkodást, akik éppen a környezetszennyezés melléktermékéből tettek szert milliárdokra. Hiszen nekik jelenleg is megvan a jól-fizetett kommunikációs eszköztáruk, arra hogy bedumálják az embereknek, miszerint nincs semmi baj, nem kell aggódni, az hogy rátok tukmáljuk a műanyag kaját, a cukros vizet, a rákot okozó autóinkat, az még nem a világ vége, csak hogy az emberek kezdenek eszmélni, s talán még időben.
- De manapság igen sokan szót emelnek a klímavédelem mellett!
Igen szerencsére, de maga a klímavédelem annyira általános kifejezés, hogy az egyes ember, egyszerűen elmegy mellette, mert nem tud vele mit kezdeni, vagy is, személyessé kell tenni, hogy minden ember érezze ennek a komolyságát és fontosságát, ebben lehet új a mi kezdeményezésünk, legalább is Magyarországon.
- Térjünk vissza, kicsiny hazánkba, mit vár ettől a kezdeményezéstől?
Semmit és mindent. A világot, a mindenkori embernek a természetvédelemhez, a klímavédelem elsődlegességéhez való hozzá állást nem tudjuk egycsapásra megváltoztatni, nem az a célunk hogy mi vigyük a világ klímavédelmi zászlaját, erre egy cseppet sem vágyunk, de arra igen, hogy a magunk módján végre valamit cselekedjünk ebben a piciny országban, s ez jelenti számunkra a mindent. Van egy tehetséges kreatív csapatunk, akik fiatalok és agilisak, ők alkotják a hajtőerőt.
- A felhívásukban olvastam egy megrázó idézetet, megpróbálom szó szerint visszaadni az olvasóknak, tehát: “Soha nem hittem volna, hogy a világban meglévő ellenségeskedéseknek, háborúknak, szenvedéseknek, a környezetpusztítás okozta kataklizma vet majd véget, s az emberiség nem egymás ellen, hanem egymásért fog tenni. Nagy ár ez egy bölcsességért, túl nagy ár”! K. L. Gondolom a K. L. az ön!
Igen, de nem én vagyok itt a lényeg, mert amikor megfogalmaztuk ezt a felhívást, akkor az egész világra kiható problémából indultunk ki, s szép lassan közelítettünk az egyes ember felelősségéhez, hozzáteszem, a magaméhoz is. Jelenleg inkább csak beszélünk, s nem teszünk szinte semmit, mert a gazdasági érdekek fontosabbak, pedig ha nem lesz a közeljövőben változás, akkor a ma kacagók, holnap maguk is áldozatokká válnak.
- Olyan mint egy sci-fi történet!
Hát akkor ez a legvalóságosabb sci-fi történet, amit valaha írtak.
- Sikerült a kezdeményezésükhöz, valamilyen kormányzati támogatást kapni?
Nem, de nem is kértünk, mert hogy ez csak egy figyelemfelkeltő felhívás volt a magyar művésztársadalom felé, egyébként egyre többen érdeklődnek vagy tesznek felajánlásokat, s ez jót vetít előre.
- Önök nem csak egy felhívást tettek közzé, hanem segítséget is felajánlottak!
Ebben kellett változnom/változnunk, mert eddig csak beszéltünk róla, de nem csináltunk semmit, jómagam is maximum a műanyag szemetet dobtam külön a kukába, de ez ma már kevés, nagyon kevés. Ha mindenki csak a maga módján tesz hozzá tettel, ésszel, vagy csak odafigyeléssel, akkor elindulhat az igazi klímavédelmi harc. Ezért ajánlottuk fel, a kommunikációs stratégiák kidolgozását, a klímavédelemmel foglalkozó szervezeteknek, /politikamentesen/ mert nagyon fontos hogy mindez miképpen van kommunikálva, emberközelbe hozva.
- Felteszem még egyszer a kérdést, hogy jön össze a klímavédelem és a színház?
Kreatív művész kollégáimmal megirtunk egy Európa Uniós Klímavédelmi Kulturális Projektet, amit elküldtünk az Európai Uniós illetékes szervezetéhez, valamint Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak és Áder János Köztársasági Elnök úrnak. 
- Akkor ez sokkal több, mint egy felhívás?
Igy van, sokkal több, de egy Európai Uniót átívelő, több éves kulturális projektet mi nem tudunk finanszírozni, ehhez partnerekre van szükség, s ha ez a klímavédelmi kulturális projekt Magyarország jó hírnevét is erősíti, akkor talán a magyar művészek lehetnek, az Európa Unió klímavédelmi harcának kreatív elindítói.
- Köszönöm az interjút, és aki többet szeretne megtudni erről az egyedi kezdeményezésről, az látogasson el a https://mindenamiszinhaz.hu/ weboldalra.