No de ami ebben a szűk 40 percben történt, nos, erről érdemes beszámolnunk. A főpróbát követően gyorsan lecsaptam a monodráma rendezőjére Kriszt Lászlóra, és rögtön faggatni kezdem arról, amit értettem, s amit nem értettem.
- Akkor kezdjük azzal, hogy ez most egy szociográfiai vagy egy, a jövőben játszódó futurista darab?
Hát, ha már igy tette fel a kérdést, akkor mindkettő. Ugyan is, a történetben, egy sextelefon szolgáltatást nyújtó fiatal nő, egy napjának részletét láthatjuk, kapcsolatainak azon minőségi és mennyiségi viszonyait, amelyek a /rendszerváltás/ 90-es évekre volt jellemző, tehát nevezhetjük mindezt, egyfajta szociográfiai tükörnek.
- Tehát ez a főhős nő, belefog egy sextelefon vállalkozásba!
Igen, de mint a társadalom nagy többsége anno, ettől még nem változott, nem lett műveltebb, kulturáltabb, maradt, aki volt. Ugyanis, ahhoz hogy az ember együtt tudjon haladni a /bármikori/ változásokkal, szükséges hogy minőségben maga is változzon, fejlődjön. Ez akkor nem történt meg. S ami még ennél is súlyosabb volt, hogy ugyan úgy megmaradtak az emberi és társadalmi problémák, amelyek szépen lassan, a rendszerváltó Magyarországon, szinte mindenkit felőröltek, felemésztettek, a többséget legalább is minden bizonnyal.
- Igen, ezt talán értettem is, de mit árult, mert, hogy ez is szerves része a darabnak, de csak nem tudtam meg!
Az hogy mit árult, vagy mit akart eladni, végül is, nem derül ki a darabból, /írói koncepció/ de az igen hogy a főhős nő, valami végső kétségbeesésében, valami olyant próbál pénzzé tenni, ami az embernek az utolsó szalmaszál szokott lenni. Ezzel a szerző utal arra az időszakra /90-es évek/ ahol voltak nagy nyertesek, a kisebbség, és voltak vesztesek, a nagy többség. Ha még emlékszünk, akkor szabadult ránk, az addig megvetett, kigúnyolt kapitalizmus. Előtte több mint 40 évig, az ellenkezőjét tanították mindenkinek, mindenhol. Tehát ami addig biztos volt, az egy szempillantás alatt elpárolgott, mindenki próbált valami mást csinálni, mint előtte. Ennek viszont iszonyatos következményei lettek, mert rengetegen mentek tönkre váltak alkoholistává, lettek öngyilkosok, stb, hiszen az addig érvényes szabályok eltűntek az életükből. Legtöbben utánozni próbálták, a nyugaton bevált pénzszerzési formákat, hát ilyen ez a mi fő hősnőnk is. De a többsége nem azért próbát váltani, vállalkozni, mert ezt szerette volna, hanem mert minden megváltozott az őt körbe vevő társadalomban. Ez a monodráma, habár nagyon magával ragadó, egyáltalán nem könnyű, mert minden, ami lényeg, ami fontos, arra csak utalva van, mind ezt kibontani, és személyessé tenni, a majdani nézők feladata lesz.
- Kezd egyre bonyolultabb lenni, pedig én pont egyszerűsíteni akartam.
A darab története sem egyszerű ugyanis, egy egész generációs problémát hordoz, /a monodráma műfaján keresztül/ egy szextelefonos szolgáltatást nyújtó nő által, mert amiről maga a történet szól azt ön, csak a történelemórákból vagy a szüleitől ismerheti. Ma már ennek a korszaknak a nagy veszteseire senki sem emlékszik, pedig voltak nem is kevesen, lényegében egy ilyen vesztes nő Éva, a főhős nő.
- Értem, mit lehet tudni a szerzőről?
Pelle János, tanárom volt a Rabbiképző-Zsidó Egyetemen, s amig nála tanultam, megismertük egymás munkásságát, kiderült, hogy ő a vérvádak magyarországi történetének, egyik legnagyobb szakértője, de a mindenkori valóságmegélése, több irodalmi alkotásban is megjelent. Ő pedig megismerkedett az én rendező munkáimmal, felfogásommal. Elolvastam több művét és ez tetszett meg először, mondtam, ezt szívesen színpadra állítanám, mert emberközeli, s mert meghökkentő!
- Erről jut eszembe, miért van a darab végén egy óriási csavar?
Anélkül hogy elmondanám, hogy miről szól maga a darab, hiszen ezért lesz, majd érdemes megnézi, főleg a fiataloknak. Tehát ez az időugrás, arra utal, hogy az, amit mi hétköznapi emberek megélünk a fiatalságunk és életerönk teljében, az igazából egy szempillantás, a történelemben.
Ady „Nagy kéz törvénye” című verse jut eszembe, vagy is az, hogy amiben hiszünk, /ideológiai értelemben/ s ha kell, egész életünket is alárendeljük, az egy másodperc alatt köddé vállik, s mi ott maradunk egyedül, a bajainkkal, a problémáinkkal, a magányunkkal. Mindez megjelenik a darabba, nem direkt, hanem indirekt formában.
- Nagyon tetszett a színésznő természetes játéka, egyáltalán nem az volt a benyomásom hogy ő, a szereplő, hanem mintha egy élő, előttünk játszódó szextelefonos világba csöppentem volna!
Nagyon örülök ennek, az imént mondtam, hogy Fónay Mártára emlékeztett Faltusz Alexandra fiatal színésznő, de nemcsak külsőleg, hanem a közvetlen, természetes játékában is. Tehetséges fiatal, aki ha igy folytatja, akkor sok sikere számíthat a jövőben.
- Miért mondta azt előbb, hogy inkább a mai fiataloknak ajánlja?
Mert egyrészt nem árt, ha képet kapnak az ő szüleik koráról /tudjuk, hogy a mai fiatalok igencsak kritikusak tudnak lenni/ s mert, mint már említettem, az időugrásnál, találkozhatnak azzal a jövőbeli világképpel, ami rájuk vár. Sajnos ugyan úgy, mint a szüleiknek, nem fogja elhozni a reménylett világot számukra, habár most még úgy tekintenek rá, vagy is a mesterséges intelligencia korszakára.
- No, ekkor vesztettem el a fonalat!
Akkor jó volt a dramaturgia, mert éppen ez az egyik mondanivalója a darabnak, vagy is az, hogy ami ma van, /akárcsak a 90-es években/ nembiztos hogy holnap is az lesz, másként, nagyon nehéz a /mai/ mindenkori fiataloknak felépíteni saját jövőjüket, akárcsak a szüleiknek, pedig anno ők is hittek valamibe.
- Az előadás végén, a meghökkenésemen túl, megsajnáltam a főhősnőt!
Igen, mert Éva, ennek a korszaknak az egyik nagy vesztese. Akaratlanul is, az egész akkori /álságos/ korszak jut eszébe azoknak, akik fiatalként megérték. De ezek a gondolatok minden nézőben előjönnek majd, anélkül hogy át-politizálódna a monodráma.
- Mikor és hol lehet megtekinteni ezt az érdekes monodrámát?
Úgy gondolom, hogy 2019. év vége felé már látható lesz, a tartalmi mélységek már megvannak, most jön maga a játék kialakítása, tehát melyik szövegrésznél, mit csinál Éva. Arra kérdésére pedig, hogy hol lesz bemutatva, több lehetőségünk is van, de amikor eldől, akkor kitesszük a weboldalunkra, ez még kb. egy hónap.
- Beszélgetésünk végén, kik közreműködtek az előadás létrehozásában?
Köszönöm a kérdést, mert a nemlátható kollégákon múlik igazán egy előadás megvalósulása, akárcsak a mi esetünkben, szóval: írta: Pelle János, Nympho: Faltusz Alexandra, Géphang: Farkas Tamás, Grafika: Kárer László, Videó: L-Fly Music, Online: Vég András.
- Köszönöm az interjúbeszélgetést, és aki többet szeretne megtudni az előadásról, az látogasson el a kamaraszínház honlapjára! www.kazanistvankamaraszinhaz.hu