Betty Plum még sosem volt szerelmes. De mintha áramütés érné, amikor új fiú érkezik a suliba, Toby ráadásul meghívja az alakuló zenekarába énekelni.
Betty kétségbe esik, hiszen Katnek már megígérte, hogy vele indul az iskolai fesztiválon. Kat megsértődik, és Betty Tobyn is egyre kevésbé tud kiigazodni, akire ráadásul Pearl is rástartolt. Bárcsak élne még az anyukája, hogy tanácsot kérhessen tőle! Amikor megtudja, hogy anyja ráhagyott a padláson egy titkolt levélcsomót a saját szerelmi történeteivel, Betty a levélköteget olvasva még inkább összezavarodik. Segíthetnek-e neki édesanyja történetei, hogy kiigazodjon a saját életében? Amit érez, az valóban szerelem? Milyen lesz az első csók? És segít-e megoldani az ilyen helyzeteket egy réges-régi Bettye Swann-lemez?
A Katicalányok sorozat második kötete szintén kellemes, könnyed olvasmánynak ígérkezett. A történet során megismerhetjük Bettyt a három barátnő közül. Az első kötetben keveset tudhattunk meg róla, ezt a hiányosságát az író a könyvben bőven pótolta.
A borító hasonló az első rész borítójához, itt nem a kék, hanem a rózsaszín szín dominál, és szintén modellt láthatunk a borítón.
Betty visszahúzódó, magának való lány, aki már a sztori elején szimpatikussá válik, amikor beesik a kerítésen és próbálja menteni magát egy kevésbé hihetőnek tűnő kifogással, miért késett a suliból. Ott rögtön szerelmes lesz a suli új fiújába. Betty, hasonlóan az előző történetből megismert Kathez, szintén csalódást okoz, amikor Toby bandájába belép énekelni, ezzel azonban cserbenhagyja barátnőjét.
A sztori cselekményes, kamasz énem biztosan szerette volna. Most is, mint általában sikerült beleélnem magam a történetbe.
Betty egy személyiségfejlődésen megy keresztül. A visszahúzódó lányból a könyv végére egy magabiztos lánnyá válik, aki végre tudja, hogy mit akar, bár erre csak csalódások és rossz döntések során jött rá.
Betty sajnos nagyon fiatalon, másfél-két éves korában elveszítette édesanyját, így szeretett macskájával és édesapjával él, anyukájáról csak néhány kép és a levelek maradtak meg, amelyek szintén nagy szerepet játszanak Betty személyiségfejlődésében. A könyvet olvasva végig olyan érzésem volt, mintha Betty nem tulajdonítana túl nagy jelentőséget édesanyjának és az általa írt leveleknek, bár úgy gondoltam, ez biztos amiatt van, mert még nagyon fiatalon veszítette el, nem is emlékezhet rá. Édesapja új barátnőjét Betty nehezen fogadja el, bár a könyv végére majdnem barátnők lesznek, Betty vele kapcsolatban is belátja, hogy rossz döntéseket hozott.
A három barátnő továbbra is imádja egymást, és elfogadóbbak egymással kapcsolatban.
Úgy gondolom, hogy a könyv tanulságos, láthatjuk belőle, hogy nem minden az, aminek látszik, és néha időt kell hagyni magunknak ahhoz, hogy tisztán lássunk, és jó döntést tudjunk hozni.
Kiadja: Móra kiadó