„Egy jó túracipő mindig legyen nálad” – mondta Lantos Gábor, amikor arról kérdeztem, melyek a legfontosabb dolgok közel 4 hónapos utazásán, mely többek között Grönlandot, Finnországot, sőt, a világ legészakibb IKEA-áruházát is érintette.
A Magyar Rádió Zrt. programszerkesztője nemcsak arra vállalkozott, hogy megmutassa, mi van a sztereotípiákon (piros tető, vodka, Joulupukki) túl, vagy betekintést engedjen olyan helyekre, ahova senkit sem vinne el egy oslói utazási iroda… Ő mindezek mellett változásra vágyott. E cél eléréséhez pedig nincs jobb módszer annál, minthogy az ember belevesse magát az ismeretlenbe.
Vagyis annyira mégsem az ismeretlenbe, hiszen Gábor már számtalanszor járt Észak-Európában. Miért pont ide vezetett az utad? „Egyszer csak bekattant valami” – hangzott a válasz. A januártól áprilisig tartó bekattanásról 100 nap északon címmel könyv is készült, melynek számos hazai bemutatóján bárki személyesen találkozhat az íróval.
Akinek erre nincs lehetősége, egy Facebook-oldalon azonnali információhoz is juthat például arról is, hol van igazából a világ legdrágább országa – nem, a válasz nem Japán, de még csak nem is Svájc – vagy hol kötött ki egyszer Bill Clinton a reggeli futás helyett. Jó, ezt a poént lelövöm: egy reykjavíki hot dogosnál.
Ma már bárki bárhova meg tudna szervezni egy 100 napos utat az interneten, mégis mi ebben a különleges? – kérdezhetnénk. Többek között az is, hogy a szerző 99-ből 95 éjszakát nem hotelekben, hanem 7, azaz hét különböző nemzet (grönlandi, norvég, svéd, finn, izlandi, Feröer szigeteki és legvégül dán) otthonában töltött, és így, természetesen, lényegesen nagyobb betekintést nyert az ország és a kultúra hamisítatlan valójába.
Ezenfelül pedig számtalan hasznos jó tanáccsal is gazdagodott; íme, az első: ha az ember kutyaszánra ül, bármilyen csodás élmény is az állatokkal együtt suhanni, a telefont jó mélyre pakolja el a vízhatlan hátizsákba, mert hiába hiszi azt, hogy ez vele nem történhet meg, akkor is le fog esni/összetörik/megfagy.
Mármint a telefon. Gábor mobilja, ha valakit érdekelne, nem eme tevékenység áldozata lett, de sajnos elveszett, így mi is csak interneten keresztül csíptük el az írót a svédországi Morában, még bőven utazása közepén. Korábban, Finnországban egyébként egy úgynevezett mökkit is meglátogatott, amelyek olyan, mindennel felszerelt vidéki házikók, melyeket bárki bérbe vehet. „Ameddig van mökki, addig nem érdemes szállodába menni” – állítja a világutazó. Én pedig hiszek neki.