Minden túlzás nélkül állítható, hogy Észak-Koreáról (hivatalos nevén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról) a szökőévnél is ritkábban jelenik meg hiteles és mértékadó könyv, éppen ezért hiánypótló mű Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból (Észak-Koreából a szabadságba) címet viselő dokumentumregénye.

Az amerikai újságíró – bő egy hónappal ezelőtt magyarul is megjelent, megrázó erejű és hangvételű – alkotása egy különös fiatalember, Szin Donghjok szörnyűséges életének – egy a világtól hermetikusan elzárt kényszermunkatáborban eltöltött – első 23 esztendejét meséli el a „főhős” által az újságírónak adott interjúi alapján. Hogy miért is írtam azt, hogy Szin Donghjok különös fiatalember? Nos, azért, mert ő „nemes egyszerűséggel” az első olyan észak-koreai rab volt, aki egy kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot, és élte le életének az első 23 évét egészen a 2005-ben történt szerencsés kimenetelű szökéséig oly módon, hogy addig semmit sem tudott a táboron kívüli világról.

Szökését és megmenekülését számos körülmény összejátszásának köszönheti, s amelyet egy fogolytársával együtt tervezett és kísérelt meg, ám rabtársát végzetes áramütés érte a tábort körülvevő drótkerítésnél, ami paradox módon Szin számára végül az életet jelentette.

Egy olyan világból, a kényszermunkatáborok embertelen körülményeiből volt képes megmenekülni, amelyeknek még a létét is tagadja a világ előtt az észak-korai hivatalos propaganda. Holott nagyon is léteznek – immár évtizedek óta – ezek a lágerek, és a könyv címében szereplő, egyben a legszigorúbbak között számon tartott 14-es tábor csupán az egyik közülük. Emellett érintőlegesen, – de cseppet sem mellékesen –, szó esik még a 15-ös és a 18-as számú kényszermunkatáborokról is, ahol ugyancsak mindennaposak a kegyetlenkedések.

Évtizedeken át tekintélyes amerikai lapoknak, így a The Washington Postnak és a The New York Timesnak is dolgozó Blaine Harden kötetében nem kíván hatásvadász módon az érzelmekre hatni, sokkal inkább törekszik a hitelességre – sikerrel. Persze egyáltalán nem meglepő mindez, hiszen a szerzőnek újságíróként évtizedeken át a politikai rendszerek összeomlásának a tanulmányozása volt a szakterülete.

Blaine Harden a világszerte nagy érdeklődést kiváltó könyvében kerüli a felszínes túlzásokat, és a tudományoskodó, elvont, bonyolult kifejezésmódot, de nincs is erre semmi szüksége, hiszen a valóság így is minden képzeletet felülmúlóan brutális és megdöbbentő.

Aki elolvassa az összesen 24 fejezetből álló, jegyzetekkel, forrásokkal, hiteles fotókkal és térképekkel illusztrált, hátborzongatóan izgalmas vonalvezetésű – még egyszer hangsúlyozandó: megtörtént eseményeket feldolgozó – könyvet, az joggal érezheti magát egy sajátos, orwelli világban, és okkal teszi fel a kérdést: létezhet még ilyen szörnyűség 2013-ban? Nos, a válasz roppant egyszerű: sajnos igen, nagyon is léteznek a könyvben részletesen taglalt borzalmak. Sőt, okkal feltételezhető, hogy még mindig százezreket dolgoztatnak és éheztetnek halálra a világ utolsó sztálinista diktatúrájában csupán azért, mert koholt vádak alapján ők és családjuk – akár több generációra is visszamenőleg – osztályidegennek bizonyulnak, legalábbis az elnyomó, paranoiás, kommunista rezsim szerint.

A könyv végén, amikor aszökött Szin Donghjok előbb Amerikában élve, majd Dél-Koreába, Szöulba költözve beszélget az újságíróval nem véletlenül mondja azt még évekkel a megmenekülését követően is, hogy ,,még csak most alakulok át állatból emberré”. Ez a mondata mindennél jobban kifejezi a kegyetlen Kim-dinasztia brutális elnyomó terrorgépezetének a működését, ahol a munkatáborokban sínylődő rabok fogságuk során meg sem tanulják az emberi érzelmeket, nem tudják értékelni, átérezni az emberi élet értékét, képtelenek szeretni, és egyáltalán, fogalmuk sincsen a táboron kívüli világról.

Mint azonban ennek a könyvnek a megjelenése és Szin Donghjok sikeres szökése is azt bizonyítja, márpedig repedések mutatkoznak a diktatúra falain, a kötetet pedig különösen aktuálissá teszi a Koreai-félszigeten az elmúlt hetekben ismét tapasztalható háborús feszültség, amelyben a kommunista északiak atomtámadással fenyegették meg déli szomszédjukat és annak közvetlen szövetségesét, az Egyesült Államokat.