Eurovízió. Évekkel ezelőtt e szó hallatán talán még bennem is ott motoszkálhatott az erős lelkesedés – némi naivitással egybekötve –, hogy „De jó! Idén majd hátha végre megmutathatjuk, mennyi tehetséges zenész akad Magyarországon, és szép helyezést érünk el!” Az utolsó pár rendezvény alkalmával viszont már pontos elképzelésem volt arról, hogy a kulisszák mögött valójában mi lehet a műsor koncepciója, célja. Nos, örülnék, ha azt jelenthetném ki, létezik a televízióban egy európai, zenei fesztivál, mely valóban a muzsikáról szól, valamint az európai emberek összetartásáról! Sajnos azonban nem mondhatom ezt… Ha néztünk már valaha úgy Eurovíziós Dalfesztivált, hogy nem a külsőségekre figyeltünk, azaz nem a műsor „fényét”, a szép díszleteket, a szereplők ruháit vizsgáltuk, hanem ténylegesen a zenét, akkor valószínűleg elég szomorú következtetésre juthattunk az adás végén… Természetesen kivételek, jól hangszerelt dalok, jó hangi adottságú énekessel rendelkező bandák elvétve akadhatnak, de javarészt mégsem ez a jellemző.

Egy-egy kiválasztott dal Magyarországon is „vitákat” szül, jelentősen megosztja a közönséget. A közösségi oldalakon gyakran találkozhatunk eurovíziós dallal kapcsolatos hozzászólásokkal: miért azt a szerzeményt küldjük ki a versenyre, amit, miért nem valami mást – és fordítva. Jómagam teljesen fölöslegesnek tartom az ehhez hasonló eszmecseréket, hiszen nehéz kiválasztani olyan előadót, aki mindenkinek minden szempontból megfelelne. Azonban az már szemet – vagyis inkább fület – szúr, amikor akaratlanul is szembetalálkozom a győztes művel, és azt tapasztalom, hogy a szövegvilág bonyolultsága nem sokkal haladja meg egy gyermekdalét... Ám legyen, végül is kell a változatosság, vagy ahogyan legyintve mondani szokás, a szöveget úgysem értik kint… Az pedig szinte már biztos, hogy lesz olyan induló ország bőven, melynek előadása a miénkkel összehasonlítva minden aspektusból alulmarad majd.

Összegezvén be kell vallanunk, hogy a nagyra becsült Eurovíziós Dalfesztivál nem kifejezetten arról szól, amiről szólnia kellene a címe és a beharangozók alapján: a zenéről. Egyrészt egy újabb lehetőséget ad a médiának (és a mögötte álló hatalomnak persze!), hogy mindenféle trükkökkel odaszegezze a nézőt a képernyő elé, s elérje, hogy beszéljenek a műsorban történtekről, és persze, hogy fizessenek favoritjukért SMS vagy hívás formájában. Ugyanakkor a nemzetközi felhozatalt is elemezve – nem csak a magyart –, arra a következtetésre juthatunk, többnyire elég híg a zenei kínálat… Ezzel szemben viszont jelentős szerepet játszik a pompa, a technika, az éppen rendező ország reflektorfénybe helyezése, az országok egymás iránti szimpátiájáról és unszimpátiájáról pedig nem is beszélve! Jómagam mint nagy zenekedvelő, a fentiek miatt különösebben már nem is követem az eseményt, mert még egy minden szempontból kitűnő dal és előadó sem érhet el benne jó helyezést – hacsak nem egy közkedvelt ország indulójáról van szó! Mindezt figyelembe véve, kérdem én, valóban A Dalról szól a fesztivál, s helytálló a megnevezése…?

A kép forrása: alfitude.com