„A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (...) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.” (Szabó Magda)
A játék mindannyiunk életében fontos szerepet tölt be. Olyan tevékenység, melynek során személyiségünk fejlődik, szárnyra kap. Fejlődünk, képesek vagyunk megmutatni érzéseket, gondolatokat, amelyek tudatunkban vagy épp tudatalattinkban léteznek. Képzeletünknek csak mi magunk szabhatunk határt. Minden gyermek életében elengedhetetlen, hogy a játék szerepet kapjon.
Egy híres pedagógus, Comenius azt mondta: „A játékon keresztül mindent ki lehet alakítani 6 éves korig, ami szükséges lesz egy életen keresztül, de ha megfosztom ettől a gyermeket, egy életen át sérült lesz.”
A játék mint eszköz csodákra képes. Létezik egy művészeti módszer, amely a játékosság személyiségfejlesztő hatására építve hozzásegíti nemcsak a gyermeket, de a felnőttet is ahhoz, hogy megismerje önmagát, képességeit, valamint fejlessze azokat a készségeit, amelyek az önismerethez elengedhetetlenek. Ez a módszer a drámapedagógia.
A drámapedagógia olyan csoportos játéktevékenység, melynek során a jelenlévők egy fiktív világot építenek fel közösen, majd ebben a képzeletbeli világban mint szereplők vesznek részt. Különböző események, életszerű helyzetek, meseszereplők helyébe képzelik magukat. Átélik az eseményeket, és egyéni megformálásban színműszerű megjelenítésre törekednek. Ezen a világon belül valós hétköznapi problémákkal találkoznak, és ezeket együtt értelmezik, eljátsszák. Annak ellenére azonban, hogy a színház eszköztárát alkalmazza, a drámapedagógia középpontjában a nevelés áll, és nem a közönség előtti szereplés.
A gyermek vagy felnőtt tehát mint cselekvő vesz részt a kitalált világban. A dramatikus tevékenység megadja a lehetőséget arra, hogy mindenki a saját személyiségét, egyéniségét vigye bele a szerepbe. A módszer dramatikus játékokra alapozva fejti ki hatását, fő célja pozitív változás elérése egymás és saját magunk megértésében.
Magának a drámának, amely kiindulópontja a tanulásnak, mindig az adott korosztály nyelvezetéhez, motivációjához kell igazodnia. Ez hozzájárul a dráma nyelvezetének tanításához, amely az egyes irodalmi művek megértéséhez elengedhetetlen. Segítséget nyújt egyéni és közösségi problémák megoldásához, valamint egyéni képességeink megismeréséhez, fejlesztéséhez. Könnyebbé teszi egyes tantárgyak, irodalmi művek megértését, feldolgozását.
A drámapedagógia fontossága abban rejlik, hogy folyamatosan önmagunkat fejlesztjük azáltal, hogy részesei vagyunk a drámajátéknak. Szereplésre, játékra, fantáziálásra, kreativitásra ösztönöz, miközben olyan utazásra invitál minket, amely során felfedezhetünk magunkban olyan rejtett képességeket, amelyeket korábban nem vettünk észre. Egyetlen dolgunk van, hogy mindez megtörténjen: JÁTSSZUNK!
A képek forrása: