Kínzó dolog a szerelem: először ad, aztán elvesz. Triplán. Hiszen míg a kapcsolat elején dúlnak az érzelmek, minden szép és jó, mondhatni már-már tökéletes, az együttélés során megkezdődik a mindennapi rutin, mely szépen, lassan kiöli a tüzet, a vágyat, az illúziót. Párkapcsolati szakértők és kutatások szeretik hangoztatni, hogy a házasság hetedik (és tizedik) éve számít kritikusnak. Ennek egyik magyarázata, hogy sejtjeink hét évente megújulnak. Ha azonban a hetedik évet túléli a kapcsolat, akkor nagy esély van rá, hogy a pár együtt éli le az életét. Erre a sémára húzta fel történetét Dan Mazer a film forgatókönyvírója (Borat, Brüno) és rendezője, csak épp a házasság első egy évére élezve ki a történetet.

Nat (Rose Byrne – Wicker Park, Trója, Casanova, Koszorúslányok) és Josh (Rafe Spell – Huligánok, Egy nap, Pi élete) gyorsan átesnek az ismerkedős-randizós fázison, és röpke hét hónap után össze is házasodnak annak ellenére, hogy személyiségük már-már idegesítően ellentétes, és alig ismerik egymást. Már rögtön az esküvőn mindenféle baljós előjelet tapasztalhatnak, ráadásul a barátaik sem jósolnak túl nagy jövőt kapcsolatuknak, hiszen ők már látják: túlságosan is eltér a két fiatal természete, életfelfogása. „Egy évet adok nekik” – hangzik el a film legelején ez a vészjósló mondat. Nat ambiciózus, karrierista, realista és talpraesett, Josh inkább elvont, művészlélek, aki szeret akár egész nap pizsamában flangálni a lakásban. Idővel maguk is rájönnek, hogy valami nincs rendben a házasságukkal, hiszen nem boldogok együtt, ezért párterápiára jelentkeznek. Igazából a párterápia kellős közepén találjuk magunkat, innen indul a film és a narrátorok – maguk a főszereplők – kronológiai elbeszéléséből áll össze a sztori.

A párterápiás időszakot ráadásul igencsak megnehezít, hogy Nat új ügyfelet kap a roppant sármos amerikai üzletember Guy (Simon Baker – A kör 2., Szex és halál kezdőknek, Krízispont, A mentalista című sorozat) személyében, és visszatér Afrikából a városba Josh előző nagy szerelme, az álmodozó, kissé elvarázsolt világban élő Chloe (Anna Faris – A házinyuszi, Édes és keserű, A szuper exnőm). A film végére kiderül, hogy az ellentétek valóban vonzzák-e egymást, vagy megdől ez a mondás.

A rendező  a film alatt folyamatosan ontja a „Borat-féle” poénokat. Stephen Merchant alakítja Josh legjobb, idióta haverját, aki olykor túllő a célon durva, őrült, szarkasztikus poénjaival. Összekuszált érzelmek egy valóságos, élethű történetben, melyben hiteles karakterek játszanak. Rose Byrne annyira karrierista akar lenni Nat szerepében, hogy túl jól sikerül megformálnia a céltudatos nőt. Rafe Spell is kitűnően alakítja a lúzer írót, aki elviselhetetlen humorával és modorával őrületbe kergeti fiatal, vonzó feleségét. Farisnek tökéletesen áll a merengő, magányos Chloe szerepe. Baker pedig azt hozza, amit várnak tőle: sármos, laza amerikai, aki azért nagyon jól eljátssza a szerelmes férfit – talán sikerül kitörnie a Mentalista bűvköréből.

S hogy miben más és ezáltal több ez a romantikus komédia a többinél? Egyrészt nagyon érződik rajta az angol humor és modor, másrészt pedig annyira magáénak érzi a néző a történetet, hogy tényleg együtt érez a szereplőkkel, azonosul velük. A film a házasság egy olyan periódusát és aspektusát mutatja meg, mely örökre megpecsételi két ember további sorsát.

Fotók: live.orange.com, www.aceshowbiz.com, www.hollywoodreporter.com