Tizenévesen szembenézni a halállal egyáltalán nem egyszerű. Egy 16 éves lány életének drámai időszakát mutatja be a carpe diem – élj a mának!, ragadd meg a napot!, használd ki az időt! – témájára, életérzésére hajazó mozi. Ez az elgondolkodtató, – életről és halálról azonban újat nem mondó – mozifilm nemcsak a fiatal főszereplő, hanem családja, barátnője, szerelme szemszögén, érzésein át hatol be lelkivilágunkba.
Jenny Downham 2007-ben megjelent regényének (Before I Die, magyar fordításban Amíg élek) filmadaptációját OI Parker vitte vászonra Most jó címmel. A film témája tehát adott, egy gyerek haldoklásáról van szó. Ez a szívbemarkoló téma pedig senkit nem hagy hidegen, már csak azért sem, mert nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne félne a haláltól. Persze máshogy érint meg bennünket a halál gondolata és szele, ha vénülő, ősz fejjel kopogtat értünk a vég, mint mikor fiatalon, reményekkel, vágyakkal, tervekkel teli életünk beteljesületlen marad, és minden álmunk szertefoszlik. Még jó, hogy a film középpontjában nem a haldoklás szörnyű folyamata áll, hanem az, hogyan éljünk előtte, addig.
A tizenhat éves Tessa (Dakota Fanning – Bújócska, A tűzben edzett férfi, Alkonyat – Hajnalhasadás I-II, Világok harca) halálos betegségben, leukémiában szenved, kevesebb, mint egy év van hátra az életéből. Úgy dönt, ír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenféleképpen meg szeretne tenni a halála előtt. Ebben van segítségére barátnője, Zoey (Kaya Scodelairo – A titánok harca, Üvöltő szelek), aki rögtön rábeszéli az első pont – a szex – mielőbbi kipipálására. Ahogy Tessa állapota egyre súlyosabbá válik, úgy kezdi más szemmel nézni a világot, meglátni benne az apró örömöket, és szép lassan megismeri az igazi szerelmet is Adam (Jeremy Irvine – Hadak útja, Szép remények) oldalán, ám azt is meg kell tanulnia, hogy nem minden olyan könnyű az életben, ahogyan azt ő elképzelte.
A „tíz dolog, amit megteszek, mielőtt meghalok” lista egyes részei számomra érthetetlennek és erőltetettnek tűntek. Szerintem egy tizenévesnek a halála előtt nem az a legfontosabb, hogy kipróbálja a drogokat, vagy hogy más módon törvényt sértsen. Zoey pedig minden őrültségben benne van, az akaratát folyton ráerőlteti Tessára, és nem veszi tudomásul, amit barátnője szeretne. A különös barátnő élete azonban egy csapásra felfordul, mikor kiderül, hogy gyermeket vár. Ezáltal valósul meg élet és halál örök körforgása a filmben. A felelőtlen barátnő pedig egyik pillanatról a másikra válik felnőtté.
A két lány karaktere mellett leginkább Tessa apjának a jelleme fogja meg a nézőt. Az ő alakítása a leghitelesebb. A két gyermekét egyedül nevelő férfi feláldozza a munkáját, hogy gondozza a lányát, minden vizsgálatra elkíséri őt, a téma valóságos szakértőjévé válik. Ahogyan igyekszik gyógymódot találni Tessa betegségére, ahogy érződik rajta, hogy mennyire nem akarja elfogadni a tényt, hogy a lánya rövid időn belül meghal, ezek mind-mind annyira emberivé teszik. Míg édesanyja csak a legsúlyosabb fázisokban szembesül lánya állapotával, és helyenként az volt az érzésem, hogy fel sem fogja, mi történik körülötte.
Tessa, ahogy múlik az idő, rájön: nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, olykor azért, mert amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire valójában szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak.
Felemelő, életigenlő és boldog – ez a rendkívüli film azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz a halál rideg közelségével.