A megnyitó beszédet Sárvári Zita művészettörténész, esztéta tartotta. Röviden összefoglalta Jagica munkásságát. A művésznő és képei között erős megfelelést látunk, mert Jagica önmaga modellje. A műteremben való kibontakozás lehet önismereti folyamatok része, vagy akár lehet játék a különböző nemi, társadalmi szerepekkel. Alkotásai különlegessége többek között az, hogy az alkotó háttal kerül fel a portrékra, rejtőzködik. Munkái bemutatják saját generációja divatját, öltözködési szokásait. Általában ábrázolja képein a nőiség kulturális attribútumait: körömlakk vagy rúzs, de leginkább egy öltöztethető bábúként mutatja be önmagát, ezzel saját generációjáról általános következtetéseket vonva le. A képeket látva első gondolatunk talán az lehet, hogy ezek fotók, hiszen virtuóz anyagábrázolása miatt szinte érezzük a frottír durva anyagát, a sál puhaságát vagy az úszósapka ragadós gumiját. Jagica aprólékosan, anyagszerűen ábrázolja a valóságot. Képeit egy különleges művész-filctollal készítette el. A kiállítás február 8-ig tekinthető meg az Andrássy út 108-as szám alatt.

 „Egy igazán mai, egy igazán kortárs, urbanista karakter különböző megjelenései, aki neon kamuflázzsal rejtőzködik a beton dzsungelben.” (Sárvári Zita)