Nem vitás a „Murder”, – amely a maga nemében egy páratlan és egyedi kiállítás valóban sokkal több, mint pusztán egy gyilkos, illetve gyilkosság bemutatása, már csak azért is, mivel 21 minitárlaton, pontosabban szólva, szobán keresztül követhetjük végig azokat a szörnyű, emberi ésszel fel nem fogható, borzalmas és leírhatatlan rémtetteket , amelyeket a Vörösmarty téri „Üvegpalotában” egy utazó kiállítás részeként – London és Berlin után – a hazai nagyközönség is megtekinthet.
A „Murder” esetében nem csupán a hagyományos kiállításoknál megszokott üres frázis, és csupán a csinos idegenvezető hölgy által elmondott kötelező fontoskodás, hogy senki ne nyúljon semmihez, itt ennek tényleg komoly jelentősége van.
„Bemelegítésképpen” az erdélyi „vérgrófnő”, Báthory Erzsébet szobája adja meg az alaphangot a sajátos és bizarr időutazáshoz, hogy aztán mindez Drakula gróf, azaz a havasalföldi Vlad Tepes legsötétebb középkort idéző rémtetteivel folytatódjék.
Nehéz lenne azt mondani a „Murderre”, hogy fokozatosan adagolja a borzalmakat, hanem sokkal inkább belevág a közepébe, hiszen hogyan is lehetne különbséget tenni és mérlegelni „Hasfelmetsző Jack” vagy éppenséggel a rosztovi rém, a szovjet-orosz korszak „emblematikus” sorozatgyilkosa, ha úgy tetszik, Hannibal Lectere, az 1994-ben golyó által kivégzett Andrej Romanovics Csikatilo bűnei között, aki saját magát egész egyszerűen „a természet tévedésének, egy vadállatnak” aposztrofálta, okkal, hiszen számtalan nő és gyermek áldozata életéért volt felelős.
A „Murder” egyik legbizarrabb állomása kétségkívül az a szoba, ahol a látogatók – akárcsak egy tárgyalóteremben az esküdtek – végignézhetik az USA történetében az egyik leghírhedtebb sorozatgyilkos, Theodore Robert Cowell, közismert nevén „Ted Bundy” 1989. február 24-én véghezvitt villamosszék általi kivégzését, ezt követően pedig sajátos aláfestő zenével kísérve időben visszafelé az időben megelevenedik előttünk a philadelphiai szörnyeteg élettörténete, aki a bírósági tárgyalásán 30 nő meggyilkolását ismerte be, de a tényleges áldozatok száma a mai napig ismeretlen.
A minden szempontból extrém, speciális hang-, látvány- és fényeffektekkel kísért vérfagyasztó tárlat sajátos időutazása az ún. meditációs szobában ér véget, amelyre néháy percig garantáltan szüksége is lesz a vérben, gyilokban és szörnyűségekben megfáradt látogatónak, aki lepihenve, csobogó szökőkút mellett elmélkedhet azon, mi miért történhetett meg. Fontos elmondani, hogy a „Murder” a tárlat konklúziójaként sem vállalkozik mélyenszántó tanulságok levonására, csupán annyit nyilvánít ki: senki sem születik eredendően szörnyetegnek.
A kegyetlen valóság vérfagyasztó tárlata május 31-ig látható az Üvegpalotában, és garantáltan emlékezetes „utazás” lesz annak, aki végül veszi a bátorságot, és úgy dönt, hogy megtekinti a leghírhedtebb sorozatgyilkosok rémtörténeteinek a hiteles krónikáját.