Használ az vajon, ha mások hozzák meg az ítéletet tettünk felett, és helyes, ha embertársaink egyből elítélnek minket? Fontos, hogy itt legfőképpen hétköznapi hibákról beszélek.

Néha nem értek egyet a normákkal, társadalmi elvárásokkal.

Az ember ősidők óta hagyatkozik ösztöneire, viszont az évszázadok során kialakított szabályok betartatásával fojtják le vágyainkat, és azt gondolom, néha épp ezért hozzuk meg a társadalom által sokszor elítélt rossz döntéseinket.

Ha jót is teszel, valakinek biztos nem fog tetszeni, ha rosszat, akkor nem biztos, hogy mindenki gyűlölni fog, de most hadd helyezzem a hangsúlyt a negatív oldalra!

Ember nincs a földön, aki ne hibázott volna valamiben – maximum nem derült ki, illetve nem gondolja úgy, hogy az hiba lenne.

Oly sokszor látom, hogy valaki évekig komoly munkaerő volt, és csupán egyetlen rossz döntés miatt került utcára, a főnökség úgy hozta meg ezt az ítéletet, hogy fittyet sem hányt eddigi munkájára.

Hogy alakulhatott ki, hogy ember egy másik ember főnöke, „gazdája” tud lenni? Ezzel nincs is akkora gond, mert minden törzsbe kell egy vezető, de miért nem lehet azzal könnyűvé tenni az egészet, hogy a kinevezett törzsfőnök a törzs többi tagjával karöltve, hatalomvágytól mentesen végzi a dolgát?
Miért szeretik, ha félünk tőlük? Ha gyomorgörccsel megyünk dolgozni? Miért az a jó főnök, aki egyáltalán nem empatikus, kegyetlen, felsőbbrendűnek érzi magát és okosabbnak mindenkinél?

Sok vezető félelemkeltéssel akarja kivívni magának a tiszteletet.
Akitől félünk, nem hiszem, hogy tudjuk valaha is tisztelni; akit igazán tisztelünk, attól inkább tartunk. Ez egészen más.

Ezen jár a fejem mostanában, s vajon meddig tart ez még?

Erős a gyanúm, hogy egyetlen kisüléssel, egy pillanat alatt lesz ennek vége, mert azt hiszem, kezd az emberiség magára lelni, nő az önbizalma s a kollektív önbecsülés.

Akkor mikor ez csúcsosodni fog (lehet, hogy nem a mi életünkben), minden véresszájú vezető futhat majd messzi fedezékbe, mert el fog múlni az ereje és hatalma. Ezt gondolom.
Ezek a gondolatok néha sok átfilozofált éjszakát, nagy dilemmát okoznak számomra.

Néha értetlenül állok az előtt (pedig tudom én, hogy ez az elfogadott blabla), hogy ugyanolyan törvényszegés, adott rossz döntésből született tett esetén ugyanaz az ítélet vonatkozik az elkövetőkre, pedig ezernyi sztori, élet, múlt, személyiség, egyéniség, típus, DNS-képlet létezik. Hogyan vehetjük őket egy kalap alá, hogy hasonlíthatunk össze két teljesen más történetet s embert?

Lehet, hogy ártatlan, de ugyanúgy gyanúsítják, mint a bűnöst. Lehet, hogy bűnösnek kiáltják ki, pedig nem tett semmit. Először jól meg vagy gyanúsítva mindennel, rád szórnak olyat is, amit nem tettél meg, úgy állnak hozzád, mint egy piszkos bűnözőhöz, pedig te egy jó ember vagy, tanulsz az esetből, csak rossz időben voltál rossz helyen. Persze aki folyamatosan lop, öl, csal, hazudik, bűnhődjön, mert nem tud, nem akar tanulni a tettei következményeiből, annak pedig ez az ára.

Azt gondolom, hogy a jó, bölcs tanítók hiányoznak mellőlünk. Azok, akiket tisztelünk, mert mindig adnak elegendő útravalót, tanulságot, ösztönöznek, hogy lépjünk rá magunktól a helyes útra, valóságban tartanak, jó értékrendre készítenek fel, és megtanítanak elfogadni a rossz döntések utáni következményeket, melyek igazából értünk történnek meg. Minden értünk történik!

Kegyetlenséggel nem megy senki semmire. Egy idő után a tanító továbbáll, és hiszem, hogy az ember automatikusan olyanná tud válni, amilyenné a mestere formálta, felhasználva azt, amit tőle kapott. Mindenkinek meg kellene találnia azt a személyt, inspirációt, helyzetet, tárgyat, bálványt, akire/amire hallgat, aki/ami jó felé viszi.
Minden döntés vezet valamerre, ad, formál, feljebb visz. Minden értünk történik, nem tudjuk elrontani, csak elfogadni magunkat a választásainkkal együtt, és ehhez nagy szükségünk van mások empátiájára, megértésére.
Akinek van ilyen inspiráló, tanító embere, helyzete, pillanata, tárgya, az nagyon szerencsés. Akinek még nincs, legyen befogadó, és járjon nyitott szemmel a világban! Nem fogja megbánni, ha megtalálja és hallgat rá, persze elsőként a szívünket kell figyelnünk, mit is mond.
Az első gondolat a jó, de döntéseinket meg kell fontolnunk.

Szép hetet!

Vera