Szerintem zseniális az ötlet, hogy egy kicsit helyre tedd az önkéntes vagy önkényes szövegírók okozta sokkot az olvasók fejében. Tényleg ennyire jó a helyesírásod?

Azt gondolom, a korrektúrázás azon munkák egyike, amelyre születni kell. Természetesen meg is tanulható, mint minden más, de ha "nem áll rá a szemed", akkor sokkal nehezebb dolgod van. Emlékezetem - és a szüleim elmondása - szerint, mióta írni tudok, kijavítottam a hozzánk érkező leveleket, mert már akkor bántotta a szememet, ha nem a megfelelő betű volt a megfelelő helyen, a televízióban olvasható feliratokról már ne is beszéljünk.

Nem nagy dicsőség, de én bármilyen szövegben kiszúrom a hibákat, viszont a saját írásaimat mindig átnézetem, mert vannak dolgok, amiben nem vagyok biztos, illetve már olyan sokszor láttam a szöveget, hogy belefárad a szemem. Szövegírók is igénybe szokták venni szolgáltatásaidat? 

Az emberek nagy része olyan, mint te. (mosolyog) Ők nem a betűket, szavakat látják, hanem a mondatokat, a leírtak értelmére figyelnek. Ez természetes, főleg, ha a saját gondolataidat írtad le. Ilyenkor általában előrébb jár az agyad, mint a kezed, tehát alapvetően nem az írásra figyelsz, hanem a mondandódra. Így természetesen szövegíróknak is szoktam segíteni. Van, hogy az egész szöveg átnézését kérik, de olyan is előfordul, hogy csak egy-egy szó helyes írásmódjára kérdeznek rá egy rövid üzenetben. Nagyon örülök, hogy manapság már egyre több írónak, szövegírónak, illetve cégtulajdonosnak igénye van arra, hogy a kezei közül kikerülő irományok nyelvhelyességi szempontból is tökéletesek legyenek. Ez azért is fontos, mert a magyar nyelv sajátossága, hogy egy-egy betű elírása vagy felcserélése is más értelmet adhat a szónak (ami alkalmanként vicces szituációkat is szülhet). 

Volt már olyan, hogy nem vállaltál el cikket?    

Erre még nem volt példa, nem kaptam még olyan megbízást, aminek a témája vagy a használt szavak, kifejezések élesen ellenkeztek volna a gondolataimmal vagy érzéseimmel. Az is igaz, hogy ha munkáról van szó, akkor igyekszem elvonatkoztatni, és nem a mondanivalójával, hanem a szavak helyes írásmódjával foglalkozom. Olyan előfordult, hogy munka közben megbántam, hogy elvállaltam a könyv korrektúrázását, mert olyan sok hiba volt benne, hogy négyszer annyi időbe telt kijavítani, mint egy másik, átlagos írást. 

Mit csinálsz, ha azt látod, hogy egy blogger - bár lelkes - pocsékul ír, mégis sorra kapja a megrendeléseket, tesztanyagokat? 

Úgy gondolom, mindenkinek magának kell tudnia, milyen munkát ad ki a kezéből. Ha ő meg van elégedve egy nyelvtanilag silány írással, amivel valószínűleg az olvasók egy része azonosítja és minősíti őt, akkor szíve joga, hogy ezt továbbra is így folytassa. Illetve amíg a többségnek nem lesz arra igénye, hogy szépen és helyesen megírt cikkeket, bejegyzéseket olvashassanak, addig bizony sok pocsék irománnyal fogunk találkozni. Én azon dolgozom, hogy egyre kevesebb ilyen szöveget kelljen olvasnunk. Ha bárki megkér, hogy segítsek, mert nem biztos a cikke nyelvi helyességében, örömmel teszek eleget a felkérésnek, főleg azért, mert ebből tudom, hogy neki igénye van arra, hogy profi munkával jelenjen meg az olvasói előtt. 

Mit csinálsz, ha belefásulsz az adott feladatba?

Ilyen szerencsére nem nagyon fordult még elő. Ha mégis akad egy-egy olyan munka, amelyet valamiért megunok vagy amelybe belefáradok, akkor picit félreteszem és előveszek addig egy másikat, hogy azzal is haladjak. Ha ehhez éppen nincs kedvem és a vállalt határidőkbe belefér, akkor megírok például egy blogbejegyzést a weboldalamra, vagy kitalálok egy nyelvi játékot, melyet a Facebook oldalamon osztok meg az olvasóimmal. Ezeket a fejtörőket nagyon szeretik, és kedves visszajelzéseket írnak, mert manapság már ritkán találkoznak hasonló feladatokkal.

http://www.helyesenmagyarul.hu/

https://www.facebook.com/nyelviellenorzes/