•  
    • Fenomena – A Világ, ahogy mi látjuk.
    • Fenomena – Mert Te is egy jelenség vagy.
    • Fenomena – Egyedi, mint mi, nők, mindannyian
    • Fenomena – Nőiesen okos, okosan nőies
728 x 90

"Édesapám nem szerette a rockzenét, de remélem, odafentről büszkén tekint le rám"

Tóth Csaba alias Totya vagy Chubby (ki hogyan hívja) régóta szerves része a zenei életnek, tribute - azaz feldolgozásokat játszó - zenekarokban basszusgitározik. 

Őt faggattam a zenei múltjáról, képzettségéről, a Room Service-ben (Bryan Adams-tribute), a Credence Cleerwater (CCR) Tribute Bandben való szerepléséről is. De további érdekességeket megtudhattok a zenészről, ha elolvassátok az interjúnkat. 

Fenomena: Hogyan kezdődött a zenei érdeklődésed a zene iránt? A gyermekkorodra gondolok, mert az a sejtésem, hogy nem pár éve indult...

Totya: Gyermekkoromban még csak a gombfoci és a Playmobil-katonák érdekeltek, ezekből volt egy rakás. Körülbelül kilencéves koromig volt ez meghatározó, majd jött a foci, amelyben egészem a Ferencváros-serdülőig vettem részt. Megmondom őszintén, nem voltam valami jó tanuló, az edzőm ezért csak akkor engedett edzésekre, ha bemutattam az ellenőrzőmet... Ekkor már jó jegyeket látott. Később abbahagytam a futballt. Egyszer azonban, méghozzá egy szilveszterkor házibulit csináltam, és a Pribill Gyuri (kiemelkedő gitáros volt a '90-es években, egyebek között a Kimnovakban is játszott - a szerző) és a tesója áthozott egy The Beatles-kazettát. Beraktuk a magnóba. Na, ott kezdődött az egész. "Apám! Kik ezek?! - gondoltam én. - Alapítsunk zenekart!" Édesapámtól kaptam karácsonyra egy akusztikus gitárt, azon kezdtem el először játszani. Természetesen az eltervezett bandából semmi nem lett - sajnos. Ám ekkor kezdődött a muzsikálás iránti tiszteletem és szeretetem.

Fenomena: Milyen hangszerek érdekeltek még akkoriban? A gyanúm az, hogy nem csak a gitár...

Totya: Nagyon sok hangszert kipróbáltam. Gitáron már úgy, ahogy tudtam jól játszottam, de volt basszusgitárom is, sőt, egy Amati-dobfelszerelésem, amelyet a panelszomszédok "nagy örömére" püföltem a szobámban... (nevet) Ritmusérzékem azóta sincsen... (jegyzi meg erős öniróniával, bár a koncerteken résztvevén nem ez a meglátásom - a szerző.) Ami nagyon érdekelt, az blues-szájharmonika volt. Vettem is egyet. Szívtam, fújtam, de nem úgy szólt valahogyan, ahogy a lemezeken... Aztán rájöttem, hogy ennek van egy bizonyos technikája. Megtanultam. Ez már hallható is egy-két koncerten, felvételen. Másik nagy szerelmem a Dobro márkájú rezonátoros gitár - sokáig tanultam azt, hogy hogyan kell slide-gitározni (az egyik ujjon egy "fém kis csövet" használnak - a szerző), az sem megy ám olyan rosszul...

Amikor édesapámmal halála előtt tizenöt éves koromban a kórházban utoljára tudtam beszélni, és meséltem neki, hogy most lesz az első koncertem, azt javasolta, hogy mindig azt csináljam, amit szeretek. A halála után találtam a telkünkön néhány "keresztrejtvényt", amelyben voltak bizonyos "tesztkérdések". Az egyikben az állt, hogy ő mit nem szeret. Apukám azt írta, hogy a rockzenét... Remélem, azóta azért mégis büszkén néz rám odafentről, és ezen a véleménye megváltozott. Ugyanis ő először bizony nem nézte jó szemmel a zenei karrieremet, ám aztán úgy vettem észre, hogy mégiscsak támogat a döntésemben. Ez még a halála előtt volt persze... 

Fenomena: Milyen zenék, előadók voltak rád hatással?

Totya: Tulajdonképpen az egész a The Beatles muzsikájával kezdődött - mint fentebb említettem is. A haverokkal bandáztunk, és próbáltunk zenélgetni. A barátaim és a faterjaik mutogatták a jobbnál jobb szerzeményeket. A Beatles-ön kívül így ismerkedtem meg a Queen, Jimi Hendrix, a The Rolling Stones, a Deep Purple, a Pink Floyd - sorolhatnám - zenéivel. Ez volt tízéves koromban. Majd jött '89 körűl a Guns 'n' Roses, a Skid Row, némi kis glamrock, de a '70 es évek zenéit is továbbkutattam. Ez alapján tetszettek meg a következő zenekarok, amelyek képbe kerültek, a mai napig odavagyok értük: Ten Years After, Edgar Winter, Cream, Faces, Johnny Winter, Lynyrd Skynyrd... Ahogyan teltek az évek, rátaláltam még további remek bandákra - bővítvén ezzel a "repertoáromat": Black Crowes, Blues Traveler, Temperence Movement, de maradtak a régiek is, mint Led Zeppelin, The Who, Tom Patty, The Kinks... 

Fenomena: Autodidakta módon vagy tanár segítségével tanultál meg gitározni?

Totya: Saját magam kezdtem az említett hangszereken - a gitáron kívül is. Tehát igen, autodidakta módon, azaz hallás alapján játszottam. Hallgattam a lemezeket, kazettákat, később CD-ket, és arról próbáltam lehallgatni az akkordokat, fogásokat, szólókat. Egyszer elmentem egy jazzgitártanárhoz (mert e műfaj is érdekelt), de ő azt mondta, hogy már megvan a saját stílusom, az övét nem akarja rám erőltetni... Visszagondolva, nem tudom eldönteni, hogy valóban ezt gondolta-e, netán csak diplomatikus volt, s úgy vélte a jazz nem az én világom (nevet). 

Egyébként a középiskolában kezdtem fellépni, ezek a koncertek talán cikisek lehettek... Iskolai napokon szerepeltünk különböző formációkkal (voltak ám tagcserék is közben). Egy-egy koncert hozzávetőlegesen három-négy számból állt. Borzalmasak voltak ezek már felnőtt fejjel gondolkodva... Az első komolyabb koncertünk a Felszabadulás téren (Eötvös Klubban) volt Takáts Tamás előtt. Iron Maiden-számokat játszottunk instrumentálisan... Képzelheted, milyen volt... Vokál nélkül, áh.... (megint csak nevet). 

Fenomena: Mit gondolsz a tribute-bandákról? Sokan nem értékelik őket, mondván, hogy saját számokat nem játszanak, és ez könnyű így...

Totya: Igen, sokan lenézik, mert azt mondják,hogy könnyű megírt nótákat játszani - ahogyan te is utaltál erre a kérdésedben. Nos, vagy profin adod elő az adott zenekar dalait, vagy sehogy sem - ez nem olyan könnyű ám! Nagyon-nagyon sok nagyszerű tribute létezik: Kiss Forever Band, Reckless Roses, satöbbi...

S mivel az "anyazenekarok" ritkán látogatják meg kishazánkat, így voltaképpen mi pótoljuk a hiányzó koncertekkel a hiányukat, mellesleg szeretjük is, amit csinálunk - megtisztelve ezzel az eredeti formációkat és persze a közönség(ünk)et.

Jelenleg több zenekarban is játszom. Mindegyiket imádom, mert nemcsak a kedvenc zenéimet adhatom elő, hanem olyan emberekkel vagyok együtt, akikre zeneileg felnézek, barátaimnak tartom őket. Jó velük együttzenélni. Az egyik a Cry Free Deep Purple Cover Band. Velük, valamint a korábbi tagokkal sok helyre eljutottunk. Eképp például találkozhattam Glenn Hughes basszusgitárossal, Ken Hensleyvel. Mindez életre szóló élmény.... Aztán: Creedence Cleerwater Reborn, az énekes a Bryan Adamsre nagyon hajazó és ismert Csákvári Laca (nemrégiben interjúztam is a vele - a szerző). Fergeteges bulijaink vannak mindegyikkel itthon és külföldön is. Külföldön leginkább a Roome Service-szel (Bryan Adams-tribute - szintén Laca a frontember). 

Fenomena: Volt olyan fontos dolog, amit esetleg kihagytam volna ezek után is?!

Totya: (nevet) Az első komolyabb zenekarom a Stephenson Rocket volt, rengeteget játszottunk a Tunyogi Rock Band előtt. A zenei karrieremet Zeffer András (most: Mobilmánia) zenekarvezetőnek is köszönhetem, mert rendszeresen játszhattunk előzenekarként. Itt figyelt fel rám Závodi János, a Piramis gitárosa, és felkért,hogy játszzak vele a Závodi János és barátai - Cream-emlékzenekarban. Ott látott meg Fischer László (Korál) gitáros. Ő meg - képzeld -, arra kért meg, hogy játsszak vele a Korál Forever nevezetű zenekarban. Majd jöttek a többi felkérések: Balázs Fecó, illetve Török Ádámmal is játszottam pár koncerten... A mindenem a zene. 

A címfotó: Farkas Attila 

A képen balról Totya (a RS-ben: Chubby), jobbról Scholtz Attila "Atka" (Cry Free)  

A következő videón az igen tehetséges Totyát láthatjuk/hallhatjuk, amint a méltán elismert Závodi Jánossal koncertezik. A Cream zenekar (Eric Clapton) ismert dalát, a Crossroads-t adja elő. Itt énekel is. Nem is rosszul, igaz? ;-)